calacitra

Anurag Kashyap legújabb romthrillere várat magára, de azért marketingben tesznek arról, hogy addig se felejtsük el, mi jöhet még, és kell számolni az év második felében, annak is nagyon a végén. Mindjárt itt is egy képkontent a Bombay Velvetből, ahol Rosiet és egyben jazz énekesnőt alakító Anushka Sharmat láthatjuk. Vagyis a hátát, meg azt az egészen káprázatos zöld ruháját, amit visel. Ejha. Legközelebb már Ranbir is feltűnik majd. 

A zenei téren amúgy is jeleskedő Amit Sahni Ki List a legújabb dalelőzetesével, az Pyar Hai Ek Kutti Cheez-zel akár még domboríthatott volna is egy hatalmasat, de az utóbbi idők után csak egy lett a sok közül, aki meglovagolja a divatot. Mert lassan egy kezem is kevés lesz ahhoz, hogy tudjam pontosan, idén hány színész is igazolt át a mikrofon mögé és transzformálodott át egycsapásra énekesbe. Salman, Alia, Shraddha után, de még Priyanka előtt itt van a következő bátor jelentkezőnk: Vir Das. Rettegj tehát plébek intézmény. Jó, annyira azért nem. De még elmegyeget.

Lenni vagy nem lenni?

Én lennék. Ott a moziban, amikor bemutatják Vishal Bhardwaj legújabb filmjét októberben. Ami nem más lesz ugye, mint Shakespeare Hamletjének az adaptációja. Szóval, aki eddig nem tudta elképzelni, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen, ha pont bw dolgozná fel, akkor itt van. Miközben nem ez az első eset, korábban is előfordult már, csak Vishallal hasonló, hogy merített, s a főforrások pl. a könyvek voltak. 

A Maqbool és az Omkara rendezője tehát megint különcöt játszik. Nem meglepetés, de ezért szeretjük. Ahogy eltér a szokástól, és még mindig valami másban töri a fejét. Kevésbé fűszeresen, annál művésziebben. Ami azért még mindig hiánycikk bwban, akármennyire is akadnak már lelkes kollégái, akik ugyanúgy kiveszik már a részüket abból, hogy legyen miért beszélni még ma is párhuzamos filmművészetről Indiában. De ő azért más ligában játszik. Erre a tanú a Haider zseni előzetese is.

Ami olyan, hogy meglátod, és utána egész nap ordíbálni van kedved, és nem tudsz betelni vele. Másrészt pedig rohadtul meghozza a kedvedet az olvasáshoz is. És akarod magadnak az eredeti művet, ez pedig nagy bók a Haiderre nézve. Ami a tavalyi Romeo és Júliás Ram Leela sorstársa lehet. Csak nem színesen, agyontáncolva, hanem a fehért is fehérrel kimaxolva, fakón, amolyan poroszosan.

Mindamellett blockbuster aligha lesz belőle. Hiszen nem egy könnyen befogható és (elsősorban az indiaiak számára) élvezhető darabot ígér nekünk Vishal - és csapata. Bár erről éppen nem ő tehet, haha. Apropo csapata:

 Shahid is back. 

Mondottam volt: ráférne már egy jó film, egy jó alakítás. Valami, amivel újra megmutatná magát. És ha evvel nem, akkor mi mással. Shraddha meg ott van, de ez a film tényleg nem róla fog szólni. Legalább is sokat dob a neve, és ígéret, de mint Shahid filmként próbálják meg a köztudatba eladogatni, akkor is, ha a renomé már kissé megtépázott lett. De kell neki ez, mint egy falat kenyér.

A dalok meg még kérdés. Lenni lesz, ebben biztos vagyok. Vishalra bízzunk magunkat. Aztán meglássuk. 

Must-see. 

A holnapi napon debütáló Finding Fanny előzetest csak és csakis azt tudja meleg szívvel ajánlani, aki már látta. És minden elfogultság nélkül az, aki még szerepel is a filmben. A főfőszínészek, mindegyikük. Na itt pontosan ez történik. Bár eladni nem adják, viszont nem is kell. Csak a szokásos válaszokat puffogtatják, ami ilyenkor megy, és te is meg én is mondanánk amúgy. Habár az igazság az, hogy nem is ettől lett érdekes ez a videó, hanem abban, ami mögötte van. A környezettől, a hangulatától, azoktól a ruháktól, tehát egyszóval a csomagolástól. Tökjó. Már most be vagyok zsongva és el vagyok csábulva. What the hell. 

Olyan jó lenne, ha jó lenne. Ez volt az első dolog, ami az eszembe volt, amikor ránéztem a Haider plakátra. Shahidra is ráráférne, meg azért hébe hóba egy ilyen művészibb mozit is megkíván már az ember bw konyhájából. És szerencsénkre Vishal meg pont ehhez ért, úgy kisujjból.