calacitra

Ha egy csokorba szedném azokat az idei filmzenéket, amiket annyira lehet szeretni, mint amennyire nem, akkor az ASKL soundtrack háromnegyedének még meghívó se kellene, hiszen alapjáraton bérelt helye lenne ebben. És mégis haragudni rá nem lehet, nem tudunk. Simán csak kaptafa szindrómás, meg bw betegség, amit hallgatva meg van kötve szánk a kezünk, mert csak nincs meg a Waakeyiben se az elkattintási faktor, hogy ott hagyjam jól magára egyedül. Avagy így kell töktucat sablonkirályos de még vállalható nótát komponálni. Jó, azért agyonhallgatásnak nem lesz kitéve.

Amikor először olvastam a hírt, rögtön a KWK azon epizódja ugrott be, ahol Salman volt a vendég, éppen ez volt a téma, és tette szóvá a színész, hogy hát Karan nem akar vele dolgozni. Közbe meg aláírt másokkal, pl. Ranbirral, hashtag nincsigazság, mert mindent elvesz tőle. Anno még egy poszt erejéig gifelve is összefoglaltuk. Haláli.

Most viszont fordult a kocka, vagy történt valami a tér-idő kontinuumban, zavart érzek az erőben, hisz a legújabb hírek szerint, amik eléggé igazak, maga a színész comingoutolt, arról szólnak, hogy bizony teljesül az álma, minden kívánsága, mert Karan egyik hamarosan készülő filmjében, a Shuddhiban a főszerepet zsákolta be, vagy el Hrithik Roshan elől. Amit majdnem mi is készpénznek vettünk, aztán boom. Ezek után már az sem biztos, hogy Kareena lesz a partnernő. Bár egyelőre whocares, amikor based on true story, fogjuk és ízlelgessük, tegyük el meg magunkat vele:

 SALMAN KHAN SZEREPELNI FOG HAMAROSAN EGY KARAN JOHAR FILMBEN!!!!  

Dobjátok el azt, ami a kezetekben van, meg felejtsétek el, hogy nem tudtok táncolni, hiszen India első igazán bboy filmje kerül bemutatásra Saahil Prem rendezésében augusztus 22-én. Pont olyan, amilyen még nem volt. Csak legfeljebb láttunk már a határon túl nem egy párat belőle.

Na igen az ABCD, mondjátok, de hát az is más kategória, itt welcome to sheffield van.

 Ez meg a MAD. 

Ahol és amiben az NRI csak azért is megmutatja, hogy indiai létére van köze ehhez a dansz témához, ha már erre született szerinte. A körítés adott, a zenék még kiemelhetik a közösből, bár annyit meg nem látok benne, hogy akármelyik bw filmnél ez jobban kiállná a próbát.

Nem most jött el az ideje, már sokkal régebben, de azért a best of bw legjobb filmzenékkel foglalkozó különc sorozata mindig valami posztokonfelülálló, és magaskontent a bejegyzések cunamijában, szóval jöhet az bármikor, bárhol, bárhogyan. 

És ha az elsőt már jól megrágtuk, talán meg is untuk, mert annyiszor pörgettük vissza fejben, akkor tik-tak most vagy soha, indul a második menet. Tessék is a karfát nyugodtan elengedni, picit hátradőlni és fülzsírtépő akkordokat vizionálni, lesz belőle dögivel.

 10 dal a második negyedévből. sziasztok 

Ahol talán nem is a filmzenék voltak erősek, és kimagaslóak, hanem az albumok. Egy-kettő zenetestvértől ugyanis fájó szívvel kellett búcsút inteni, holott az is kiválóan produkálta magát a lejátszási összkreditek tekintében. Hallgattuk azokat is, szép számmal. 

Viszont igaz, hogy a másik szemünk meg nagyon nevet. Mert mégis, akik itt vannak, azok indokoltan és joggal teszik azt. Ők voltak, akik szerethetővé, eladhatóvá tették a filmeket, meg élhetővé az életet számunkra. Sőt önmagukban és dalbetétben is verhetetlenek lettek.

De vajon az évzene köztük van? Az év legjobb filmzenéje itt helyezkedik el, csak mi sem tudunk róla. Vagy igen, és nem áruljuk el. Vagy nem, és ez a tizes nem elég főnők ahhoz, hogy aztán az év végén nagy dolgokra legyen hivatott. Kérdőjel, kérdőjel.

Az biztos, hogy műfajban sem lesz hiány ez esetben sem. A dragontape segítségével egy olyan maszala mashupot sikerült kihozni, ami 30+fokok szállingózása alatt jó eséllyel majd komoly védőitalnak számítanak 1in1. 

Végezetül pedig hát megadjuk az engedélyt a soha ki nem fogyó twistelésre, tooh rázásra, dallamtapadásra. Meg fülorgazmusra felkészülni, mert ez most olyan lesz, amilyen még nem volt soha. Hiszen ebből is csak egy van, tessék okosan-ügyesen kihasználni.

2014. második negyedév. 10 ultimate epic bw filmzene. Érzitek?

Amikor az indiaiak rácsodálkoznak, hogy az indiai rendezők konstans ugyanazokat az indiai filmeket gyártják, az olyan, mint amikor Norbiék először mentek a Szigetre.

Pedig ha valakiről, akkor Rohit Shettyről egészen tudvalevő, hogy hű bw-hoz, talán élete végégig is, és egy emberként áll ki a masala műfaj mellett, csinálja azt 30 és a halál között, ahogy más senki. Jó, talán az akció zúzás az több képkockával felérő a filmjeiben, de akármennyire se szeretem, valamilyen szinten megsüvegelendő, hogy kiszolgálja az aktív közönségnek abbéli szeletét, aki még mindig erre vágyik, és nem unta meg ezt a banánt ennyi év és idő után. Úgy is, hogy azért forgatókönyvügyileg sokszor nem kell messze mennie (a Singham is deles remake), és azért

 a profit a profit az profit, 

tehát a pénzről is szól ez sequel filmművészet.

A Singham 2 meg sok bw folytatással ellentétben tényleg folytatásosabb lesz, amihez nyugaton is hozzá van szokva már a szemünk. Egy szereplő cserén kívül minden a régi marad. Sztori detto, főhős főhős, ellenből se lesz hiány. A trailer meg majdnem olyan volt, mint a Talaashé, nem hiába a Reliance brand. És bár olyan messze van tőle még így is, mint ide India, de azért egy egészen jól sikerült előzetesről beszélünk most. Amire még én is kénytelen voltam azt mondani, hogy vállalható, kábé azok után, hogy az első részt valahol befejeztem féltávnál, mert nem nagyon dereng belőle semmi. Ez meg elkapott.

A főszereplők? Ajav Devgn továbbra is tud mérgesen nézni és beszélni, Kareena Kapoor meg talán nem csak ott lesz a moziban, mint én szoktam, annál többet ad majd szerepéből adódóan is.

Az akciójelenetek pedig csak azért születtek, hogy azokat szét lehessen gifelni meg mémelni az interneten. Vagyis remélem lesz belőlük néhány innovatív féle, amit pont nem egy másik filmből ruháztak át ide.

Amúgy Ajay tényleg nem a kedvencem, de egy hónap múlva jó időben akár még meg is fontolnám, hogy jól szemügyre vegyem magamnak egy mozijegy kíséretében. A zenék még jöhetnek.