calacitra

Nem tisztem az ördögöt a falra festeni, de Abhishek Sharma rímékje a trailer alapján alig lesz megkülönbeztethető attól a szinttől, amit az idén a Humshakals vagy az Entertainment képviselt. Kvázi, hogy viccesnek képzelte magát, úgy is adták el, miközben a vonzáskörzetében szórványosan akadt csak egy humorbonbon, és azt is lehet csak azok kapták el, akiknek az ingerküszöbük alacsonyan van, volt, lesz.

A történetről sem kell nagyban gondolkodni. A három öreg megunva az otthoni szürke hétköznapokat becsücsül a minibe, hogy aztán Lisa Haydonra ámuljanak meg bámuljanak és minden kívánságát teljesítsék. Majd bekerül jól a képbe Akki is, aki sokak szerint ellopja a showt is a többiek elől, de showt egyelőre nem látok. Szumma. Sok bizodalmam nincs most ebben a projektben.

Értem én, hogy Tere Bin Laden, meg hogy ez mégis csak feldolgozás, és régen minden jobb volt, ám ha valami nem meggyőző, akkor megette a fene. 

Arijit Singh próbál jobb belátásra bírni a Haider filmzenéket illetően azzal, hogy most egyet közülük, a Gulon Mein Rangot kisujjból eldalolja. És szép-szép, csak a komfortzónámból nem tud kizökkenteni egy másodpercre sem. Nyilván, ha indiai lennék elolvadnék, repeatbe vele, és a dj shuffle monnyon le, viszont anélkül (még úgy is) sok esélyét nem látom annak, hogy a film megnézéséig találkozni fogunk nem hogy többször, akár csak egyszer. 

Ha egy filmzenét akarsz meghallgatni erről a korongról, akkor ne ez legyen. Gondolom már a könyökökön jön ki, hogy melyik amelyik, pedig azért az igazat megvallva ez a címzene se rossz vétel.

Amúgy a Ram Leela és a Raanjhanaa szerelemgyermeke zenei téren sem muzsikál döcögve, de igazán a képkockákban éli ki magát, és mutatja meg, hogy az egyszerűség is lehet több, meg lehet így is valami nézőmágnes.

Picit már a pártfogoltam lett, fakt, tipikusan szeretném is szeretni, dévédén meg ki nem hagynám.  

A trailer elé.

Amúgy Rensil D'Silva mozijáról van szó, cím és tárgyszavakban: a Dharma támogatásában, nem kis nevekkel a castjában, korrupció vezérfonalon pörögve. Többit majd. A plakát meg a jobbik rossz. A másikat ki se mertem tenni.  

Múltkor fényeztem még valahol, hogy bw hogy összeszedte magát trailerkészítés ügyében, erre most a Bang Bang mindent lehúz, és visszalök az eredeti kerékvágásba, ahol és amiben nincsenek se magasjelenetek, se minőségi tartalom, se olyan csúcspont, amitől el kéne mennem. Szóval 'le lehet maradni', welcome to reality.   

Mert az igazság az, hogy elsőre nagyon nehezen akartam lenyelni, hogy ez AZ előzetes. Nem is a mikéntje, vagy miértje fogott meg negatív értelemben, hanem, hogy egy ilyen márkájú, és kaliberű film, ami nyíltan felvállalva feldolgozás kapcsolatát a hollywoodi alapművel (lásd Knidght and Day) tud lebőgni elég istenesen. 

Azért második blikkre már fogyaszthabbá érett, de a vállalhatósága maximálisan kérdőjeles. Kvázi Siddharth Anand nem tudom hova tette a sütnivalóját, pedig a teaser még maga volt az édes élet meg álom és satöbbi. Hangosan gondolkodom: vagy a pénz nem ment el másra, vagy konkrétan le lett ugatva ez a része filmmarketing folyamatnak.

Persze túlságosan nem rezeltem be tőle. Még ennek tudatában, láttán is moziban a helye és a helyem. Mert mégis hány és hány film dicsekedhet hasonló tartaléklángon működő előzetessel, aztán meg később már teljes valójukban feltámadást produkálva. Féltem is annak rendje és módja szerint, de lehet, hogy vissza kell szívnom azt a karakán véleményemet, miszerint jó döntés volt ennek nekileselkedni meg belevágni.

Cáfoljon rám Bang Bang, én lennék a legboldogabb tényleg.