calacitra

Ha eddig nem esett volna le, hogy az MBA az idei nyár egyik leg(rózsa)színesebb dalját tették a közösbe, akkor most le fog. Hiszen az amúgyis az év egyik nagy nyertesének számító trió csak tovább fokozva a fokozhatatlant, a Pink Lips c, dallal még rákapcsol a nyárra való tekintettel, és ahogy a Baby Doll esetében a Hate Story 2 filmzenéje is megkapja a maga remikszes feldolgozását meg külön klipkontentjét. Nem kezdem el azt szajkózni, hogy ez aztán sokkal pengébb, mint az eredeti, sokkal inkább mondom azt, hogy

 nekem, most, startolt, el, hivatalosan, a, nyár.  

A videó is mennyivel yolobb lett a dalbetétnél. Azonnal vágnám ki azt, és tenném be ezt a helyére a filmbe bele. Nyilván furán máshogy szól, mint az unremix edition, ez viszont nem von le semmit az élményfaktor érdemeiből. Az megvan, itt is, hatványozottan. Nánánáná. Patentos.

Simán tegyétek fel a kezeteket. Nem azt. A másikat. Fülorgazmus helloszia.    

A második már rövid időn belül. És igazából az előzőhöz képest csak annyit változott a felállás, hogy plusz egy fővel lett gazdagabb, minden más ugyanaz, ahogy azt már láthattuk. Hiszen arcnélküli Sonam mellé kaptunk egy arcnélküli Fawad Khant, aki partenere lesz ebben a Disneys remakeban. 

Egyáltalán de nincs teleburkolva jobbnál jobb évzenékkel az Amit Sahni Ki List filmzenei album, viszont ahogy a Sargoshi is példázza, talán ez nem is baj feltétlenül. Hiszen puritán dalokkal is lehet főnőknek lenni, lásd a What the Fark megmutatta. Míg Palash Muchhal legújabb komponálása a lemezről sem vall szégyent. Amit legfőképp azoknak ajánlunk, akiknek romantikusan mentek el otthonról. Szépséges, nem túl hivalkodó, azonban eggyel több ok a megnézésre. Ott és van indokolt helye a filmben. Néha csak ennyi kell. 

Priyanka Chopra az új Farhan Akhtar. Aki ezzel a filmmel csak és csakis a filmfarre pályázhat. Azért is készült. Meg na jó azért, hogy igaz történet alapján feldolgozza és bemutassa a legutóbbi olimpián érmet szerzett indiai bokszolónő életét s pályafutását. Ergó PeeCee nagy fába vágta, de most vagy soha. Itt aztán kiderülhet, hogy van e benne több, mint amit láttunk eddig tőle. Elvileg énekelni is fog, azt suttogják, szeptember elején erre is fény derül. Előtte még egy poszter, hogy ilyen a boksz.  

Köntörfalazhatnék, de minek, mikor úgyis annyira trú, hogy az már kiszúrja a szemünket. 

 Nargis Fakhri cant dance saala 

Nála ezt még Sunny Leone is jobban csinálja. És talán érdemes is lenne elgondolkodnia azon, hogy merre van a legközelebbi tánciskola. Mondom ezt úgy, hogy jómagam és a nagybetűs DANSZ skillem egyedül a caller tune koreográfiáig terjed bruttó se tovább. De hát mégis ő a sztár, a tétel közepe, akin ott a fél világ szeme, hogy aztán elkápráztasson minket a koreográfia mesterek által megálmodott lépésekkel és mozdulatokkal. Aztán meg oda se és rá se bírunk nézni, a Yaar Naa Miley-ben, a Kick dalelőzetesében.

Persze azért nem akarom csak az ő nyakába varrni ezt az item song vereséget, mert akad itt még homokszem akár a dalban, akár a koreoban, akár ebben a devil-oreintált hátteres-környezet témában zusammen. Hirtelen nem is tudom hova tenni, hogy ez most ennyire darkos lett. Úgy látszik bw-ot is elérte ez a dark is the a new cool front. Csak ettől most a mi fejünk fáj jobban. Mert azért lehet ezt ügyesebben is megoldani, ahogy azt az Awari megmutatta pl. Ami pont nem fáj, sőt. 

Igazából ülhetnék ezen egy hétig, de akkor se találnám meg benne azt a kis +++ tényezőt, amiért szeretni lehet ezt az item numbert. Ha a Kick valahol befürdik, akkor az ez lesz. Hiába a YOYO féle langyos dal, az se rúg seggbe, és hát a látottak sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Megnézni szabad. Szeretni megszeretni is ér. De nálam ez édeskevés.