calacitra

1:11 - Made my day.

Nem is a zene miatt, Anirudh for prez, imádom az Ethir Neechal korongot oda és vissza, sokkal inkább a dalbetét, a koreográfia okán. Ugyanis már marhára izgatott voltam, hogy mit hoznak ki ezekből a zenékből vizuálisan. Mert az ember elképzel valamit, oké a dalszöveg a téma egy fonal, amibe lehet kapaszkodni, hogy majd biztos lesz benne ilyen meg olyan jelenet, de azért Kollywood is tud (rendre) meglepetést okozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ezt vártam, csoda te csoda, de azért nem is csalódtam benne, sőt. Az említett pillanat, az ott látható mozdulategyüttes, ahogy a zenére táncolják, például egyből mosolyt is csalt az arcomra. Meg ánblok szerethető. Ilyen ez a dél-indiai filmgyártás.   

Eddig keveset beszéltünk Anirudh legújabb filmzenei kreditjéről, de nem azért, mert most nem hozott a világra egy újabb Why this kolaverit, és fújás-sírás van, patakkönyek. Nem-nem, hanem, mert csak nem akarnak jönni azok a dalbetét promok, ahol lehetne agyondicsérni, hogy mennyire de annyira szuper, amit csinál ez a gyerek.

Az Úttánc posztnál azért már nem bírtam tovább, érthető, de ott se toltam fel a szivárványt a seggén. Itt se fogom nagyon. Habár el kell ismerni, tehetsége az van, friss, fiatalos, lendületes, mégis konvencionális, aki azért előszeretettel használja országa, népe sötöbö hangszereit, jól, nagyon jól nyúl azokhoz és ötvözi a rusztikust, a hagyományost a modernnel.

Ez utóbbit, a tüctüct, a dábtepet, meg az autotunet sokan kikérik maguknak, hogy mert a Moonu zenéire ez nem volt jellemző, ejnye no, és ez már sok. De ez hülyeség, 20+ valahány évesen tökre nem elvárható tőle, hogy oldszkul, dudával, ősi indiai hangszerarzenállal operáljon minden egyes és kettes dalával. Én legalábbis nem, meg aztán így is, ahogy írtam messze menőkig, a teljesség igénye nélkül is kihasználja az arzenált, és olyan tételeket hoz ki belőle, amik slágeresek, mondhatni egyediek.

Habár ez utóbbit lehet és szabad megkérdőjelezni. Főleg azok után, hogy az Ethir Neechal egy Moonu 2.0-nak nevezhető. Ugyanis a két lemez között van hasonlóság, átfedések, mindegyik számnak van is párja a másik korongon, de tényleg ki lehet sakkozni ügyesen-okosan, hogy Local Boys az új Come On Girls. Vagy minden bizonnyal az Ethir Neechal, a title track, a címadó zene az új Why this Kolaveri Di Moonus megfelője dalban mérve, és összehasonlítva. Ez persze nem rossz, pláne akkor ha működik, sok zenész a világon ebből él, de talán egy picit több újdonságszellő elfért volna a korongon. És talán ennyi is a kivetnivaló, amit találok összesen a soundtracket hallgatva és nézve. Nem több.

Mert szumma 2013 vele indult el. A legjobb indiai filmzene korong bizony az ő nevéhez köthető. Ismerős sztori mi? Egy évvel ezelőtt pont ez ment végig. Mosoly. 

Most meg jöjjön ahogy az Ethir Neechal készült. Forgatási snittek, dalbetétmorzsák a filmből, és egy Yo-Yo Honey. Király. Ti meg ne álljatok le ennyinél, ne érjétek be ennyivel, lépjetek túl rajta (a refrént megjegyezni szabad, nekem már megvan), a korongon akad még más Anirudh fülzsírtépő dallamtapadásos csoda.  

Én is szoktam hasonlót. Csak nem így és nem kint utcán. Szóval ő nyert. Amire meg twistel az Anirudh által komponált és énekelt zseniális Ethir Neechal filmzene egyike, a Boomi Enna Suthudhe. Székben pattogos, meg is értem a csávót, hogy már kicsi volt neki és ezért nagyobb helyigényre volt szüksége a hallgatás alatt. Lehet, kitudja, én is hova jutok, ha sokat és tovább tapad a dallam.

Biztos unjátok már, de megint Anirudh. Még akkor is, ha mondtam, hogy semmi váratlant nem húzott elő most ezzel a David filmzenével. És még mielőtt én is csalódtam volna benne, jött ez,  a tamil helyett a hindi verzió és vele együtt Swetha Mohan, akik egy teljesen új színt visznek a megszokott Anirudh hangzásvilágba.

És akkor szumma, azt hiszem, ez az egyik olyan indiai dal, filmzene az utóbbi időből, ami jobban szól így, mint délin. Így is hallgatom inkább. A betét meg, hagyjuk, nézzétek, és rájöttök, hogy milyen is.   

A hetet Anirudh Ravichander bw debüt zenéjével nyitjuk meg hivatalosan. Ami, hogy is mondjam nagyon óvatosra sikeredett a zeneszerző-énekestől. Mert tisztán és szépen hallatszik, hogy nem akart nagyon váratlant húzni ez esetben a debütálásra való tekintettel, ezért inkább a biztos mellett döntött. Tehát ami bejött anno a Moonuval, gondolta az itt is jó lehet. Ezért sacperkábé fogta azokat, az összeset és egybegyúrta, na valahogy így születhetett meg a tamil nevén Kanave Kanave, és annak ez hindi nyelvű átirata a Yun Hi Re a David című filmhez. Amivel nincs semmi baj, hiszen így is patent lett, sőt, meg amúgy is az Ethir Neechal mellett és miatt egy rossz szó nem érheti. Tud a gyerek, akárki meglássa, hallja.