calacitra

Akkor Sachin-Jigar évzenékben gazdag 2013-at. A zeneszerző páros ugyanis kezdi nagyon érezni ezt a dalkészítési dolgot, és el is kapták a fonalat.

Egyre több felkérést kapnak, de ami annál fontosabb a végeredmények is jönnek, amik jól szólnak, fülbarátok. Jóllehet díjakra nem elegek, meg amúgyse ők indulnak ott, az mások hazája, de ha így folytatják lassan-lassan odakerülnek valamelyikre, meg a színpadra, hogy elértek valami igazán nagyot. Persze a díjak túlértékeltek, én azok nélkül is bizton merem állítani, hogy velük még találkozni fogunk sokat és sokszor majd a közeli és távoli jövőben.

Addig itt egy refenciaanyag, dallamos kontent a Prabhu Deva-féle Ramaiya Vasta Vaiyahoz. Ami hamarosan a mozikba is beköltözik. Sálálálá-      

Prakash Jha megint kitesz magáért. Hozza azt, ami tőle elvárható. Amiért szeretjük nézni azokat a filmeket, amiket ő készít. Meg ahogyan és amiből. Ő az igen, aki mindig és fáradhatatlanul India másik arcát fordítja elénk. Pontosan azt, ami nem szép, nem hepiend, és nem is földtől elrugaszkodott. Az a néző pedig, aki álmodni akar, annak inkább most otthon a helye, vagy egy másik filmen, mert azt itt biztosan nem kapja meg.

A rendező legújabb filmje a Satyagraha is pont olyan, amilyennek az ő filmjeit elképzeljük. Mármint, amit az előzetesből ki lehet venni, és le lehet szűrni. Az előelőzetessel foglalkozó korábbi posztnál már kiemeltem milyen grandiózus, és epik színészfelhozatallal (Big B, Bebo, Arjun, Ajay, Manoj) dolgozott itt együtt Prakash.

Ami egyúttal jól mutatja azt is, hogy ezeknek a filmeknek is helye van a mozikban. Hiszen ha a nem akármilyen neves, híres, sztárszínészek is minden hezitálás nélkül igent mondanak egy ilyen felkérésre, akkor ez egy működő recept. Nyilván nem siker, vagy akkora, mint egy Salman Khané, de a célközönségét megtalálja mindannyiszor, van benne potenciál. És amúgyis fura lenne, mondottam volt, most már Prakashtól maszálát látni éppen.        

A Satyagraha egy politikus, egy aktivista, egy újságíró közös harca valamiért, valamiben, amiben annyira hisznek. Egy harc a korrupt és igazságtalan rendszer ellen. Egy harc az igazságért, az igazságosságért, azokért a jogokért, amik a társadalmat, egészét megilletik. Big B pedig azt is megteheti, hogy felpofoz egy politikust. - Mert az megérdemli.

A Satyagraha provokatív, unkonvecionális és életszagú története a mai India története, a zsarnoki hatalomról, kihasználásról, a korrupció aranykoráról, meg azokról, akik kiállnak ez ellen, nem engedik, hagyják annyiban, mennek előre, még ha vízágyúkkal is kell szembe nézniük. Egy film az indiaiaknak, róluk, tőlük. De nem csak nekik.     

Amikor a dél legyőzi északot. Pontosan ez fogalmazodott meg bennem a Zanjeer előzetes láttán. Mert az odáig rendben van, hogy a filmet el lehetne adni Ajay Devgannal, Salman Khannal, Akshay Kumarral, de mégis az fele annyira se lenne izgató, mint így, hogy a telugu nyelvű mozik koronázatlan királya Ram Charan Teja lesz helyettük a mumbai hero. És akkor máris jobb a leányzó fekvése.

Miközbe azért én se vitatom, nyilván, hogy a fenti nevekkel is röhögve lehetne kasszákat robbantani. Hiszen tipikus copmozi lesz a Zanjeer bwból, jóval, rosszal, törvénnyel, a kihagyhatatlan gonoszul néző gonosszal: Prakash Rajjal, meg még szerelemmel meg még fűszerekkel, amit láttunk is már, hasonlót, úgy 78521 alkalommal legalább.

És jóllehet ez más lesz, mondhatják az okosok, hiszen a Zanjeer remake!!!44!!4!. Hah. Az 1973-as azonos című Amitabh Bachchan főszereplésével készült Prakash Mera filmet dolgozták fel, Apoorva Lakhia rendezésében.

De mégis ha valamiben ki tud tűnni a tömegből, az bizony RCT miatt lesz, lehet és fog megtörténni. Aki számtalan tollywoodi, kollywoodi mozi után most először szerepel bw moziban, és mindjárt a főszerepből köszön vissza. Bár a múltat látva fura is lenne egy mellékkel kiszúrni a szemét. Gondolom el se vállalta volna akkor. Hiszen legalább akkora sztár, mint Dhahunsh, aki ugyancsak idén debütált bwban a Raanjhanaaval, nem is rosszul - teszem hozzá halkan.

