calacitra

Ha csak ezt nézzük, akkor már ebből is elég tisztán kirajzolható a film felállása. Amiben Rishi Kapoor képzezi az egyszemélyes ellenfelet, aki nem nézi jó szemmel, hogy lánya milyen fiút választott magának és csókolgatja is. Egy biztos, nem ez a poszter változtatja meg majd a bw plakátkészítési szokásokat, falra nem való, picit unalmasas. 

Kabir Khan Phantomja készül, Saif Ali Khannal meg Katrina Kaiffal a főszerepben. Snitt.

Mi pedig az Ek Tha Tiger után látatlanba is kitartunk mellette, december végén kiderül, hogy igazunk volt vagy igazunk volt. Addig meg fuss macska fuss.

Talán nem kell mondani, de hátha van akinek nincs meg, hogy a héten ünnepli 100. születésnapját az indiai mozi. Legalábbis itt. Nálunk. Hazánkban. Ami annyiból áll (és ez marha nagy dolog azért), hogy egy elég patent filmfesztivált kerítenek alá meg köré, jobbnál-jobb filmekkel (Kahaani, 3 Idiots, Cocktail pl.), mindenkinek. Rajongóknak meg nem azoknak.

De ezen kívül beszélgetések, party event is színesíti a kínálatot (meg sok más), emeli a show fényét, maszalázza, koverizálja. Amire valljuk meg, nagyon is rászolgált már bw, hogy nálunk se kelljen hiányt szenvednie semmiben, ha már a moziból úgyis száműzve vannak. Tehát örüljünk ennek, örülünk is. Még több ilyet, ha lehet még. Viszont, viszont minden jóban van valami rossz, és ez pedig jelen esetben nem más lett, mint a felvezetés.

Igazából apró homokszem csak, ilyen egy-két cikk írása a közeledő fesztiválról. Amiken lehet jókat mosolyogni, még akkor is, ha utána mentek, kerestek, próbálkoztak valamennyire a témában maradni (kérdezni olyat, aki érti a dörgést), és legalább blődségeket, tévhiteket nem seringeltek az emberek felé, mint hogy bw gyártja a legtöbb filmet a világon. Szóval a gond nem itt volt elásva, hanem, hogy megint azzal adták el az egészet, aminek úgy sok köze nincs a 100 évhez, magához az eseményhez. Meg nem azzal kellett volna alapból kezdeni és folytatni.  

Lásd alazuló erkölcsök, ergó hogy ma már minden megengedett a vásznon, nem mint régen. Ami így is van, senki se tagadja, de talán nem ebből kéne kiindulni, ezzel hirdetni, ilyen címmel előállni. Értem én, hogy kattintásgeneráló, szemmágneses, jobban hangzik, mintha simán csak leírnánk a puszta tényt, hogy x lesz y alkalommal, viszont akkor legalább a filmekről konkrétan, vagy magáról a 100 évről, vagy magáról a fesztről (de nem jutott eszébe senkinek) írni valamit. Keveset is, de azt amiről szó van, nem másról, teljesen másról.

Kvázi az egyik szemem sír, a másik nevet. Tök állat látni, hogy azért reggel erre ébredsz, van valami indiai, bw kontent egy magyar szájton (nem itt, ez természetes, máshol), hogy nem csak Hollywood indul állandóan, az létezik és semmi más. Viszont másik oldalról meg, ameddig így kezelik, állnak hozzá, addig, annál talán nem is bánjuk, ha csend honol bw körül. Nem azért, mert mi annyira értünk hozzá (hellno), és ők nem. Csak mégis. Csak ne. Lehet legközelebb, máshogy.  

A fesztiválnak meg sok sikert! Jóllehet pár napja már tart, de bekapcsolódni soha se de nem késő. Bw megvár.

Mert mi sem természetesebb valentin napon, mint bw bromance mozit nézni. Ez lesz a Gunday. Ami annyira, de annyira ínycsiklandó szórakozásnak tűnik, hogy ahhoz még Sohail Sen filmzenéi is partnerek lettek, nem tudtak rosszak lenni. Meg nem tudnak elbújni a képkockák mögé, mintha ott se lennének, hiszen azzal együtt kerek egészek. A címzene is megéri a 240 millióját, be kell vallani. 

Ishq Bulaava> Hasee Toh Phasee

Mert a Vishal-Shekhar albumonként egy igazán ütős dalra mindig fogható. A Hasee Toh Phasee korongon is addig-addig kapcsolhattuk tovább az unalmasabbnál-egysíkúbb dalokat, amíg itt nem találtuk magunkat, ennél a dalnál. Amit Sanam Puri énekel többek között, és amit most ő a bandájával előad akusztikusan, hisz így is lehet. És a fene vigye el, még így is jól szól. Sanam meg kezdi kinőni a kabátot. Még akárki is lehet belőle. Lesz is, meglássátok. Amúgy nagy kedvenc ez a dal. Megfoghatatlan, babapopsi puha, vattacukor élvezet, amit hallgatva semmi de semmi gondod nincs az életben. Álomszerű. Az.