calacitra

Erősen gondolkodom, hogy hallottam e már Raghu Dixit nevét, vagy az ő munkáit is valaha, valahol, bw berkeken belül, de nem ugrik be semmi. Ami lehet baj, rám nézve, de főként rá nézve. És egyhamar nem is fog megváltozni ez, ha így folytatja, ahogy most Bewakoofiyaan egyik dalát össze-nem-hozta. Ha más nem, akkor Ayushmann szólhatott volna neki, hogy ez szép és jó, de kevés lesz mint Szocsiban a magyar érem. Nem is nagyon rajonganak érte, ahogy nézek körbe utána. De a vicces az, egyben szomorú, hogy hiába bikinizett Sonam is random egyet, mikor előtte még soha, mert az se mentöőv körülmény, nem nézik többen, hogy hú és ha. Ergó egy Khan se tudna segíteni rajta, annyira, olyan.  

Ha egy valami biztosan elmondható rólam, az az, hogy élből meg alapból ellene vagyok az indiai-kanadai pornószínésznő: Sunny Leone bw munkásságának. Legalábbis abbéli törekvésének, hogy ő ott szeretne óriási színész lenni,és megmutatni, hogy a felnőtt filmek mellett ért ehhez is, sőt tud táncolni és még plébekelni is.

Szóval ezért is utálom most magam plusz utálom azt mondani, de a legújabb filmjének, a Ragini MMS 2-nek a legeslegelső dalbetétje egész jó. Még ő vele is, annyira, hogyha nézed, megvakulni nem fogsz tőle. Bár egy Katrina Kaif nem lett belőle hirtelen, és a fülünk az első, az van elkényeztetve rendesen, de azért nem kell keresnem kapaszkodokat, kifogásokat, mert ezért mert azért.  

Hiszen sokkal inkább beváltotta - a punjabi életérzést erősítő Baby Doll - azokat a hozzá fűzött reményeket, amik nem is voltak. Mert tényleg ki látta, hogy majd ez jön? Egy egészen bw kompatibilis, vállalható, működőképes Sunny Leone dalbetét. Az is lett. 

Mert mi sem természetesebb valentin napon, mint bw bromance mozit nézni. Ez lesz a Gunday. Ami annyira, de annyira ínycsiklandó szórakozásnak tűnik, hogy ahhoz még Sohail Sen filmzenéi is partnerek lettek, nem tudtak rosszak lenni. Meg nem tudnak elbújni a képkockák mögé, mintha ott se lennének, hiszen azzal együtt kerek egészek. A címzene is megéri a 240 millióját, be kell vallani. 

Az jutott eszembe, miközbe néztem ezt a Total Siyapaa dalbetétet első körben , hogy annyira elkomolytalankodták, amivel aztán a vesztébe rohant sajnos. Pedig ez lehetett volna egy tényleg jó hangulatú, funfunfun végtermék is, benne volt ez, de akkor a gyeplőt is fogni kellett volna, a sarokra állni, és meghúzni a vonalat ott, ahol kell. Mert ennek így most végül teljesen rezsicsökkentős íze lett, ahol a a dal maga is csak egy sokadlagos támasztó pillére az össztucatképnek, nem több. Ali Zafar tehát ezt most a London Paris New York után picit nagyon benézte. Persze a folytatás még adott, a jobb folytatás természetesen. Mert egyáltalán nem veszi el a kedved, Yami Gautam pl haláli végig, egyszerűen egyszerű.  

Most nem lettem volna Soumik Sen helyében, akinek a fő feladata az volt, hogy a Juhi Chawla vs Madhuri Dixit jó és rossz összecsapását, ami már leírva is epikus, azt valamiféle zenével fesse alá. Nem is nagyon sikerült neki. A helyzet az, hogy a képkockák elnyomják a címadó dalt, ami már magában se egy nagy találmány. Ha meg ilyen királynőkkel találkozik, a szem nem marad szárazon. De tudjátok mit, nem is vártam mást. Azt, hogy ez a film, a Gulaab Gang majd erről fog híres lenni, ha híres lesz, pl. a zenéiről. A női powaaaa megtestesült filmhimnusza lesz, amit minden indiai férfi embernek kötelezővé tennék, színésznek szintúgy. Ez az ami tényleg lázba hoz, és elmész, mielőtt még el se mentél vagy akarnál. csak éppen.