calacitra

Tudom, most akkor lennék vérprofi, ha meg se szólalnék, ahogy Péter Árpád tette a közelmúltban, és tökigaza van, mert néha nem kell túlbeszélni, ragozni azt, amit mindenki lát. Ott azt, hogy hideg van, itt meg, hogy Pritam bemelegedett végre. És elkezdett úgy teljesíteni, ahogy Magyarország, és úgy két éve már igazán igazán. Tőle szokás és elvárható.

A nem lájtosra tervezett de végül lájtos punjabi partydal után a Shaadi Ke Side Effects filmzenéit beröcentette, mindjárt kettesbe kapcsolt, és reméljük meg se áll, ahogy a színészek se az utazgatásaikkal a betét alatt.

Verdikt. Jason Mraz nem hiszi el, mi igen, bw még nála is jobb alternatíva, aki még nála is komfortosabb, boldogsághormonokkal, yolokkal teli, életigenlőbb dalokat ad ki a kezéből. #teampritam Ez szép volt.

"I m sorry par tumse pyaar ho gaya" 

2014. január 24. A nap, amikor megfogadtam, hogy Kangana Ranaut legújabb filmjét, ami Queen névre hallgat, és bő egy hónap múlva vetítenek majd, azt látni kell, amolyan kötelező képkocka látnivaló jóság lesz a számomra, nincs mese.

Miközben mondom, a trailer annyira nem vett meg magának, hogy el is felejtettem megosztani itt, nem is emlékszem rá túlzottan. Aztán tessék-lássék pálfordulat: na idevele.

Persze lehet az első hó potyogások közepette, és amiatt is zavaradtunk, gabalyodtunk bele, de kétsgételenül dalbetétről dalbetétre egyre jobban teljesít a Queen. Amihez, az egyre színesebb mutatókhoz, Amit Trivedinek nagyon is sok köze van.

A zenefelelős mintha itt már emlékeztetne régi önmagára, amiért szeretjük őt igazán. A punjabi wedding song és a szokásos dala után most a Gujariyaval meghozta a következő napok ébresztődalát. De azon kívül bárhol, akár a táncparketten is lehet létjogosultsága, a betéttel együtt meg olyan, hogy mindjárt felteszem a napszemüveget és nekimegyek a fehér éjszakának. Fasza. 

Ha én lennék a blogírás szilágyibélája, akkor a most következő Hasee Toh Phasee dalbetétről sem tudnék egy árva rossz szót se megejteni, sőt még azt mondanám, hogy ez csak jobb lesz, majd, annál is jobb, 2025-ben a filmben, de hát nem. Így kénytelen vagyok szomorúan, csalódottan tudomásul venni, hogy ez dal se lett fenékig tejfel. Ahogy a többi se, innen, a Vishal-Shekhar közreműködésében. De a legdurvább, hogy erre alapjáraton bulizni kéne, arra találták ki, de még a kisujjam sem mozdult meg rá. Gyenge, semmilyen, Siddharth meg kezdhet másik meló után nézni, pláne ha többieknek jobban bejön az élet.    

A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy Salman Khan az önjelölt Michael Jakson indiai helytartója pápai szép üzenettel, coelhot meghazudtolva szeretetre, békére buzdítson. Azaz éljen az összefogás, ha már. Egyébként pedig annyira rossz már, hogy jó ez a dal a betéttel együtt. Sokáig néztem, méregettem, vizsgáltam, jobbról, hátulról, mindenhonnan, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez még ha túlzóan erőltetten és hatásvadászan is akar lenyomni valami fontosat a torkunkon, de azt így is jól teszi meg ügyesen. Van itt pedig tüctüc, táncoló Salman, megvadult fanok, kislány csókja, ami meghozza a változást, rózsaszirmok, meg minden ami kell ilyenkor. Ha másra nem, arra tökéletes lesz, hogy Salman 'alapítványának' a Being Humannak a hivatalos himnusza legyen a későbbiekben (ha innen nézzük még szép). Mondom elég fülbemászó, de a filmmel még nem sikerült megbarátkozni, ezek után se.   

Olyan leszek lassan, mint a körmendi takarék. Csak én nem hitelt adok, boldognak, boldogtalannak, hanem Gunday tartalmat nap mint nap, amíg a csövön kifér. És-de-azért reméljük, hogy hasonló sorsra nem fogunk jutni vele. Jelen esetben befürödni, és arra ébredni majd a nézése közben, hogy visszanyal a hype. Egyelőre viszont az a helyzet, hogy el se tudjuk képzelni, hogy esetleg megtöténhet ez a faramuci és rendkívül szomorú negatív meglepetés. Bár Narciso Contreras se gondolta anno, hogy majd egy kis észrevehetetlen retus munkanélkülivé teszi. De azért jó ez a dalbetét is, persze hogy az. Aki nem hiszi el, hajtászavar kizárva.