calacitra

Akinek véletlenül pont meg volt az egy, az első rész előzetese, az tudja mire számíthat itt is. És  nem benézte, mert ez már folytatás. Mindezt azért is emelem ki külön, mert ha a kettőt egymás mellé rakjuk akkor a színészek kivételével igazából sok különbség nincs közöttük. De talán nem is akkora baj ez. Amitől inkább félek, és mondtam már: az az Akshay-Imran jodi, ami nekem vérszegényebb, gengszterhiteltelenebb, mint anno az Emraan-Ajay duó volt. És ez  a trailerbe is kijön sajnos. Vagy lehet csak én akarom így látni?

A sztoriról nem nagyon érdemes picsogni. Az első részből ez is következik (még a zene is a jól megszokott OUATIM témázos), na meg ez a három perc mindent elmond, és megérted, akkoris ha nem akarod vagy nem érted. Igazából nem vágott hanyatt. Nem is nagyon tudom hovatenni, az indiaiak inkább értik, érzik ezeket a műfajú, stílusú mozikat, amikben az n+1 gengsztertörténet bontakozik ki megint. Nem hiába hozott szép pénzt pölö még az általam lesajnált Shootout at Wadala is ebben a hónapban bemutatva.

Az biztos, hogy ezt látva nem rohanok, rohannék jegyért, hogy de fú nézni kell és kötelező. Pláne úgy, hogy a Chennai Express is akkor lesz premierben látható. Az Eid tehát idén Akshay vs Srk moziharcról fog szólni, de jelzem a másik oldalra se tenném le a voksomat. És nem főleg azért, mert onnan csak egy hét múlva látunk traileres kiadást, hanem Rohit Shetty miatt, aki nem hoz lázba, és eddig se tudott.

Azt pedig ne felejtsük el, és e mellett szól propropro, hogy az OUATIM volt az, aki 2010-ben szolgáltatta nekünk az évzenét a Pee Loon személyében. És erre most is van reális esély, hiszen Pritam csinálja a soundtracket, maradt a folytatásra, fákje. Már komolyan arra jobban kiváncsi vagyok, mint a filmre magára.     

Ők is mosolyognak, mi még annál is jobban. Mert a Chennai Express előzetese jövő héten már a miénk lehet. Ha minden hír igaz, akkor a Yamla Pagla Deewana 2-vel együtt érkezik a mozikba és azon a napon már mindenki láthatja az egész világon. Amúgy meg azért még mindig haragszom rájuk, Rohitékra, mert fűt-fát-teasert ígértek az IPL fináléra, hogy majd ott és akkor, aztán meg semmi nem lett belőle. Remélem ezt már komolyan gondolták, és nemcsak a mézesmadzaggal játszanak meg velünk.  

Május utolsó hetére, a hétvégére, meg gyereknapra legyen bambi-zizi-körhinta, itt van egy kis random funny nyalánkság a CE forgatásáról, ahol Dee osztja a lapokat, a pofonakat, töri az üvegeket, de azért SRK és Rohit Shetty is beszáll a buliba, ők se nézheti tétlenül, ami ott van.

Én meg mentem Go Goa Gonet lesni. Hirtelen jött, szóval nem akarom, hogy ilyen gyorsan el is menjen, még a mai nap az enyém lesz. Mármint a film. Nem Deepika. Habár... 

Megfordult már egyszer a fülemben a - RVV - soundtrack első hallgatásakor, de akkor valahogy valamiért nem szólt olyan jól, vagy ilyen jól, mint ahogy most lement és danszoltam rá, plébekeltem a szomszédnak picit, hello.

Lehet, sőt biztos, hogy a Hip Hop Pammit (is ez) a dalbetét emeli ki, helyezi egy másik következő szintre, meg pluszt ad neki. Persze a jó koreoval, egy csipetnyi PrabhuDevaval, meg érdekes, szerethető, kiváló táncos színészekkel simán korrumpálható vagyok, tudják ezt jól ott is bwban. Favolnom is kell, nincs mese, kidz. 

De persze a daltól se akarom nagyon elvenni az érdemet. Hiszen van benne valami catchység, amitől nem lesz közömbös, érdektelen, vagy unalmas sokadszorra sem. Sőt, éppen hogy ellenkezőleg, hiszen minél többet jön vissza, annál inkább megmarad, lecsücsül, lehorgonyoz, hogy ne felejtsd el, go desi cool. 

Duplázzunk? Duplázunk ám legyen. Kell is. Hiszen a Chennai Express minden jel, és mellékelt ábra szerint mostantól kezdi el seringelni a köztudattal, hogy vághatjuk a centit, számolhatjuk vissza a napokat, mert a 'mozi is coming'. A hétvégén érkező promó is egy dolog, megírtuk, az is durva, de hogy a marketingesek itt már nem állnak le, tűzbenlázban égnek, és tetézik egy mindezt egy címzenedarabkával is, arra már nincs szó.

Magyarul megkatpuk az első Vishal-Shekhar dalelőzetest a filmhez, a filmből. Az énekes S. P. Balasubramaniam, a neve sokak számára ismerős lehet, bár most ezzel tért vissza a bwizniszbe egy kis kihagyás, pauze után. Hogy jól tette? 30 másodperc az 30 másodperc. Nehéz is így bármit mondani, akármilyen következtetést is levonni, de azért bőven elég arra, hogy vagy berántson már most, tapadjon a dallama, vagy éppen ellenkezőleg és nem, inkább mégse. 

Tényleg nem akarom elkiabálni, vagy indokolatlanul nyírni, maradjunk annyiban, hogy ötödszörre már mintha azt vettem volna észre magamon, hogy oké dúdolom, nem is olyan vészes. Amúgy elsőre nem igazán lett az enyém, az idő rövidsége határt szab annak, hogy igazán beinduljon, kiélvezd minden egyes pillanatát. Kell is az a legalább két +/- percnyi promó, hogy többet halljunk belőle, mert elsülhet ez még akár jobban, de rosszabbul is. A posztcímet azonban már kívülről fújom, az egyenesen telitalálat.