calacitra

Mindezt  a Yeh Jawaani Hai Deewaniban teszik. És már azt is tudjuk, hogy a Ghagra dalra fognak twistelni ők ketten (madhuri item number???), aminek a promója hamarosan, még a film bemutatása előtt, be is futhat. Nyilván minden egyes plusz néző elnyerése érdekében bármit.  

Még több kép innen, ahonnan ez a kép is származik egyébként, ha nem lenne szembeszökő. 

A hét záróakkordja lenni most ő, ami a Ramaiya Vastavaiya hot dala és egyben dalbetét promója. Akik előadják: Atif Aslam és Shreya Ghoshal. Akiktől érkezik: a Sachin Jigar zenei rendező, bw filmzenékért felelős duó. Amilyen pedig lett: kedves, egyszerű és még nézni sem csúnya. Végem van, mint a hétnek.  

Feltűnt vagy feltűnt, hogy bw férfi színészei, közülük is a nevesebbek, hogy kapnak maguk mellé színésznőt, társat a mozikba.

Nem is a kiválasztás miatt, nem azon van a fő hangsúly, hogy új, vagy megszokott jodit alkotnak, hanem az életkori difiken.

A most következő diagramon pedig pont azt lehet látni, hogy mindenki Shah Rukh Khanja talán ha egyszer vagy kétszer (ami itt nincs) szerepelt olyan heroine mellett, azzal együtt, akivel közel azonos életkorban voltak. Mert az esetek túlnyomó részében erről szó sincs. Eddigi pályafutása során nagyrészt 15 évnél fiatalabb színésznőkkel dolgozott együtt. De ez nem csak rá igaz, hanem ugyanúgy Aamirra vagy Salmanra is.

És ahogy pedig megy előre az idő, ahelyett, hogy Srk pölö a Kajol, Madhurit, Aish (korú)vonallal  játszana együtt, inkább nem akar megöregeni, úgy látszani, és Deepika, Anushka, Priyanka, Katrinakkal szerepel. Pedig így még jobban kiütközik, hogy basszus ő se fiatal, öregszik rendesen. Bár biztos van ezer és egy magyarázat erre, most ennyi.

Engem azért meglepett, amellett, hogy tisztában voltam ezzel, csak a különbségeken nem annyira, hogy ennyire. 

Még hogy a régivágású desi filmek ideje lejárt lemez? Ki mondta? Egyáltalán de nem igaz, hogy lefőtt volna a kávé nekik. Pedig sokan temetik már, de szerencsére vannak élharcosok, akik  csak nem hagyják annyiban, és megmutatják létezik az echte bw nagyon indiai film is Indiában. Ami valami ilyen, és amit nem csak a mesékből lehet ismerni, ergó ma is ugyanúgy divatja van, kúl, mint régen. Szóval értitek.

A tegnapi Prabhu Deva-féle RVV után pedig most Aanand L Rai legújabb projektje melengeti agyon szívünket ilyen téren. Meg azokét, akik szeretik a puritán, sablonos, zenés-táncos és táncos-zenés bw darabokat. A Raanjhanaa igen ilyen, ami elsőre egy szerelmi háromszöges alapsztoriból indul ki. Ahol Dhanush, élete első hindi nyelvű mozijában, wannabe utcai romeoként, Srk imitátorként próbálja lenyűgözni, megszerezni magának a nagy Ő-t, Sonam Kapoort. Csak nehogy lemaradjon már róla, ahogy a barát figyelmezteti rá a trailer legelején, miközbe a Saajant nézik a moziban. Hiszen a feltörekvő politikus Abhay Deol is kinézte a magának a lányt. Szóval Dhanush vagy Abhay, Abhay vagy Dhanush?

 A zenét AR Rahman szerzi. Ami azért is érdekes, mert a pár napja linkelt tamil nyelvű, kollywoodi mozi, a Maryan zenei anyagáért is ő felel, amiben a vezető szerepet ugyancsak Dhanush hozza. Egy évben tehát kétszer láthatjuk ezt a párost. És bármennyire is tetszik a Raanjhnaa úgy ahogy van, debütálással, sztorival, zenével nézném meg minden tokkal-vonóval, a Maryan előtte jár nálam, nagyon összerakták, egyben van az az előzetes. Imádom. És az is lehet, hogy majd a végeredménynél fordul a kocka. De várom ezt is, bw moziként, Dhanush moziként viszont a másik a nyerő. Már csak AR Rahman oldaláról kell dönteni, hogy melyikben alkot majd fülkarcosabbat. Ami pl. itt van két percnél az egy jó alap.

Verdikt. Nézném. 

Látom, hogy vannak még olyanok, akiknek az Iktara ugrott be róla, jutott eszébe, a fülébe akkor, amikor meghallotta először ezt, a legmaibb Yeh Jawaani Hai Deewani filmzenét. Nem is azért, mert copypaste éppen, hanem valahogy a hangulata egyezik a kettőnek, mintha az egyik a másik testvére lenne. Viszont egy nagy difi van közöttük, ez pedig az, hogy az Iktara Amit Triveditől egy jó zene, a Kabira Pritamtól meg nem.. annyira. És tudom-tudom, hogy én akartam nagyon már a sok fiatalos trekk után valami ilyet, romantikusat, gyengédebbet, érzelmesesebbet a YJHD soundtrackre, de az igazat megvallva jobb nézni, mint hallgatni. Miközbe sok bajom nincs a dallal, csak nem talált meg, majd a következő. Viszont, ahogy mondtam, az ide ezért összevágott jelenetekkel teli montázsbetét már annál inkább megérdemli az odafigyelést, és a Kabira így még működik is, vele. Csak nélküle veszik el.