calacitra

Attól, hogy a dalt nem nagyon csípjük, attól még hatalmas élményforma együtt látni Yo Yo Honey Singhet meg Shah Rukh Khant, meg azt is, ahogy táncolnak, tanulják az amúgy nem túl bonyolult koreot. Fél perc, gondolom lesz majd több is.

És imádkozzunk, hogy ezt nem vágják úgy és annyira haza, mint magát a dalt. Bár az így is jelentősen le fog venni az élményből, majd a betét nézése közben (bár azt mondják ez nem lesz benne a filmben).

Persze láttunk már csodákat, és létezik zeneszerelem sokadik hallásra is. Egy jól megkoreografált, eltalált, hibátlanul szinkronban, kiváló kémiában élő-táncoló jodi képes még a legkacatabb daldarabból is valami hangulatbimbót elereszteni, vagy kivirágozni csak úgy minden előzmény nélkül. Magyarul működni, és szerethetővé tenni a teljes csomagot. Meglássuk.

Komolyan úgy érzem magam, mint akit ott hagytak faképnél az oltárnál. Pedig még nem is hagytak. Csak gondolom, hogy ilyen lehet. Persze az sokkal alázosabb, és töményebb, és nem is akarom megtapasztalni. Elég volt nekem egyelőre ez a Lungi Dance. Mert hiába van meg a szerelem, kimondott szerelmem Honey Singh felé (vagy bírom SRK munkásságát és buráját), mert ez nagyon nem yo-yo. Egyedül maradtam, és akkor lehetek megint én a rossz, a kritikus, akinek semmi nem tetszik. 

Az egész mindenség még hónapokra vezethető vissza, amikor olvastam, hogy a Chennai Express zenei összeséhez dolgozik hozzá még egy dallal a népszerű rapper. És mondani se kell, azóta vártam izgatottan, hogy mi sül ki belőle. Pláne úgy, hogy pont ez a két ember összeáll, és mögöttük még ott a Vishal-Shekhar is. Aztán megjelent a soundtrack, amin hűlt helye volt ennek. Semmi jel nem utalt arra, hogy ebből mégis lett valami. Még néhány site le is hozta, hogy akkor wtf?

Végül mégis csak elkészült. A hír igaz volt. Pár héttel az ost után rakták ki. Egyfajta Rajnikant himnusz, meg tisztelgés, a munkássága, és ő előtt. Ami szép és jó. De ez engem hol és minek érdekel? Whatever. Ezért kár volt.

Azt hiszem úgy jártunk legjobban, hogy a filmzenei korongról ez lemaradt, és nem kapott helyet. Megmaradt ilyen promó zene. Annak oké, de ha valami többet reméltek annál, hogy ez most hype, és felkapott lesz, és mint a vírus terjed a szét neten, akkor eléggé benézték. Mert értem én, addig rendben van, hogy a déliség az új desiség, de mégis ebben pont a déliek menők, ők maguk, hiába is szenvedi túl ezt bw.

Verdikt. Nem kukába való. De majdnem.    

Azért néha még nekem is be kell mutatni bw-ot, hogy ilyet is tud. És nem olyan akkora prűdorientált a vásznon, mint azt sokan tartják. Hanem bizony van vad oldala is (a valós életben ez sajnos kiütközik), és lefőtt a kávé azoknak a moziknak, amikben még egy ártatlan csók sem csattan el a három órában.

Nyilván ez is játszik a mai napig, ez a klasszikus szelete az egésznek, de ezzel parallel készülnek, készülhetnek már ilyenek, mint ez a Grand Masti. Ahol és amiben bizony a szekrényben maradnak a szárik, előkerülnek bikinik, meg azok a férfiak, férjek, az ő piszkos fantáziák, akiknek soha semmi nem elég. Sokszor még egy feleség se. Mert egy nő nem nő, és csak az a nő foglalt akin fekszenek, így challenge accepted.

