A zene az kell. Hiszen miatta is szeretjük annyira és annyira b’wood-ot. Jó, hogy van. Vannak ezek a zenei rendezők, a plébek énekesek, a dalszövegírók, meg sokan mások a teljesség igénye felsorolása nélkül, akik hát tudnak. Merítenek nagykanállal a gyökerekből, pimaszul újítanak, aztán schmittelnek is szépen-okosan nyugatról, miközbe élvezik ezt az egészet. A kiváltságos helyzetet, hogy mekkora szerepe és létjogosultsága van a daloknak a bombayi filmiparban (nem mint máshol). Megtehetik no, megérdemlik.

De ez egyben áldott teher is a számukra nézve. Mert a fülhallgató másik végéről jelentkező aktív tömeg sokszor bizony nem ennyire elfogult. Vagy együttérző. Nyíltan, őszintén megmondja, hogy mi a frankó, és mi a nem az, egyszerűen csak vállalhatatlan. Hisz joga van hozzá.

Ugyanis a film szerves része a dal. Ha egy a dal pedig nem oké, akkor a film is már veszít az értékéből. Világos. A zene határozza meg az alkotást és nem fordítva. Ez bw. Még mindig, a mai napig bezárólag. És lehet nem élveznek akkora prioritást a dallamok, mint régen, kevesebb is az egy jelenetre jutó, viszont valamilyen formában, ha máshogy nem háttér, aláfestő jelleggel tovább élnek ott, boldogan. Mi pedig ennek csak örülhetünk. Akkor legalábbis, ha ilyeneket hallunk, hallgatunk, mármint a legjobbakat.

Vagy ahogy mi mondjuk: az évzenéket. Amikből hát izé nem volt sok idén. De, nem panaszkodni jöttem, szóval hagyjuk is egyelőre mi merre hogy ment el, aminek nem kellett volna. Inkább a fontosak, a leglényegesebb zenemomentumok beszéljenek most helyettem. Az a 20, akik szerintem nem csak az adott mozit varázsolták elviselhetőbbé, tökéletesebbé, hanem cak-pak 2012-t.        

20♫: Jeene de (Sachin Jigar, TNLHG)

„Élj! Élj ennek, annak, a pillanatnak, a szerelemnek”. Énekli ezt nekünk Mohit Chauhan az év egyik legkorrektebb korongjáról. A műfaj Qawwali csipetnyi folkkal, szufival megtámogatva. Három szóban pedig habkönnyű, életigenlő, nyugtató.   

19♫: London paris new york (Ali Zafar, LPNY)

Ami a Sajid Wajidnak sokadszorra sem sikerült a Mukhtasarral (nagy hasonlóság), az összejött egy pakisztáni énekesnek elsőre. Ugyanis Ali Zafar kísérletező-unortodox-friss debütáló filmzenéi fülekre találtak bwban. És nem csak ott.

18♫: Hookah Bar (Himesh, Khiladi 786)

A szerelmeses balladák, az érzelgős üzenetek, meg a limonádés melódiák helyett legyen a főszerep most inkább a mulatságé. Party Hard! Nagyon addiktív, dallamtapadásos csoda, amit a bullshit dalszöveg sem tud elrontani. Oooooo.    

17♫: Heer (AR Rahman, JTHJ)

Az év nagy vesztese lett az oszkár díjas maestro. És ezen az se segít, hogy próbálják a seggén feltolni a szivárványt mégis. A film rajta ment el, tény, pedig ki hitte volna. Még szerencse, hogy a Heer ott voltvanlesz szépségtapasznak.     

16♫: Pareshaan (Amit Trivedi, Ishaqzaade)  

Shalmali Kholgade ártatlan érzéki hangja még engem is összezavar. Már-már Shreya Ghoshalos a drága. A szívemet el is rabolja, akárhányszor csak meghallgatom. A dob, basszus, gitár is szépen szólnak, de a harmóniumé a vezető szerep, taps.

15♫: Khudaya (Vishal-Shekhar, Shanghai)

Az egyik olyan filmzene, amiről nehéz bármit is mondani. Tudom klisé. De mégis annyi érzés vesz körül, mikor velem van. VS termék, ilyen bw megszakításokkal teli bébipopsipuha qawwali szufi dal, egyszerűen gyönyörű minden perce.

