Sok mindenre vár az ember az életében: magasabb fizetésre, Palvin Barbarára, és békére, de ha véletlenül valami csoda okán mégse így alakulnának ahogy, még mindig ott van az az adú ász, amit egy hiánypótló Sachin-Jigar bw filmzene jelent és kárpótol azokért, hogy azok aztán a fenébe nem történnek meg. Johnny Johnny? Haanji!

Ha a Slowly Slowlynak lenne kistestvére, akkor az It's Entertainment filmzenéje lenne az. Nem csak azért, mert a szerzők ugyanazok, vagy mert a cím is hasonló, vagy mert party zene, hanem úgy cakumpakk ezért három tényezőért úgy együtt. És imádom az SJ zenéket, de a macskám tanúm rá, hogy amikor először hallottam ezt, azt mondtam, hogy képtelen lennék forever ever végtelenítve a fülemben tartani, a világ végére is elkísérve. Aztán inthebarinthecar és már cseppet sem volt ellenszenves, megbarátkoztunk, bár oké szerelem azért nem lesz belőle.  

Ja és ahogy az előd, ez se a szó szoros értelmében hétköznapi bw slágerdaldarab. Ne arra tessék felkötni. Hanem erre.