calacitra

Nem tartalommazochistáknak vagy vájtfülüeknek, de legalább az ital szerelmeseinek. Mert itt van, megérkezett az év alkohol himnusza és szózata egyben. Yo Yo ezt is elhozta, és úgy adja elő a The Shaukeens dalbetét formátumában, hogy azt még a színjózan sem tud bajusz alatt hümmögés nélkül vállat vonva figyelmen kívül hagyni, mintha mi sem történt volna. Tetszik. Pedig nem én vagyok a célközönség, de egy party kellős közepén, amikor tetőtetőtetőfokára hág a hangulat, yolok szállnak felalá, bal a jobb, és a jobb a bal ennél tipikusabb slágert keresve se lehetne találni. A betét is patent, nem elborult, játssza túl, akar több lenni, egyszerűen csak a tengerbe dobálja a pezsgős üvegeket. 

Ha van egy Ranveer Singhed, akkor ne spórolj a dalbetétekkel. Minden körülmények között legyen egy olyan a sok közül, ami csak neki, csak róla készült. Na a Sweeta pont ilyen. És a színész lehet akármennyire túlhasznált, szakállmentes, furahajú (a kommentek kikérik maguknak, miközben a szerep ezt kívánja, hello), attól még a tavaly év legkúlabb arca van annyira nagyfiú már, hogy elviszi a hátán ezt a dalelőzetest is. Nincs kockázat, vagy ígéret, a Sweeta a bizonyíték. A dal meg SEL+Gulzar. Olyan oldszkúl vágású, Adnan Sami hangja meg dukál Ranveerhoz. És bár elsőre elkap egy ezmiez pillanat, másodszorra viszont már hűlt helye lesz. Szeretni szeretmé túlzás, de furcsa stílusa megnyerő a számomra. 

A tavalyi év legjobb filmzenéje soha se de nem kap véletlenül, még ennyi nap távlatában is, ilyen-olyan feldolgozásokat. Megérdemli. Sőt, lehet meredek lesz, amit most írok, és szönyű látlelete az idei audiofelhozatalnak, de idén is minden kérdőjel nélkül a dobogó legfelső fokán végezne - az eddig megtapasztalt dalbetét élmények alapján. A Tum Hi Ho a következőkben egy dance mix verzióval hasít, kávét ad kávé helyett, a romantikázást a veretést váltja fel ebben és itt. Nyilván az eredetit senki sem képes bitorolni, viszont ez a Sanjoy replika is arra kiváló példázat, hogy velünk van, bennünk, tovább él, és soha nem felejtjük el A dalt. 

Szóval minden másnak le lehet maradni. Aki ezek után se hajt utána, az vessen magára. Ugyanis pár nappal a dalelőzetest alig feldolgozva, kipihenve voltak olyan kedvesek a BB marketing osztályán (biztos ők is látták a trailert), hogy megajándékoztak minket a címzene fullos hosszúságú - Hrithik táncmozdulatoktól sem mentes - betétjével. És minél többet hallgatom, még tetszik is fülnek-szemnek egyaránt. Pedig érzem rajta a rezsicsökkentős, olcsó-gazdasásos ízt, amit említettem már a dalelőzetes során, viszont Vishalek így is kihozták ebből a maximumot, amit csak lehet. Túlhúzni, felturbozni már furán hatna, ebben a formájában meg elcímzenéskedik, ahogy az rá van írva, bele van generálva.     

lyen a Shalmali Kholgade-láz. De nem betegség egyáltalán, ennek örülni kell. Mert a Dawaat-E-Ishq filmzenéje, nevezetesen a Shayarana csak így, csak vele szól kimagaslóan. A szerzők, a Sajid-Wajid megköszönheti, nyilván az ő érdemük is, viszont a plébekénekesnő tette magasra, és még magasabbra. A Mannat daltesót azért nem üti, ámbátor meghozza a kedved a filmhez. És végülis ez utóbbi a 'legelnemelhanyagolhatóbb' szempont.