Verdikt. A Masti folytatása a Grand Masti tehát a szexkom(édia) űrt, lyukat hivatott betömni idén és kilenc év után újra a bw filmporondon. Ez elsőre úgy ahogy sikerült is, de persze most emeltek a téten, és még több rosszban sántikálnak majd a sequelre is visszatérő barátaink. Akik hárman vannak, és velük együtt kóstolhatunk majd bele ősszel ebbe az amerika indiai pitébe. Amiben tehát nem kell keresni a szexuális kontentet, célzásokat, mert ki lesznek mondva, ott lesznek előttünk, hol kínosan, hol viccesen felállva, ööö akarom mondani feltálalva.  

Mit is mondhatnék még? Nézegessük csak meg a trailert, és aztán tényleg mindenki döntse el magában, hogy ez most vicces-vicces, vagy visszataszítóra sikedett már, roppant vulgárisra esetleg? 

Ne azt nézd hogy milyen. Hanem ezt, hogy hogyan készült. Itt is igen a legújabb ígykészült, a Titlihez, abból, ami a Chennai Expressből (még 3 hét és premier) való, és eléggé szeretjük, volt róla szó.

Arról viszont talán nem, hogy pluszba még egy DÁBSZTEP verzió is készült hozzá, arra az alkalomra, ha már az eredeti túl édes, cukormázas, habkönnyű, babapopsi sima lenne neked. Miközben te a táncparkettek ördöge vagy, az éjszaka császára, aki twistel, akkor is amikor nem tud róla, na pont neked és hasonló társaid kftnek jön jól az a fajta plusz változat is. Mehet az adagolás, a csapatás, a yolo. Avagy a Vishal-Shekhar mindenkire gondol. 

A howtomakeit pedig igazából olyan, amilyenre számítani lehet. Semmi meglepetés. Mert ha engem kérdeztek, pont így képzelek el egy Rohit Shetty féle, Farhan koreografált, Srk-Dee jodival megáldott dalbetét forgatást. Haláli, humoros, hülyéskedés. Persze ettől még nagyon pöpec volt nézni minden egyes másodpercét. Tipikusan olyan érzés fog el a nézése közben, után, hogy bárcsak én is ott lettem volna. És azt hiszem ennél nagyobb és több bók nem is kell, felesleges már, mára, ehhez. A csúcsjelenet 2:25.

Már a teasernél is sejthető volt, de most a trailernél még inkább kidomborodott, hogy ez se egy indiai nézőbarát bw film lesz a következő a sorban. Persze a multiplex közönsége még csak-csak jegyet szán majd rá, de azon kívül, szerte az országban biztos nem tolonganak majd érte, miatta nagyon.

Persze ez nem is csoda, hiszen jócskán elüt a klasszikus, populáris hindi nyelvű moziktól. Vagy mondjam úgy (?), hogy a kortárs és modern párhuzamos filmművészet azon oldalát képviseli, és táborát gyarapítja egy újabb darabbal, ahol és amiben direkte szempepisilnek a bw konvenciók eszközarzenáljával. Legyen, mondom így.

De úgy még tisztább, hogy egyszerűen nem feküdnek le neki-alá-azoknak a betokosodott műfajoknak, gondolkodás(mód)nak, a gyökereknek, meg értékeknek, amiket a mai napig bezárólag is a legtöbb hindi nyelvű film magáénak vall (vallási, kult, szoc tekintetben). Hanem, mint a Prague is túlmegy ezen, és még azon is túl.

Oké, minden bizonnyal a nyugat hatására történik sok minden, de azért ennyire nem is kell feltolni a szivárvány a hálivúdiak seggén. Bár ahogy olvasom már ezt is megbélyegezték, és az Enter the Void bw feldolgozását látják meg benne sokan. Nekem elsőre inkább a Dev D jutott eszembe róla, ami már a hazai színeket képviseli, és bárki aki most nem látta, nem tudja miből maradt ki.   

Nekem már az is nagyon tetszett, és nem csak a különcsége miatt, ezért az előzetesért meg úgy csak odavagyok. Sötét, hibrid, elvont, hiper-szuper, és Prága. A történcsíráit már elpotyogtattam egy korábbi posztnál, ennél tt ni, de a rendező nevével akkor és azóta adós maradtam. Ő lesz név szerint  Ashish R. Shukla. Akitől tehát augusztus elején érkezik a mozikba ez az egészen nem bw hétköznapi bw darab. Ez kell, ez olyan mint drog, KKLV.