Amikor a tűz ösvényén süket néma férjét kereső áldott állapotos asszony összetalálkozik az angol kurzusra járó igazi blockbuster fegyverkereskedő Tigrissel és a titokban spermagyáros amúgy piros kék dróttal játszadozó, többszöri balesetben újjászülett Rathoreral, na akkor tudod csak meg pontosan, hogy milyen év is volt, lett ez a 2012 egy kamerából panorámázva.
Legjobb film. Kahaani.
Mi (ebben) az abszolút meglepetés? Az, hogy Sujoy Ghosh a Jhankaar Beats, vagy az Aladin után csinál egy ilyen filmet, mint ez a Kahanni. Egy ilyen jó filmet. Meg egy ilyen másfajta filmet, azokhoz képest, meg ami úgy általában bwra igaz. Tökre nem hiszed el, ha nem látod, hogy ő csinálta, ezt, a hindi filmiparban. Mert oké, mondják, van new age, párhuzamos filmművészet, (fél)művész mozik, egy ifjú rendező generáció, meg változás bwban, de ez akkor is szokatlan, nem hétköznapi rutin teafőzés volt a köbön. A mother of story koncepció nagyon bevált, a pocakot növesztett, férjét egész Kulkattába (tökéletes helyszínválasztás) kereső Vidya ´Mrs. Bagchi´ Balanért mindvégig drukkolni lehet. Segítenek is neki, de azért olyan mélyre is elás, elmegy, hogy vannak, akik nem szeretnék, hogy választ kapjon a kérdésére. Vagyis, hogy hova tűnt Arnab Bagchi? Bw, és nem csak bw legjobb filmje volt az idén a Kahaani. Taps.
Legjobb bw remake. Agneepath.
2012 az új 1990. Amitabh Bachchan meg olyan, mint Hrithik Roshan. Csak picit más. Mint maga a fim. A két film. Feldolgozást készíteni persze azért ma is menő bwban. De nem akkor, ha egy Agneepath sztoriról, egy ilyen volumenű alkotás újraforgatásáról beszélünk. Kellett is hozzá nagy fejsze, meg szoros öv, végül azonban a challenge nem is volt challenge. Az utóbbi idők egyik legjobb ríméke született meg.Végig feszes, izgamas, epik színészi alakításokkal, földbe döngölő zenékkel, a jó és a rossz harcával (revenge). Komolyan sírsz rajta, olyan tudatosan felépített, megmunkált kerek az egész, miközben nagyon nem délutáni matiné hosszúságú.
Legjobb dél-indiai remake. Rowdy Rathore.
Prabhudevat bwba! Hivatalosan mindenhogyan. A tamil Jacko maszaláját tanítani kéne. Úgy ahogy ő csinálja, más földi halandó nem képes. Most egy dél-indiait öltöztett hindibe, ami lehet átlagos, tipikus tőle, a műfajtól elvárható, de ha akarnátok se tudnátok még egyet, még egy ilyennel felvágni az évben, hogy ez olyan. Sőt, úgy gondolom, még Akshay Kumarból is kihozta a maxot, annál is többet. A JTHJ-hoz hasonlóan egsszerűen csak jó volt látni, a fene vigye el szórakoztató is átélni, hogy maradt, van még valami ott a régi indiai filmkészítési sallangokból és manírokból. Ilyet mindig, bármikor, örökké.
Legjobb eredeti. English Vinglish.
A tisztelet. A megbecsülés. Azok mindennél fontosabb dolgok. Sridevi külön angolja mondhatom felültetett picit, nem számítottam, hogy idevezet majd a dolgos, kuktás háziasszony történe. Szóval meglepett, ezért is, meg azért, hogy ennyire okosan, nem szájbarágósan mondott el üzenetet arról, amiből manapság nagyon kevés van az embereknek. Vagy ha van is, akkor nem mutatják ki, nem tartják fontosnak. Pedig az, hogy valaki egy ladoo helyett valakinek kettőt ad, hogy pár hét alatt a majdnem nulláról összefranciázik egy angol tudást csak azért, mert kinevetik nagyon ritka, sok mindent elárul arról az emberről. Hogy mire képes, ha nem csak azt látnánk, ami előttünk van két centivel.
Legjobb folytatás. Jannat 2.
