calacitra

Ha Sachin Jigar, akkor Atif Aslam. Ez a kettő kéz a kézben együtt jár. És ez most sincs másként. Az It's Entertainment legújabb dalelőzetésében Shalmali Kolgadeval kiegészülve dalolásznak egy habkönnyű, rózsaszínképű romantikus balladát. Ami be kell valljam első fülre nem adta az igazságot. Aztán az egész egyszer csak olyan lett, mint a görög továbbjutás, el kezdtél hinni benne, majd az utolsó utáni percben már vele voltál, és neki szurkoltál. Valamennyire átjött, de rongyosra hallgatás nem lesz belőle.

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű dolgunk, az Amit Sahni Ki List soundtrack második dalelőzetesét már nem attól kapjuk, akitől az elsőt. Pedig, ha jobban megnézzük ezt az Ab Mein Kya Karoon címre hallgató felvételt, akkor elkönyvelhetjük, hogy régen minden jobb volt, és visszasírjuk a What the Farkot, valamint az azt jegyző maestrot. Persze Raghu Dixit, eme daldarab zenei rendezője se aprózta el, és mindent összevetve egy szerethető, kevésbé ütős zenével állt elő. A látottak azért sokat dobnak a zenén, meg az élményen.  

Oké, erre se tettem volna sok rúpiát, hogy a mai nap pont nem egy Kick daltól lesz például hangos. Aztán tessék itt sincs.

Viszont itt van a What the Fark. Ami főműsoridőben találta magát. Hogymihogyki? Egy Amit Sahni Ki List dalelőzetesről van szó, és szól most a blog. Meg a ház is vele van tele, na és a szomszédok feje.

Elképesztően magasban a kezek kérem, az ajtó nyitva, a koreo működik, és Vir Das minden alulértékeltsége ellenére is profin elbírja a súlyt a vállán, ami mellé a többiek is partnerek, ha a videót is lesem közbe-közbe. 

És tényleg nem akarok túl sokat belegondolni. Hogy ez majd évzene lehet akár egyszer, vagy csak tipikusan egynyári sláger, hanem hallgatni és hallgatni minél többet. Annál is többet. Egészben itt teljesedik ki.

  a szerző: Palash Muchhal  

A jó hír meg az, hogy nyáron is érdemes bw zenékkel élni napfelkeltétől egészen napfelkeltéig. Ha pedig nyaralni mentek, ne felejtsétek otthon őket, tankoljatok fel. A pink lips után ez már második komolyabb védőital 2014-re. Kell is, még ilyet. Nájsz.

Lehet megnyugodni. Nem azért, mert annyira erős lett a Kick első dalelőzetese. Nem. Hanem, mert Himesh hála bhagwan a többi filmzenéből nem fogja kivenni a részét, már ami ezt a soundtracket illeti. Hallom, le is esett egy két kő valahol még... Közbe látom, hogy a fenéket, hiszen ő csinál még, blah

És akkor nézzük a Jumme Ki Raatot. Inkább. Mint hogy hallgassuk. Bár azt hiszem most kicsit a csalódottság  beszél belőlem, hiszen nem akkora szégyen ez, mint egy olasz vereség costa ricatól. Van rajta mit enni, ilyen Ek Tha Tiger ízű, Jacqueline 'katrinakaif' Fernandez is fúde eyecandy, a koreo is patent, mégis valami hiányzik belőle. 

De legalább innen már csak felfelé vezethet az út. Jön még MBA meg Yo Yo is, jöhetnek, jöjjenek is. Addig meg ez pörögjön limonádéval. Pöröghet, megengedem.

A kék ötven árnyalata. Meg Govinda rázza a régi szép idők emlékére ebben a Holiday dalbetétben. Ami lehet sokaknak megdobogtatja a szívét, és elcsábulnak felette, viszont én most abba a táborba tartozom, akiket ez a Palang Tod nem különösöbben ránt ki a szürke hétköznapokból. Jól szól, ahhoz már kevés, hogy szeretni is akarjam. Tipikusan olyan túlgenerált, amiből és amiért is számomra kiveszik az élmény faktor.