calacitra

Prabhu Deva mögött. Aki, mintha csak tegnap táncolta volna be magát a szívünkbe a Kalluri Vaanillal. De hát már 2014 van. És ő meg se áll. Legújabb projektjében annyira nem hiszünk, Ajay Devgn-nal a főszerepben, lásd Action Jackson címmel, de mégis vevők vagyunk rá, csak és csakis miatta. 

Ma már tudjuk, hogy a Bang Bang több mint szépen hozott a kasszáknál, az emberek megkajálták rendesen. Mi a tanulság? Az, hogy bwba még mindig megéri feldolgozásra ráfeküdni. A pénz beszél. Itt meg egy poszter neki. 

Az szent, a képet látva, hogy Sooraj Bharjatya nem fukarkodik majd az impozáns elemekkel, inkább túltolja, ha már. De nem is tehet másként, hiszen olyan színészek aláfelémellé dolgozik, mint Sonam Kapoor vagy éppen Salman Khan. Egyszóval nem lehet elkispályázni, de nem is teszi szerencsére. A helyszín valahol Karjatban.

Meg uff. És uff. Neki és nekem is uff. Mert az igazat megvallva egyelőre a Bang Bang filmzenék közül, amiket a Vishal-Shekhar szerzett, ez a daldarab áll a legközelebb a szívemhez. Jóféle, hangulatú, és bár konvencionális mértéke letagadhatatlan, viszont ez nem válik ellenére. Most még, ebben a kivételes esetben, a hasznára is. A hétvége, a tgif szívcsakrája, ami a betéttel együtt is nyugodtan lekövethető, hiszen a készítők nem bízták a véletlenre, újabb frenetikus dalbetételőzetes lett a vége. Sok helyszínes, sok mozdulatos, de itt talán nem is a koreon van a hangsúly, és KatrinaKaifos. És hiába nem szeressük túlzottan, be kell ismernünk, jól áll neki az Uff. 

Rhea Chakraborty > dalbetét, és akkor ezzel el is mondtam mindent. Daniel B. George a megalkotó meg remélem nem lett megdícsérve a Cheenti Cheenti Bang Bang-ért, hogy ezt odatette. Inkább nem.