calacitra

Ha már unjuk vagy nem szeretjük a szombatozást, akkor evezzünk pl. egyet a romantikus műfajokra a HSKD multisoundtrackszerű legújabb dalelőzetésével, a Samjhawannal. Hát ha akkor úgy picit jobb lesz minden...

>>> 3 perc múlva (...számdzsáváki náterebiná...)

És picit tényleg jobb lett.

Ehhez pedig Arijit Singh kell [nyilván]. Akiből csak nem lehet kiszerelmesedni. Mindig elbűvöl, takarékra tesz, libabőrbe öltöztet. A refrén is úgy szól, ahogy idén még refrén nem szólt. Se tőle, se mástól.

Jóllehet azért a maradék részekre még gyúrni kell, hogy az is hasonló szintre jusson, feltornázza magát a tökéletes refrénhez, de tudjátok mit, van és lesz is ideje erre. Fogok még vele találkozni. És már csak azért is, mert szépséges képkockákban sincs itt hiány kérem szépen. Szóval nézzétek, hallgasátok. Ja és a Sharib & Toshi szerezte, hogy őket se felejtsük ki a sorból.

Most már egészen biztos, hogy a Bobby Jasoosnak Vidya Balan lesz a zenéi. Hogymimicsoda? Úgy értem, hogy ha a dalok ennyire átlagosak, mint amilyen ez a Tu is, vagy az eggyel előtti, akkor a mundér becsületet csak a színésznő mentheti meg. Meg talán a történet is közbe szólhat, begyűjthet egy pár piros pontot, viszont az indiai arra már nem feni a fogát, nem különösebben izgatja. Sok croret nem is látni benne, az meg, hogy pénztarakat robbantson csoda kéne, hollandmódra. 

Sok mindenre vár az ember az életében: magasabb fizetésre, Palvin Barbarára, és békére, de ha véletlenül valami csoda okán mégse így alakulnának ahogy, még mindig ott van az az adú ász, amit egy hiánypótló Sachin-Jigar bw filmzene jelent és kárpótol azokért, hogy azok aztán a fenébe nem történnek meg. Johnny Johnny? Haanji!

Ha a Slowly Slowlynak lenne kistestvére, akkor az It's Entertainment filmzenéje lenne az. Nem csak azért, mert a szerzők ugyanazok, vagy mert a cím is hasonló, vagy mert party zene, hanem úgy cakumpakk ezért három tényezőért úgy együtt. És imádom az SJ zenéket, de a macskám tanúm rá, hogy amikor először hallottam ezt, azt mondtam, hogy képtelen lennék forever ever végtelenítve a fülemben tartani, a világ végére is elkísérve. Aztán inthebarinthecar és már cseppet sem volt ellenszenves, megbarátkoztunk, bár oké szerelem azért nem lesz belőle.  

Ja és ahogy az előd, ez se a szó szoros értelmében hétköznapi bw slágerdaldarab. Ne arra tessék felkötni. Hanem erre.

Ti lesztek a legelsők eskü, akik tudni fognak róla, ha elválnak útjaink Arijit Singh-el, mert már nem lesz többé fülbarát és élmény az egyben hallgatni őt. De ez a pillanat az nem az a pillanat, még. Arra várni kell, sokat, és még annál is többet, hiába érzem súlytalannak, sótlannak most tőle ezt a Hate Story 2 dalt, az Aaj Phirt. Pedig látom ám mennyien megették, és szeretik. Remélem akkor ti is így vagytok vele, hasonló cipőben jártok, és csak nekem ment a hallásom vakációzni. 

Ha az első benyomást akarjátok hallani, hát nem tetszett a bw-ba át(k)öltöztetett Saturday Saturday. És sokadjára se adta meg és át magát nekem. #sosad.

Persze ebben az is nagy szerepet játszik, hogy az egész az elejétől kezdve bűzlik már, és ezért nézek rá ferde szemmel most is. Mert reneszánsz ide vagy oda, azért kedves bw! tessék már feltalálni egy saját jó kis partydalt, minthogy kölcsönkérjük a szomszédtól, mert neki erre futotta és még be is jött. Nekik igen tényleg.

Mert lehet bármennyire felejtős az eredeti dal és klip, Indeep Bakshitól Badshah tolmácsolásában, mégis simán viszi az aranyérmet, pedig arra biztos nem dobtak ki annyi croret, mint erre a csilivili Alia és Varun főszerepelt dalbetétre, ahol a füstöt a tank okádja és hasonló szituk (batmandejavu, világító kezek) játszanak be a rövidke két és fél perc alatt.

A női verze meg értem én, hogy kellett, csak ez így nagyon rosszul néz ki és veszi ki magát.

De hogy valami jót is mondjak erről, a Humpty Sharma Ki Dulhania dalelőzetéséről. Például Aliaval és Varunnal semmi baj nincs, előbbi szép, utóbbi tud táncolni, erre is gyúrtak értelemszerűen a készítők. A koreo se igazán szégyenfolt, a refrén alatti ugrabugra pedig még mém is lehet, csak valahogy sokat akart a szarka.

Himnusz ez itt nem lesz. Amúgy két évvel ezelőtt a legjobb nem bw filmzenék év végi top listáján (BOB-2012) ott szerepelt a Saturday Saturday, akkor ezt írtuk róla, egyúttal linkelünk is oda: 

Mert ha a péntek lehet funfunfun, akkor a szombat whynot! Ez az én pakisztáni guilty pleasurem Indeep Bakshi tolmácsolásában. Badshah rapbetétje meg odavissza kisebbminthárom.