calacitra

Amikor a tűz ösvényén süket néma férjét kereső áldott állapotos asszony összetalálkozik az angol kurzusra járó igazi blockbuster fegyverkereskedő Tigrissel és a titokban spermagyáros amúgy piros kék dróttal játszadozó, többszöri balesetben újjászülett Rathoreral, na akkor tudod csak meg pontosan, hogy milyen év is volt, lett ez a 2012 egy kamerából panorámázva.

A zene az kell. Hiszen miatta is szeretjük annyira és annyira b'wood-ot. Jó, hogy van. Vannak ezek a zenei rendezők, a plébek énekesek, a dalszövegírók, meg sokan mások a teljesség igénye felsorolása nélkül, akik hát tudnak. Merítenek nagykanállal a gyökerekből, pimaszul újítanak, aztán schmittelnek is szépen-okosan nyugatról, miközbe élvezik ezt az egészet. A kiváltságos helyzetet, hogy mekkora szerepe és létjogosultsága van a daloknak a bombayi filmiparban (nem mint máshol). Megtehetik no, megérdemlik.

De ez egyben áldott teher is a számukra nézve. Mert a fülhallgató másik végéről jelentkező aktív tömeg sokszor bizony nem ennyire elfogult. Vagy együttérző. Nyíltan, őszintén megmondja, hogy mi a frankó, és mi a nem az, egyszerűen csak vállalhatatlan. Hisz joga van hozzá.

Ugyanis a film szerves része a dal. Ha egy a dal pedig nem oké, akkor a film is már veszít az értékéből. Világos. A zene határozza meg az alkotást és nem fordítva. Ez bw. Még mindig, a mai napig bezárólag. És lehet nem élveznek akkora prioritást a dallamok, mint régen, kevesebb is az egy jelenetre jutó, viszont valamilyen formában, ha máshogy nem háttér, aláfestő jelleggel tovább élnek ott, boldogan. Mi pedig ennek csak örülhetünk. Akkor legalábbis, ha ilyeneket hallunk, hallgatunk, mármint a legjobbakat.

Vagy ahogy mi mondjuk: az évzenéket. Amikből hát izé nem volt sok idén. De, nem panaszkodni jöttem, szóval hagyjuk is egyelőre mi merre hogy ment el, aminek nem kellett volna. Inkább a fontosak, a leglényegesebb zenemomentumok beszéljenek most helyettem. Az a 20, akik szerintem nem csak az adott mozit varázsolták elviselhetőbbé, tökéletesebbé, hanem cak-pak 2012-t.

Mert India nem egyenlő bw. Hiába hiszik sokan ezt, még mindig. Talán a most következő új kategória termékei segíthetik a megismerést, hogy vannak más nyelven készített filmek (audiotartalmak) is az országban. Olyan, mint tamil, telugu, malayalam, kannada meg majd egy tucat. Tény, hogy a hindi a legismertebb az összes közül, bw fákje, de a zenék azok mindenhol zenék. Az made in India, bármilyen nyelven szóljon is az.

Mi van még? Ja, majd elfelejtettem. A listában vannak 1) hindi dalok, amik nem szervesen kapcsolódnak bwhoz 2) slágerek innen-onnan 3) nem filmzenék 4) filmzenék, 5) meg egyéb más önjelöltek.

Összesen 15 kredit. Külön-külön is szerepelnek, valamint egybegyúrva a dragontape közreműködésével.

Akkor lássunk is hozzá!

A legutóbbi listázáshoz képest egy új kategóriával már gazdagabb lett a BoB idén. Törünk föl, terjeszkedünk, világhírnév idevele. Éljen. Sőt, kids, nem is akármilyennel. Bw mashupokkal, hogy what the fuck?!

Hiszen pár éve gondolni se gondoltam volna, hogy majd a (film)zenemaszalázás eljut keletre, és ilyen méreteket ölt szerte Indiában. Persze azért ez még nem akkora, meg akkora, hogy akkora. Mert jelen pillanatban 'csak' kettő darab djről tudjuk állítani azt, hogy ők igen, igen biztos, legoznak dalokat unalmukba hivatalosan, pénzért, ilyesmi. Ami izé nem sok, de több mint saját gondolat espé szakdolgozatában.

Elhiszem, naiv vagyok, ha mondjátok, hogy van több is (mármint mashup gyártó), de ők egyelőre hátszéllel megtolva, talán némi hozzáértéssel is eljutnak evribádi, még hozzám és hozzád is. Nem utolsó sorban, amit csinálnak, ezt ad össze: hallgatható is. Néha simán csak kurvajó. Jöjjenek is most ők. Kiran Kamath (4) és DJ Chetas (1) név szerint, pörögjön, forogjon. Meg forogjon, pörögjön.

10 indiai emberből talán 10 válaszolna nemmel arra a kérdésre, hogy szokott-e filmplakát alapján beülni egy bw mozira. Oké nem készpénz, tegyük fel azért meglesi a neveket rajta, ha mégis nem tudná mire számíthat, de akkoris nagyon ikszedleges tényező ottan ez a választás szempontjából. Ami meg magyarázat lehet azonnal a soksok vállalhatatlan darab megszületésére is.

De még az a szerencse, hogy akadnak olyanok: ötletesek, kreatívak, felkeltők, amik a falon is végeznék, mitöbb eladnák magát a filmet, ha úgy van. Na belőlük is csurrant valami az idén, őket ünnepelni pedig nem szégyen.

A BoB ezt is teszi, a legjobb hármat kiemeli a posztertömegből, sün, mert megérdemlik. Itt vannak hát.