Szóval szeptember 6. Odébb van, de legalább ez már hivatalos. Írtam, hogy különböző akadályokba ütközött eddig ez a projekt. Sanszos, hogy a remake jogok körül nem volt minden kristálytiszta. Azonban ennek vége, zöld utat kapott a bemutatása. Igazából majd csak azután derül ki, hogy érdemes volt-e ennyit harcolni érte, küzdeni vele, vagy jobb lett volna inkább porosodni hagyni. Én az előbbire tippelek, mert RCT, és mert jól néz ki ez az előzetes (bár nagyon elmesélős) és mert bw tud remaket csinálni, ha akar, sőt jót. A legutóbbi Agneepath erre jó a példa. Fel van adva tehát, Zanjeer.      

Jó, hogy jött, mert az elsőt már el is felejtettük, hogy megvolt. De tényleg ki emlékszik már arra? Annyira nem volt patent, meg különben is a franchise nyitó darabjának trailerét másolta le egy az egybe. Nagy kunszt nem volt elkészíteni, sokat nem is gondolkodtak rajta milyen legyen.

De szerencsére, észhez tértek és kaptunk új előzetest, hogy majd ettől most aztán leesik az az, aminek kell. Hát nem esett. Ez kábé akkora szám, mint amilyen az előző volt. Semmi wow pillanat, semmi epik, és még szegény Imran is benézte ezt az egész gengszteresdit. Második blikkre se áll neki jól.

Akshay Akshay, ő azért ez hozni fogja kisujjból, de a kis Khantól félek, hogy csak maga alatt vágja a fejszét ezzel a szereppel. Azonban öröm az ürömben, hogy legalább végre nem az n+1-dik romkomban látjuk az arcát, hanem más szerepkörben is visszaköszön. Ez jó, ez piros pont.

Bár egyelőre nem tűnik nyerő választásnak. Egyelőre. Hiszen a többi majd a filmben fog kiderülni, hogy tud ilyet is, jobban mint a szívtiprót, csak mi nem néztük ki belőle, ej. 

Egy próbát megér majd, de attól messze van, hogy kötelező képkocka-néznivaló legyen. 

Ideje volt már. Meg valahol nagy számok törvényéé is, hogy a sok kacat, szemét item number próbálkozás után, ott lesz az a fény az alagút végén. Csak persze bírd kivárni. Ami hát nem (volt) könnyű, lásd csak Sunny Leone és társait, akik az utolsó szalmaszál reményt is elfojtották benned, hogy vala vala valaha készül még vállalható, értelmes, minőségi ebben a műfajban.

Nyilván az utóbbi időben, a Ghagra vagy az 1234 már egy szintet ugrott azokhoz képest, amiket láttunk az idény elején. És amikből egyébként annyira érezhető, sejthető volt (vagy csak szerettük volna), hogy most vagy soha. Elindult a gépezet, szerencsére felfelé, és robbania kell ennek vagy annak legközelebb, itt az idő.

Az más kérdés, hogy nem Katrina Kaiftól vártuk, várhattuk, aki picit takarékra tette ez az itemlédis túlszereplést, hogy megmenekül az item number haza, haladása, és becsülete. De jó oké, akkor egy Jacqueline Fernandez is megteszi, ha úgy van. Úgy volt, megtette. Miközben a gyönyörű feltörekvő bw színésznőnk élete első tételében rázza, szóval csak eggyel többet csinált, mint mi. Másrészről meg amúgy se nevezhető akkora névnek, mint akár Priyanka Chopra, aki ugyancsak idén vesztette el item number szűzességét, azt jobban várta minden egyes és kettes indiai, erre meg ami lett belőle, még nevén sem nevezhető.

Szemben ezzel. Ami mondjuk ki, egy item number. Közel és majdnem olyan, amilyennek azért lennie kell.

1) Nem hivalkodó, de segget rázni azért így kell valahogy tökéletesen, pont szolidan. 2) A koreográfia is egyszerű, de annál ragadósabb. Az évben nem volt ilyen item songban, ami ennyire működött volna és hozzáadna az élményhez. 3) A helyszínért is külön öröm meg piros pont. Hogy végre nem újra meg újra a klub és disco parkettákat kell nézegetni. Hanem mozizunk a szabadban, a réten, a mezőn akárhol és ez jó, ez tetszik. 4) Desinek 100% desi, le se tagadhatná, a ruhákkal együtt, deszipek. 5) Jacqueline meg tökéletes, tökéletes és tökéletes. 6) Jobban mutat és jobb párt alkot Prabhudevaval, mint bárki más nő, item lédi azelőtt. De az is igaz, hogy ezt egyedül is lehozta volna. Tényleg egyedül, mindenki nélkül. Majd legközelebb. Mert remélem lesz, és látni fogjuk még. Meg hogy a RVV-ban még többet láthatjuk őt is ennél. 7) Nem utolsó sorban az állandó vesszőparipám a zene is nagyon rendben van. Nem Chikni Chameli féle, de most hogy mondom ahhoz is hasonló. A Sachin Jigarnak köszi innen.

Szumma. Nem tökéletes, de hogy az évben eddig ennél jobbat nem láttunk, hallottunk, az is biztos, mint a szeptemberi tej és élelmiszerdrágulás. Azért ez feldobott. A Jadoo KI Jhappi visszahozta a sírból az intézményt. Nincs minden veszve, amíg ilyenek is kifuthatnak. Jön, jön, jön, gyere.