calacitra

Értem én, hogy Kangana Ranaut sokoldalú, aki egy fát is el tud játszani, ha arra kérik (vagy inkább van az a pénz), és hogy nem lehet örökké Királynő, az élete megy tovább, de azért talán most mégis érdemes lett volna várni a következő nagy dobásig. Mert egy életem egy halálom, a Revolver Rani nem nagyon tűnik annak így első trailer-ránézésre. Sokkal inkább átlagosnak, egy tucatnak. 

Persze szokatlannak szokatlan. Persze szatirikusnak szatirikus. Persze romantikusnak romantikus. Amibe még némi politikai felhang is kerül, azok után, hogy Alka Gujjar (alias Rananut) párt vezetőféle. Egyszóval van itt minden, de ez bw. Még Vir Das is, aki bw színész szeretne lenni, az szerep szerint, mert amúgy már az. És próbálja kihasználni a helyzeti előnyét Ranautnál, hátha sikerül rajta keresztül, vele álmot megvalósítani személyre szabottan. És hát az ellenek se hiányozhatnak a történetből. Elégé csavart, ellentmondásos az egész. Nehéz kigobozni bármit is egyelőre. Ami lehetne akár érdekes. Meg izgalmas is.

De nem az. Nagyon nem. Vagy inkább pont nem az, nem az jön le. Kangana fanok fogják is be szemüket, mert ez így nálam moziban semmiképp. 

Szóval AR Murugadoss a nyár közepén elhozza azt bwba, amit már egyszer elhozott Kollywoodba tamil nyelven. De ő már csak ilyen. Ha a Gajinivel sikerült, akkor meg hajrá. Akshay az új Vijay. Mi meg nem vagyunk semmi jó elrontója, pláne úgy, hogy az első általunk kipróbált dalbetét hozta a kötelezőt, vagy még annál többet, de arról majd. Most poszter. Húha. Boom goes the dinamyte.

Szóljatok a Terinek, hogy van ez a dal, ami róla szól meg neki. Névszózat, és költemény 1in1. Ami persze korántsem az, de ilyenkor mindig jókat szmájlizok, hogy ez itt azt jelenti, ott nyilván teljesen mást.

Egy a lényeg, utcán azért próbáljuk tűrtözetni magunkat a légplébekeléssel, ne olyan hangosan, még a végén valaki magára veszi. Persze lehet az jó is. Mint ahogy ez a dal, dalbetét, alles zusammen kikerekedett.

És nem is tudom eldönteni, hogy ezzel most a megtépázott, Jai Hoval icipici renomét vesztett cameozo, 'wannabe item boyt' alakító Salman Khan járt jobban, vagy a feltörekvő fiatalok meg a filmjük, hogy vele danszolhattak most, mekkora de akkora élményfaktorra szert téve (irigy vagyok). Talán win win lett.

Sőt még egy win is jöhet, hozzá, tőlünk. Mert mi is csak jól jártunk vele. Az év legkapósabb koreoját, és táncmozdulatát köszönhetjük neki. A hónaljmirigyek óta nem volt semmi ennyire témához szorosan kapcsolodó magaskontent, mint ez itt. És el is árulok valamit. Titokban, amikor azt látom, hogy senki nem lát, magam is szívesen lekövetem ezt a mozdulategyüttest. Hatalmas. De Salman se egyszerű, amilyen arcokat vág hozzá az egészhez, bele a kamerába. Fánfán. Ja és évzene a tünemény, de erre már rájötettek pár sorral feljebb ugye.

u.i.: A koreo feltalálójának innen is pacsi.  

PAPAPAPAPA

A szemétcunami kellős közepén földhöz ragadt unmakulátlan kádban ülő szellemes és politikusokból palimadarat varázsoló Amitabh Bahchan szövegeléssel teli dalbetétet mindenkinek. Ez a Party Toh Banti Hai, a Bhoothnath Returns egyik dalélharcosa már-már természetesen a sokat méltatott Meet Brothers Anjjan szülötte, és amit Mika Sing dalolászik el a maga szokásos módján, de úgy, hogy tényleg régen volt olyan, amikor ennyire jó lett volna hallgatni. Pedig sokszor agyonhasznált, túljátszott már, direkt kerülön az unalmas szót, de na, most ezért érdemes volt, újra lehet beleszerelmesedni picit. Meg amúgyis tök jó az egész, nézni sem csúnya, nem az a yolokás party himnusz, de azért alapozásnak megteszi.    

Az teljesen ki van zárva, hogy ezt valaki, bárki, akárki (a jósok túlértékeltek) látta volna előre jönni. Nem azt, hogy Jude Law Zimány Lindával kokettál, hanem hogy Sunny Leone mennybe megy, és róla beszél mindenki, az ő videójáról. Na nem arról, és olyanról (kinek mi), hanem a bw Baby Doll dalbetétjéről, arra célzok, amivel rendesen feladta a leckét.

Legalábbis nekünk, a kételkedőknek, örök magyaroknak, akik lemondtak róla. Vagy inkább nem is hittek benne, hogy a filmkészítés ezen vállfajában is tud majd olyat domborítani, amiért lehet kalapot emelni. De sikerült.

Korábban már a meglévő diplomáimat is visszaadtam miatta, most meg már azt se hiszem el, ami megtörtént, csak azt, ami történni fog. Mert a remix változatban, ahol a közreműködök is közreműködnek (szerzők, MBA, énekes: Kanika Kapoor), na abban a bébidolémiszonédit új szintre emeli fel fel és fel, ahova azt képzeltük, naívan, hogy már nem lehet. Pedig de.

Kiakadt cukiságrelé gyerekek tolmácsolásában, külön erre feltalált ragadós koreo, több tüctüc, és még ennek a fejébe a MBA tagjai is olyan jó arcok. Annyira, hogy hirtelen azt is elfeljtettem Sunny ott van és nagyon twistel, twerkel, vagy akármit, hogy ráfigyeljünk. De ez most nem róla szól. Így fair. Meg is érdemelték a készítők. Az meg hab a tortán, hogy ilyen jól sült el.