calacitra

Bírom ezt a filmet, miközben tudom, hogy David Dhawan olyan ritkán csinál igazán kimagasló filmeket, mint én. Szórakoztatóak persze, azzal nincs baj, csak sokszor ez sem elég az aktív kritikus tömegnek már. Ettől még az elsők között leszek, akik maguknak akarják a filmet korong fomájában, ha már a moziba nem jöhetett össze.

A most következő dalbetétben meg gondolom én vagyok az egyetlen, aki nem Varun Dhawan 'kiphotoshoppolt' felső testére kiváncsi, hanem a lédikre, azokra. Amúgy a Sajid-Wajid itt se lőtt nagyon mellé. Ergó lehoztak egy albumot úgy, hogy nem egy dalukkal nem volt kibékülve, hanem az összessel és pont ellenkezőleg, imádtam. 

Sajid Khan megalkotta az új Housefullt. Ahol aztán úgy gondolta, hogy 1 SAK, 1 Ritesh meg 1 Ram Kapoor már nem elég, így mindjárt hármat csinált belőlük, mert az mégiscsak több. Hát annyi, tehát pontosan összesen 9 szerep-felosztás lesz a filmben. És akkor a női nehéztüzsérséget még nem is emítettem. Hiszen ott lesz Esha Gupta, Bipasha Basu és Tamannah is.

A nyár közepére érkezik is, vígjáték nyilván, amit Londonban meg Mauritiuson is forgattak. A zenét meg Himesh szerzi aláfelémellé. Most meg egy poszter alant, ami mozog.   

Jegyezzük fel, az eggyel korábbi Bhootnath Returns filmzenét még az MBA szerezte, a mostanit meg már Ram Sampath. Ki érti ezt? Mindjárt megmagyarázom.

Szóval úgy áll a helyzet, hogy újra csak egy zeneszerző-ügyileg multikulti soundtrackre van kilátás, ami az utóbbi időben igen csak reneszánszát éli. Azaz, hogy egy albumon, nem csak és kizárólag egy filmzene gyártó brand, team dolgozik, hanem hát kooperál másokkal, megosztozik és így együtt, kéz a kézben jön létre a végeredmény. 

A BR esetében a fő mag: az MBA&Rampath&YoYo trió. Ebből most Ram Sampath a soros, ő mutat nekünk valamit. A Har Har Gange a dala, többek között, mert lesz még tőle, hallani fogunk róla a továbbiakban ezen az albumon. És úgy igazán nem is bánjuk, mert Aman Trikhaval az élen egy eléggé feelgood jóság már ez is, ami itt fülelhető be. Lájti, de jöhet még. Még kétszer. Háromszor. Is. Akár.

A film meg 2014 Oh My Godja lehet. Ja és Big B nagyobb már nem is lehetne.  

Mindeközben Vishal Bhardwaj hamletes feldolgozása sem áll le egy napra se. Kashmírban pergetik-pörgetik le. Vagy lehet már kész is vannak, októberben premier.

Akinek meg ennyi nem elég, mármint ez az eléggé megemberesedett képanyag, az legyen csak mazochista nyugodtan, van ott még, ahonnan ez jött. Shraddha <3, még mindig.

Szeretem, amikor igazam van. De azt még jobban, amikor nem. És a Sajid-Wajid pont beleköpött a levesembe. Fenéken billentett, hogy azért ne tessék korán előre, meg előre korán leírni őket, temetni és hasonlók. Fel is támadtak, csak hogy aktuális legyek picit a valóságban zajlott minket körülvevő eseményekkel. Jöttek, láttak, zenét szereztek és SO MUCH WIN. Még akkor is, ha a Main Tera Hero nem az eddigi legévzenesújtottabb korong mindközül, viszont kinder meglepetés a javából, hogy csodák márpedig vannak, és létezik a mikulás is. A Sajid Wajid meg tud jó bw filmzenéket komponálni, amilyen többek között a Shanivaar Raati is lett. A betét meg önmagáért beszél.