14♫: Rab Ka Shukrana (Pritam, Jannat 2)

A Haal E Dil 2012-ben. Kvázi Pritam le se tagadhatná, hogy ő csinálta. Egy ragyogó mese. Ami bár közhelyesnek az, de a zongora- dallamjáték-Mohit Chauhan bermudaháromszögben irtó könnyen el lehet veszni. És onnan már csak sodródsz általa, vele együtt tovább és előre.

13♫: Soniye (Sharib-Toshi-Sachin, WYMM)        

Mi kell egy echte desi zenéhez? Giccses dalszöveg, pátoszos hangulat, cukorral meghintve, sok krémmel nyakonöntve. Meg egy olyan énekes, mint Rahat Fateh Ali Khan. És kész is az év egyik legjobb romantikus dala. Ami még remix változatban is ragadós. Na az ilyenek miatt szeretem bwot.

12♫: Bas Tu Hi (Gaurav Dagaonkar, CPBH)

Megint egy utazós, határtalan, fapados zene. Zongora és gitár a háttérben, Javed Ali & Shreya Ghoshal a mikrofonok mögött, én meg világgá mentem. Szálok a dallal. Nagyon dúdolos, igazán szerethető. Kényelmes választás.    

11♫: English Vinglish (Amit Trivedi, English Vinglish)

Háh. Amit Trivedi a húrok közé csap. Énekelni is tud ám. A női változattal szemben én most ezt is részesítem előnyben. Fülbemászó, „furcsán életerős”, izgalmas zenefoltja az évnek. Szeretem szerelem kell nekem.

10♫: Chikni Chameli (Ajay-Atul, Agneepath)  

A chikni (szép) Chameli a sok italtól, mi pedig magától a daltól részegedtünk már le. Mondhatni rá eléggé tempós, intenzív, mondhatni. Amúgy dalremake, marathi alapokon nyugszik, népdal, szóval innen az a gazdag zenei eszköz-hangszerpark. A refrénjét pedig indokolatlan is  megjegyzed: „Aayi chikni chameli chhup ke akeli pawwa chadha ke aayi.”

9♫: Pungi (Pritam, Agent Vinod)

Beszéljünk a függőségről. Amit ez okoz. Hiszen annyira őrült, hóbortos, szórakoztató, hogy nem lehet betelni vele, vagy csak megszabadulni tőle. Mindig kell egy barát egy ilyen zene, hogy mosoly legyen a vége, meg tánc. Imádnivaló, ahogy teljes gázzal száguldozik, mintha csak egy mulatós tapori lenne. És azért jó hallani, hogy Pritam nem csak a szerelmi balladákhoz, lírákhoz ért, háleluja. A dalbetét meg önmagában is fogyasztható jóság.

8♫: Ishq Wala Love (Vishal-Shekhar, SOTY)

Ez a szerelem. A valódi, ami a szerelemről szól és körül meg belül szerelem. Legalábbis a dalszöveg, a refrén szerint ilyen valami. Szóval rájöhettél magadtól is, újabb romantikus zene, de figyelj, kicsit több ez, mint máskor. Olyan minimalista hullámcsomagolásba tekert álomzene. Nem a rossz, hanem a szépszép, amiből nem szeretnél egy hamar felébredni.

7♫: Main Kya Karoon (Pritam, Barfi)

Minél előrébb van egy dal a listán, annál nehezebb írni róla. De szerintem ez így van jól. Ezeken kár bármit is ragozni, aki top10, azt hallgatni kell. Különösen akkor, ha az, az év legjobb filmzenei albumáról való. Igazából ne kérdezzétek mennyire fáj a fejem, mert amíg e mellett döntöttem a többi ellen az már időrablás volt. A zenét hallva persze élből jobb kedvem lett. Mert ez is csak egy ilyen vidám hangulatú, szeretetteljes zenevalami: élmény.      