Elhiszem, naiv vagyok, hogy a Dabangg sequel még ennél is zsenibbre sikerült, viszont azt kihagyva - megjelenés hiányában - elég egyértelmű, hogy Dixit legújabb kalandja, ami már nem a fogadások, hanem a fegyverkereskedelem világába kalauzol el minket, lett az év legjobb folytatásos folytatása. Az egyes után a második felvonás is több mint korrekt. Pritami zenék, egy Emraan Hashmi, a korrupt rendőr szerepében szenzációsan alakító Randeep Hooda, és Esha Gupta eyecandy minden kétséget kizáróan alátámasztja ész érvékkel a választásunk helyességét. So good.
Legjobb romantikus. Barfi.
Amikor már harmadjára néztem újra döbbentem rá, hogy de basszus nem beszél benne a főhős. Nincsenek nagy szavak, amiket elmondhatna, így overactingolhatna, hol keményebben, hol lágyan szólná el magát pl. egy szerelmes jelenetben, tényleg semmi. És ez furcsa egy bw moziban (!!!!!), mégse tűnt fel. Nem hiányzott. Ez pedig nagyban a színészeknek (Ranbir Kapoor mester, Pri élete egyik legjobbja, Ileana egy angyal), a történetnek, meg a rendezésnek a zamatos gyümölcse. Amit elrontani azt se tud, a tény, hogy copypaste azért innen-onnan.
Legjobb legújabb. Vicky Donor.
Ami 2008-nak a Dostana volt, az 2012-nek a Vicky Donor. Éljen a tabu(le)döntés, már csak azért, mert ez a közös bennük, hogy olyanról meséltek Indiában, amiről nem nagyon szoktak filmezni ott. A kettő között legfeljebb annyi különbséggel, hogy amíg a négy évvel ezelőtti a melegeket vette elő, addig az idei a spermaadományozásról szólt. Mert sperma az egész világ, Dr Chadda szerint is. Meglepően jó, színészi alakításokkal, zenékkel, humoros egysorosokkal, de komoly, akár zsepit is igénylő szkénákkal teletűzdelt mozi lett, a legjobb legújabb, ismeretlenül nagyot szóló. Must-see.
A saga. Jab Tak Hai Jaan.
A +1 a listán. Amit lehet, hogy csak azért emelünk így ki külön, mert Yash Chopra utolsó filmje, aki ma már nincs köztünk. Lehet. Sőt biztos. Nem a legjobb rendezése (Katrina és a zene is ellene van), de vitathatatlanul az év szagája. Jó volt nézni, izgulni, gyönyörködni rajta, olyan volt, amilyennek egy igazi bw filmnek lennie kell. Ami meg pont hiányzik, kifogyott kicsit a ma, modern, nyugathajhászó hindi filmiparából. Ha ezért, másért nem is, megérte.
Legjobb férfi színész. Ranbir Kapoor.
Megint. 11-ben rocksztárként hagyta állva a többieket, a Khanokat, a rajtvonalnál. Most meg egy süket-néma karakterrel, a Barfi!val tette mindezt, miközbe nem is beszélt semmit, talán táncolt, magyarul nem az a megszokott, hétköznapi bw hőszerelmes figuraként hódította el szívünket, és kapta meg könnyeinket. És ez utóbbi inkább a megalázó csapás. Filmfaret neki, megérdemli.
Legjobb színésznő. Sridevi.
Mert aki tud az tud. Sok bw színésznőknek nem jött össze a nagy comeback, visszatérés, mint Rani Mukherjeenek, Karisma Kapoornak, ellentétben vele, aki egyszerűen fürdött az English Vinglishben rászabott anyuka szerepben. Aki főz, takarít meg nyelvet tanul. Imádnivaló. Csak miatta is lehet akár többször visszanézni az amúgy se rossz filmet.
Legjobb szkéna. Agent Vinod – Raabta.
Legtöbb bevétel. Ek Tha Tiger.
Ez az év is meg lett salmankhanosítva. De mennyire. A bw színész mindkét filmje egy héten belül 100 core-ig jutott, mitöbb az ETT bw filmtörténelmet is írt ezzel. Öt egész nap kellett neki. Ergó kicsit sokan voltak a mozikban akkortájt. És később sem álltak le vele az emberek. Mentek, mentek és mentek rá. Végül, egyelőre, ha minden igaz a 3 Idiots összbevételét nem tudta elérni, csak megközelíteni, de így is hatalmas eredményt ért el Salman, aki még a Dabangg folytatással is egy átlagos s munkanapon olyan nézőszámot produkált, amit addig senki és semmi.
Utolsó kommentek