calacitra

A várakozásnak vége, Salman Khan végre megmutatja magát, meg az új filmjét, a Jai Hot (leánykori nevén Mental), bár most még csak poszter formájában.

Pedig az ígéretek szerint tegnapi nappal trailer is jött volna mellé, viszont az egy héttel eltolták ezért meg azért, ergó soha nem tudjuk meg miért. A lényeg azonban itt van, alant, a képen, a plakáton, amire ha ránézel már is tudod hova mész, és hogy kit akarsz, kit szeretnél látni.

Ennél egyértelműbb utalás tényleg nem is lehetne egy filmposzteren a híró személyét illetően. De Salman ilyen, és na meg is érdemli. Mert komolyan érdekel már minket is, hogy egy év kihagyás után mit tartogat nekünk a Jai Ho-val, hogy még Romániába is elmentek vele forgatni, meg miatta. A

film egyébként remake lesz, egy telugu nyelvűnek, a Stalinnak a feldolgozása, amiben is common man harcol az igazságtalanság és a korrupció ellen többek között. Sokan már is egy új Salmant várnak, e miatt és a plakát miatt is, mások szerint azonban tipikus salmankhanos film lesz, maszalával nyakonöntve. Egy biztos, mindenki tűkön ül, hogy legyen már. 

A pizsi himnusz és tum hi ho reprise után maga Yo Yo Honey Singh csapott a hangjegyek közé, hogy emelje a Yaariyan filmzenék fényét. Sikerült neki?

Az eredmény legalább annyira felemás lett, mint a [YoYo] zenei pályafutása az idei évre lebontva. Igazából ilyen időben, hidegben, amikor valakik már havat kiáltották, és szél is van, ami szélebb a szélnél, akkor tök jó ezt hallgatni és nézni (Evelyn Sharma jaj), az ég világon semmi gond nincs vele. Funfunfun. Vagy inkább pánipánipánipáni meg szániszániszániszáni, az.

Viszont közbe az énekes, dalszöveg és zeneszerző rapper sem hazudtolta meg magát. Hiába szeretjük, amit csinál, mert ennél a Sunny Sunnyál még a Kudi Tu Better, a nyár egyik bw szózata is összerakottabb, élvezetesebb dal érzését keltette. Ez meg ilyen egyszer használatos, túlfapados, túlbiztonsági, amiben egyelőre nem látjuk a visszajátszás lehetőségét és miértjét. Leginkább ez utóbbit. 

Az indokolatlanul meghosszabbított hét utolsó előtti előtti napja, a péntek csütörtökje úgy kell bevonuljon a nagy blog történelemkönyvekbe, mint ha minden a megszokott, a régi lenne, és nem lenne a holnap. Na ebbe segít nekünk az egyik idei egyik hatalmas évzene-gyanús muzsikánk az Ishk Actually című filmből. Vele is lesz elviselhetőbb, - már teljes kiszerelésű dalbetéttel a háta mögött -, de annyira, hogy nem csak azt felejtjük el, mi áll előttünk, mi vár ránk, hanem még írni is, hiszen nem igen tudom volt e értelme annak, amiről eddig pampogtam, mert végig ment a fülembe a zene. De ez tök jó, ti se maradjatok ki a mókából. A kezeket a levegőbe, a szájat plébeküzemmódba kapcsolni, csápolásizmokat beröccenteni, és már meg se állunk vasárnapig. Hajtsatok, hajtsátok. 

Miután egyre többet hallgatom vissza ezeket a Pritam által szerzett R Rajkumar dalokat, úgy egészen biztos vagyok abban, hogy arra születtek, hogy mesápolva legyenek, egybegyúrva, maszalázva meg mindenhogyan. És láss csodát nem csak én gondoltam így, hanem Dj Angel is.

Egy rugóra járt az agyunk tehát, meg is született, aminek meg kellett. Hip-hih hurrá. Tapsözön. Mosolycunami. Itt is van, ahogy azt a mellékelt videó mutatja.

Azért meg főként lehet örömködni, hogy végre nemcsak a többiek indulnak mesáp szakmában bw térfelén, Chetas blablabla, hanem vannak olyanok is, akik nem annyira ismertek, lettek kiemelve és most mégis itt vannak. DJ Angelnek tehát megcsinálta.

Csinálhatta volna jobban is ezt a mashupot, tegyük hozzá halkan. De azért patentnek is pacekos, kihagyhatatlan ismerve a dalokat, mert azokat nagyon szeretjük. Not bad.   

Madhuri Dixitnek vajon kell koreográfiát tanulnia? Vagy az tanul tőle? 

A Dedh Ishqija szerint ez utóbbi. Vishal Bhardwaj meg meg is köszönheti, ha már itt tartunk. Hiszen Madhuri nélkül ez a dal és betét fabatkát sem érne. Értem én, hogy rusztikus, szép, hangzatos, oldszkúl meg minden, viszont akkor tessék úgy is csinálni, mert régen minden jobb volt. Nem pedig ilyen. Amit Madhuri csinált az MŰVÉSZET. A hangerőt pedig tekerjétek le, nézni kötelező.