6♫: Aahatein (Amit Trivedi, Ek Main Aur Ekk Tu)

Ha nem lenne nagyon hiányozna ez a dal. Innen, a listáról, vagy úgy az év audioterméséből mindenhogyan. Miért is? Egyedi ízével, hihetetlen hajszélvékony finomságával, megfogható megfoghatatlanságával, érintetlen érzékiségével. Meg ott van ez a különös bája, amiből nehéz kikerülni, nem hiányolni, mint Őt.    

5♫: Tujphe Fida (Salim-Sulaiman, Heroine)

A kötelező évi SS disco himnuszhoz is csak elértünk. Bár lehet nem baj hogy most, mert így, mint az év legjobb ötödik bw filmzenéjéről beszélhetünk róla. Good Work Kft. A zeneszerző duó legutóbbi Thug Le és az Aadat Se Majboor munkáihoz hasonló bitang működőképes vállalkozás lett ez is. Mindenképpen hangfalakban a helye meg a táncparketten.  

4♫: Tumhi Ho Bandhu (Pritam, Cocktail)

A nyár dalából majdnem az év dala lett. Nevetek. De azért így is a legbulizosabb, legtemperamentumosabb, legdanszosabb az évben, az száz, hogy csak ő lehet és senki más. Gyertek is le a stégre! Az is biztos, hogy Kavita Seth rusztikus hangja elsőre még idegenül szól majd az elektonikus szinti-pop világba, viszont másodjára már nagyon nem. A refrén beléd mászik, a zene cunamija meg elnyel. Táncolni meg rá csak úgy szabad, ahogy azt a védjeggyé váló koreográfia és Diana Penty mutatja.       

3♫: Saiyaara (Sohail Sen, Ek Tha Tiger)

Mennyei magányos bolygó. Egy remekmű. Amiben és ahol a zene hazatér. Erősen tradicionális indiai hangszerekkel (dob, santoor, billentyűs hangszerek, gitár) operáló inkább szomorú melodramatikus ballada ez. Az év egyik nagy balladája, kiváló kerek kompozicióval, és soksok szenvedéllyel az amúgy se gyenge Ek Tha Tiger albumról a Mashallahat kiszorítva lett top3 idén Sohail Sen szerzeménye.

2♫: Jee Le Zara (Ram Sampath, Talaash)

Ha erre azt mondják giccses, akkor én azt nagyon imádom. Egy gyöngyszem. Vishal Dadlani rekedt hangja brilliánsan párosul a hangszereléssel (dobok, techno, zongora, misztikus gitráhúrok), azzal a végigjátszott töprengő dallammal meg pici soft rock vibrációval. Aztán a szöveg is javedakhtari, egészen nagyon jó. Élj egy kicsit még, gyerünk, élj egy egy kicsit. A szív is ezt diktálja. Felemelő, de egyben alázatos. A Laakh Duniya Kahe hasonló transzcendens zeneélvezet..   

1♫: Pani Da Rang (Abhishek-Akshay, Donn-Bann, Rochak Kohli and Ayushmann, Vicky Donor)

És aki mindent visz. Az nem Pritam, nem AR Rahman, nem Salim-Sulaiman, nem Himeish, de még nem is a Vishal-Shekhar. Hanem Ayushman Khurana az ő pakisztáni dalával. Hogy ki? És mivel? Akik ismerik, a tévéből ismerhetik, az indiai csatornákról. Ott szokott szerepelni, hostolni, műsort vezetni meg ilyenek. Azt, hogy az énekléshez korábban mennyi köze volt, azt nem tudom pontosan. Most viszont barátjával Rochak Kohlival olyan kilencest dobott üveggyolón, amire az évben senki nem tudott licitálni, túlígérni zeneileg. Ragyogó teljesítmény. Emelem is a kalapom erre a csiszolt csiszolatlan kiemelkedő poposabb qawwalira. Teljesen lekenyerezett Ayushman, a lágy hangtónussal, a gitárvezetéssel meg a vonzó dalszövegével, amit mára már képtelenség nem kívülről plébekelni. Az év legnagyobb meglepetése, ami a legnagyobb durranása is lett egyszerre. Őszinte, lelkes, a number one. 2012 bw évzenéje. Köszönjük.  

---