calacitra

Kezdjünk megbarátkozni a gondolattal, hogy nemsokára jönjönjön, már csak pár hónap választ el minket attól, hogy bemutassák Shah Rukh Khan legújabb filmjét, Rohit Shetty rendezésében a Chennai Expresst (augusztus). De még annál is kevesebbet kell aludni az első promóig, az előelőzetesig, ugyanis az IPL fináléja előtt, alatt, végén, de valamikor biztosan lejátsszák, szóval kit érdekel már, hogy ki nyer a végén. Ezt már reklámozzák is így. 

Ki kérdezte? Mert van már ilyen is. Dj Shadow összegöngyölte nekünk. Mi meg köszönjük szépen. Egészen rendben is van, mind emberileg, mind zeneileg, mindenhogyan. Különösen az tetszik benne, hogy pöpec dalokat válogatott be ide, majdnem a legjobbak közül is a legjobbakat. Saif azért szerintem alul van értékelve, a Khanok között sok esélye labdába rúgni nincs nagyon, de ha ilyen Go Goa Gone dolgokat bevállal, ezt a vonalat erősíti, akkor még lehet rá a jövőben számítani, ennél is jobban, csak hát ő se lesz már fiatal. De jöjjön a lényeg. Kitkat. 

Nincs is annál jobb, mikor tudod, hogy meg fogsz lepődni, aztán meg még jobban, még annál is jobban meglepődsz, hogymi, micsoda. A Ghanchakkar előzetes meg pontosan ilyen (volt).

Raj Kumar Gupta az a bw rendező, aki már eddig is unkonvencionális hindi nyelvű filmjeiről volt, lett közismert, emlékezzünk csak az Aamirra vagy a NOKJ-ra, ezért valamilyen szinten várható volt, hogy tartja magát ebbéli jó szokásához. És majd most is azt csinálja, azt a tendenciát követi, amiben sikerült legalább kétszer emlékezeteset alkotnia, meg amiben úgy alapjában véve otthon érzi magát, nem pedig péel maszalábán. 

A Ghanchakkar is első blikkre nagyon messze áll a hagyományos bw moziktól. Maga a történet, és maguk a szereplők sem hasonlítanak nagyon semmire, olyanra, amit már láttunk desi köntösben eddig.

Ismeritek, hogy Amitabh, Dharmendra és Utpal Dutt bankot rabolni megy. Ha nem, akkor  majd innen fogjátok. Persze maszkos úriemberek teszik ezt, köztük Mr. Athray (alias Emraan Hashmi), aki aztán elteszi a pénzt biztos helyre, hogy később szétosszák a pénzt egymás között. De ebből nem lesz semmi. Nem azért, mert elkölti, hanem mint kiderül (miután elrabolják a társai) váratlanul elvesztette a memóriáját, halvány lila dunsztja köze sincs már hova rejtette akkor, amikor elrejtette. Na nem baj, a fiúk addig maradnak mellette, amíg eszébe nem jut, és segítenek neki, hogy emlékezzen. Persze minél előbb, annál jobb. Mindehhez tegyük és vegyük hozzá a punjabi feleségét, házaiasszonyt Mrs Atharyt (Vidya Balan), aki ugyancsak szeretné ezt megtudni. Indulhat is a kincsvadászat!      

Nagyon heist, nagyon vicces (Ghajini dejavu, de melyik Khannal is? haha), nagyon bizarr. Nem csalódtunk a rendezőbe egy fikarcnyit se. Must-see, nem is kell mondani. A zenét meg Amit Trivedi szerzi hozzá.  

Lassan már nem kell (nem lehet) fennakadni azon, hogy ahány bw filmzenei korong, annyi rosszul sült el item song. Megszámlálhatatlan ezek száma, és már idejét se tudom mikor volt egy olyan, amit igazán lehehetett élvezni, mert élvezetes volt. Amit a fülünk se bánta, hát még a szemünk (tudom önismétlés). De remélhetőleg, minden vágyunk és jókívánságunk szerint egyszer csak megáll az évek óta tartó lejtmenet, és újjászületik ez az intézmény is, mert ráférne azt mondom. 

Na de addig is, itt a következő a sorban, a YJHD-hoz készített Ghagra, amiben az item girl nem akárki, hanem Madhuri Dixit. Ami nemcsak első de sokadik hallásra, látásra is igazi csemege, olyan, hogy az ember a nevét is elfelejti, hisz erre is mióta vár(t)unk már. És ilyenkor jön az elő, hogy az ember mégis máshogyan kattint rá, nézi más szemmel, mint egy ikszedik Mallika, Katrina, Kareena és a többi tételt általában. Ezért talán még titkon többet is remél, fűszeresebbet, szórakoztatóbbat, danszosabbat.

Végülis majdnem sikerült neki(k). Azt azért nem állítom, hogy csak egy picin meg egy hajszálon múlt az, hogy most nem hűdejó item songról beszélek, de igaz ami igaz a Ghagra az idén azok közé sorolható, ami vállaható és talán érdemes is volt időt, pénzt, energiát tenni bele mindenhonnan. Mert Madhuri jól táncol (nem volt kérdés), a rámenős, beképelt Ranbir is partner ebben. A kémia inkább megvan mint nincs közöttük, a desi környezet adja magát, a dal meg okés. Bár ez utóbbinál azt érzem, hogy kihagyott ziccer, ami jelentősen elvesz az élményfaktorból. Ami a látvánnyal együtt még elmegy, de külön már nemigen.

Szumma. Soha rosszabbat ennél. Jobb azért jöhetne. Kultikus nem is lesz, de legalább öröm lesz nézni a filmben, hogy már ilyen is van.   

Erős gitár alapokon fekvő komoly gyermekkórussal megfűszerezett legalább két énekes változatban (Arjit, Mohit) elérhető Pritam által szerzett Yeh Jawaani Hai Deewani muzsika, név szerint az Ihali a nap, a hét zenéje nálunk, személyre szabottan. Ooh aah. Meg kell zabálni, mint az ebédet. #jóétvágyat.  

És akkor most a refrént együtt: da da dan dan dung dung dang...