calacitra

Teljesen beájájóztam erre az évre. Annyira, hogy simán évzene lett a Prague Kakkar tesós zenéje, de olyan, amihez hasonló nem is volt 2013-ban. Maga a film egyébként dvd formájában már a pár napja a polcokon csücsül. Le is venném, ha több időm lenne, mert a trailer rendben volt, kicsit antibw, nem indiai hétköznapi romkom vagy maszala tucat (első blikkre Shaitan utód), de érdekesnek tűnik, nekem legalább is. Mert az persze nem újdonság, hogy az ottani aktív közönséget annyira nem hatotta meg, sokan nem is nézték. Szokásos. De ez a zene ez zene. Most. Mindig. Örökké.    

Aki a Babbe Mastba nem találta meg a számításait, mert túl ment már minden határon, DHB volt, vagy xproject fel-feltöltve, annak a Yaariyan ABCD dalbetétje lehet most a tökéletes választás és egyben főnyeremény. Persze ehhez is kipizsintnek lenni, elfogadni a raprészeket, amiket Yo-Yo szállít kiválóan, meg a hülyebiztos refrénen is át kell siklani, a Pritami dalszövegről nem is beszélve, de ha így elfogadjuk ahogy van, akkor dallamtapadásos estének nézünk elébe, fakt. Itt az új pizsamaparty-himnusz bwban egyétek, vegyétek.   

Nehéz ám ez a bw fanszakma. Egyik nap még Mohit Chauhan szeretnél lenni, vagy úgy énekelni, ahogy ő. De aztán másnap meghallod KK-t, ahogy a Jannat dalokat énekli, és semmi perc alatt bújnál bele a bőrébe azonnal. Viszont egy újabb nap, és jön Arijith Singh, akitől meg olyan érzésed támad, mint ha addig előtte egy férfi énekest, legyen az playback akármi se hallottál volna dalolászni, de senkit. És ő most a nagy favoritunk, mert tényleg tud, tudhat valamit (a zenei rendezőket nem elfeljtve, alábecsülve), ha egy ilyen a Jackpot dalbetétet remiksz verzióban értékesít, elad nekünk, akármennyire is szörnyű azt nézni, mert az. De tetszik no.

A film, amiben Soha Ali Khan bikiniben -lesz- látható. Ugye. Ugye.

Amúgy pedig Samir Tewari rendezi, azki, Arshad Warsival a főszerepben. Jópofa vígjátékként vezetik fel, csak valahogy pont a poénok hiányoznak belőle eddig. A történetről meg majd traileridőben mesélünk, nem is derül ki sok minden, szóval hátrébb az agarakkal, lehet ez még akkor és onnantól fogva sokkal jobb is.

De azért mint 2014 első bw filmjétől többet várnék, főleg azok után, hogy idén a Table No 21 tényleg magasra feltette a lécet, tökelőször, oly emlékezetesen. Fel is van adva a lecke a Mr. Joe B Carvalhonak, amiről per pillanat nehezen tudom elképzelni, hogy hasonló zseni mutatványra lenne képes, de ne legyen igazam. 

Ez tutkerály lett. És még szebbeket is mondanék rá, ha nem tudnám, hogy Priyanka is része lesz a mozinak, hiába nem mutatták most. Ami hát azt jelenti, hogy ebbe az ígéretes vezérsztoriba, mellé, amit Irrfan Khan elnarrált, és vizuálisan is megcsodálhattunk, biztosan a szerelem is megérkezik előbb vagy utóbb. Pedig nem kéne, nem is hiányzik, anélkül is mókacunami lenne a javából, a teaser a tanúm rá. Azokkal a régi 70-es évekkel (banglades kivívja függetlenségét), YRF logó alatt, némi Gangs of Wasseypur beütéssel, szénmaffiázással, akciósággal, a Jai-Veeru párossal: Ranverral és Arjunnal a főbb szerepekben elég is arra, hogy jövő februárban kötelező képkocka látnivaló legyen a Gunday. Jó lesz ez, meglássátok.