calacitra

A kitörés. Az minden fiatal álma. És ez alól Anirudh Ravichander sem kivétel. Mert bár igaz, hogy olyat tett Why this kolaveri di néven, amit bw zenei rendező soha, és szépen eléldegél abból, amit adott neki az Isten, tehetséget, hogy tamil filmzenéket szerezzen örökkön-örökké, de hát ő se így van berendezkedve. Vannak még vágyai, céljai, álmai, amiket szeretne szeretni. Amiket mi is persze, ahogy a többi daldarabját.

Egyelőre viszont a Aint nobody ****in with my music teaser nem tette le az államat, hogy azt két sarokkal is odébb hallották volna. Erről szó se volt. Persze ez még csak bemelegítés, lehet lesz sokkal jobb is.

Arról meg tényleg nem akarok most vitázni, hogy most ez az independent irány mennyire volt értelmes ötlet neki, tőle. Hát még az indokolatlan mennyiségű indokolatlan fákolást nem is hozom fel. Pedig sokak szerint ezzel mindent, amit elért hazavág. Én még nem tudom, tényleg. Egy biztos, akármi is lesza a végeredmény, nem fogom amiatt kevésbé imádni. Legfelejebb jobban.

És találkozott a szimfonikusokkal*, és még zenét is szerzett itt, velük, az ő segítségükkel. Mert ahogy arra már korábban tettem említést, az Irandam Ulagam háttérzenéit csinálta meg a tehetséges fiatal zenei rendező (meg is lehet hallgatni őket itt), aki úgy döntött a maestro Ilayaraja után szabadon, hogy Chennait maga mögött hagyva, úgy pár kilométerrel odébb utazik, ide hozzánk, mert sok jót és szépet hallott már rólunk, a szimfonikusainkról, szóval el is jött, miért ne. Ezt örökítette meg a most következő videó, ahol és amiben amolyan színfalak mögöttiben húzzák el Anirudh filmzenéjét.  

*A hangszerelést Grósz Artúr és Podráczky Ákos készítette. A felvételen közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.- via

Említettük, hogy Anirudh volt olyan rendes és besegített Harris Jayarajnak az Irandam Ulagam filmnél. Ugyanis plusz dalokat szerzett, ezekkel járult hozzá a már meglévő zenei alapanyaghoz. De ez nem elég, hiszen a számokat hazánkban, Budapesten rögzítette, vette fel a szimfonikusok hathatós segítségével. Az Iravinil Oruvanai és Penne Naa Enna Solla már és pl. ilyenek. Persze azt nem nagyon tudjuk, hogy van e még, de jó lenne, ha lenne még, mert ezeket hallgatva, pici elfogultság ide vagy oda, nagyon szépen szólnak és tényleg Anirudh kitett magáért. Megint. Pont ezért, ezekért szeretjük igazán és tartjuk frenetikus zenei rendezőnek, aki előtt ott a fényes jövő. De ezt ő is pontosan vágja, hiszen úgy tudni, időközbe már első saját nemzetközi(bb) slágerére készül, hogy kitörtjön meg betörjön vele a nagyvilágba. Sok szerencsét hozzá, mi ott vagyunk mögötte. Ezeket a dalokat meg addiglen köszönjük, mert azért a miénk is, legalább annyira, mint a Suzuki.    

Naiv vagyok, és mindent elhiszek, amit az M1 híradóban mondanak, de azt már mégis komoly fenntartásokkal kell kezelnem, ha olyat látok (kamufilmpara), amin egy, az indiai filmzenékért felelős zenei rendezők csiszolatlan gyémántja, nagy reménysége, következő AR Rahmanja hazánkba 'solyózmozva' látogat el sokadmagával. Hogy itt aztán megoldja okosba a budapesti szimfonikusok segítségével az egyik hamarosan mozikba érkező kollywoodi darab, az Irandam Ulagam film zenéit, azoknak is egy részét. Pedig ez trú, de olyan trú.

'A H betűre fogunk ráfutni...'

Az illető pedig nem más, ha nem ismernénk fel, mint Anirudh Ravichander, a Why This Kolaveri atyja, összesen 3 csodálatos kollywoodi soundtrack főfőfelelőse. Most pedig az említett filmzenékben közreműködik (úgymondják: background score) egy keveset. És ezt nálunk teszi. Vagy tette, már múlt időben. Hiszen hetekkel ezelőtt járt itt, és tudta le az utat, csinálta meg azt, ami neki nagyon kellett.

Persze tudom, hogy nem ez az első eset, amikor indiai zenei rendezők minket választanak, velünk dolgoznak (már elnézést a Tper1 miatt) együtt, korábban írtam Ilaiyaraajaról pl., de azért ezt baromira tök jó látni, még akkor is, ha a direktor a videóban olyan arcot vág az egészhez, mintha ő lenne a megtestesült kormányszóvivők alfája, vagy legalábbis omegája. Whocares.

Rajta kívül viszont Anirudh lelkesedése (neveket nem tud, bár ez vissza is igaz lehet) az nagy kanál piros pont, és a magyar szavak is jól esnek, mitöbb a dalrészlet is nagyon epikusnak tetszik lenni. Amihez, ha még hozzáadjuk azt a kommentet, miszerint nem is olyan rossz ország ez amúgy, akkor már van esély arra, hogy legközelebb is legyen legközelebb, neki, bárkinek, akárkinek, aki jönne, és szeretne, vagy csak kell éppen. 

Ez most akkor jól helyre rakja a fene nagy fantáziánkat. Hogy elképzelünk ezt, és az úgy lesz, aztán meg a fenéket, mégsem.

Egyszóval ki hitte volna, hogy ebből az Anirudh féle filmzenéhez ilyen kajak nyugati, de kellően keleti mázas klipszerűséget hoznak ki. Első blikkre cudar látvány, és van benne pár amúgy máskor, más esetben el nem nézendő gond is vele (Adhit miért hagyták ki annyira???), viszont marhára tetszik, így kit érdekel.

És maga a zeneszerző, zenei rendező is megmutatja magát széles világnak, hogy tud ő táncolni. Tényleg tud. Picit vicsesen (Adhinál nem), modorosan, darabosan, de nem is ezért szeretjük. Hanem a zenéért. A zenét meg ezért a látványért. A koreoért, a csudaklassz színekért, környezetért. A csúcspont mindenképpen az, amikor a lányok is elmennek, ott engem a libabőr kerülget, akárhányszor is nézem meg.

Az meg gigafakt, hogy bár kifejezetten jó a dal önmagában is, de ezzel az őrült videóanyaggal kifejezetten jobb lett, hatványozódik az élmény. Aki nem hiszi, hajtson utána. Aztán meg higgye csak el, hogy az öklét rázza rá, és nem tudja felfogni mindazt, ami előtte történik.

Verdikt. Százszor ez, mint a Lungi Dance. Csencsencsencsen.