Ha egy csokorba szedném azokat az idei filmzenéket, amiket annyira lehet szeretni, mint amennyire nem, akkor az ASKL soundtrack háromnegyedének még meghívó se kellene, hiszen alapjáraton bérelt helye lenne ebben. És mégis haragudni rá nem lehet, nem tudunk. Simán csak kaptafa szindrómás, meg bw betegség, amit hallgatva meg van kötve szánk a kezünk, mert csak nincs meg a Waakeyiben se az elkattintási faktor, hogy ott hagyjam jól magára egyedül. Avagy így kell töktucat sablonkirályos de még vállalható nótát komponálni. Jó, azért agyonhallgatásnak nem lesz kitéve.