calacitra

Nem galamblelkűeknek való vidék lesz Ahishor Solomon első rendezése, a John Day. Amiben Randeep 'Javier Bardem' Hooda hidegvérű bérgyilkosként teszi a feladatát, amíg egy Naseeruddin Shah fejébe nem veszi, hogy most már ebből aztán elég legyen, és ami sok az sok (egy kislány élete nem játék). Megy és jól móresre tanítja őt (is).

Nagyon sötét (dark), komor egyelőre. Mintha csak egy horror filmben lennénk. De inkább revengeszagú az egész, amolyan bosszúthriller, amiért szeptember 13-án érdemes is lenne mozijegyet váltani. A két színész korábban már szerepelt együtt, de ez most annál kivételesebb alkalom.

Shah jó mint mindig, viszont Hooda is felnőtt, befutott azóta. Mondhatni a jelen és a jövő, a jó és a rossz harcát láthatjuk majd itt. Mialatt egy jó nagy adag drámát, izgalmat, és persze akciót is vele, velük együtt.

Vélemény? Hát az ilyen filmekre mindig vevő vagyok. Az meg plusz öröm, hogy bwból kapjuk meg. És bár nézőcsalógató, de annyira nem, hogy ez majd sikeres is legyen. Must-see.

Meglepetés. Meglepetés ez olyan szempontból, hogy alig hiszed el azt, amit látsz. Vagy amit nem. Mert Ranbir Kapoor-féle filmelőzetes régen szaltózott ekkorát, mint amekkorát a Besharam.

Talán csak nem ehhez vagyunk, voltunk hozzászokva az utóbbi időben-időből. Biztos. Hisz mind a Barfi, mind a YJHD ebben toronymagasan uralkodó volt. Az ember nem tudta nem szeretni azokat (és utána se még végeredmény formájában). Szemben ezzel, amiben nehéz megtalálni azt, ami igazán ranbirkapoorossá teszi. Valahogy pont ez veszik ki belőle. Inkább vették. Mire is gondolok?

Ranbir lesz idén, 2013-ban a szegények Chulbul Pandeye. Már csak azért is találó és igaz eme megállapítás, hiszen az az Abhinav Kashyap rendezi a Besharamot, aki a Dabangg rendezője is volt egyben. És akarva-akaratlanul, ha nem tudom, hogy ő csinálta ezt, akkor is tudtam volna. De persze ez nem ok arra, hogy ennyire sótlan legyen. Lehet kövezni, de az jutott eszembe, hogy erre Ranbir nem áll készen. Ő nem Khan még. 

Persze az oldszkúlság, a Lalit zene, az intertextualitás megjelenése (DDLJ, Salman) vagy a család, ahogy Kapoorék rendőrt alakítanak, az vicces, és akad még szórakoztató pillanat is ebben a szűkhosszú 3 percben, de inkább unatkoztam rajta, mintsem szeretném újra magamnak látni azonnal. Ez most akkor a csalódás számlájára írjuk is hozzá, és imádkozzunk, hogy csak a trailervágók nem kapták meg időben a fizetésüket, azért lett ez ilyen gyenge.

Egyelőre emészteni kell. A dalbetétekkel még a maguk javára fordíthatják az eredményt, de teperés nélkül nehéz lesz. Ugyanis az emberek többsége (aki nem Ranbirfan), a többiek se tudják hova tenni ezt. Legutoljára ennyire a Talaash osztotta meg a népet (közel azonos like-unlike), ami végül azért csak behúzta, és maga mellé állította a nézőket. Kívánjuk hát ide is a legjobbakat, és reméljük lesz ez jobb is, sokkal jobb majd október elején a mozikban. Úgy legyen.       

A színész nagy álma teljesült akkor, amikor végre valahára találkozhatott a Dalai Lámával. Egy csomót beszélgettek, Arjun a végére pedig már teljesen lement alfába, átszellemült meg minden, mert ilyeneket mondott utána, hogy

"He told me that all my movies should have a message, which I feel is true for my last couple of releases.” 

Whatever. Kép is készült róluk. 

Ha Deepika nem vezette volna fel ennyire édesen itt (1:20), hogy ebből a fantasztikus riszpektrajini dalból videó is készült, akkor talán soha a büdös életbe nem vettem volna rá magam, hogy valaha is elé kerüljek, elém kerüljön, tehát megnézzem magamnak jól közelről, és még még közelebbről. Elmondtam, hogy mennyire nem adja magát ez a dal, nem is értem miért készülhetett el egyáltalán. Miért pont most? Miért pont a Chennai Expressbe? És akkor miért nincs YOYO Honey a videóban? Vagy feltűnik és én nem vesttem észre. Pedig figyeltem nagyon, megnéztem kétszer is, hogy majd magával ragad a lungidancelungidancelungidance gépszíj, de nem kapott el. Miközben a videóval semmi bajom nincs, vagy van, de pl Srk olyan jól néz ki benne, mintha leadott volna egykét évet. Deepika meg gyönyörű mint mindig, bár az arcán azt is látni, hogy ő se érti, mi a fenét keres itt. Remélem legalább sikeres lesz, hogy engem meghazudtoljon, bemutasson nekem. Örülnék neki ha így is lenne majd, de attól még ezt nem fogom szeretni, nem vagyunk egy súlycsoportban. Mert én a jó a bw dalokat szeretem. Ő meg...

Ha filmes blogot írtok, vagy fogtok, akkor itt egy jótanács, legyetek elfogulatlanok, rajongjatok, mert ellenkező esetben juthattok el oda, ahova én a Chennai Express legújabb dalbetét promójának nézése/hallgatása közben, hogy mást mond a szívem, és mást az eszem, ami azért nagyon nincs rendben.

Egyrészt vallom, hogy ez talán az egyik leggyengébb láncszem a soundtracken, a Vishal-Shekhartól. Hiába is énekli Srk ide vagy oda, ez kevés, - mint magyar klubcsapat az EL-ben. De ha mégis valami romantikusra vágyakoznál (szomorú vs boldog), vagy ilyet akarsz arról a korongról mutatni a barátnődnek, akkor a te helyed ott van, ahol Titli, nem pedig a Tera Rastaa Chhodoon Na. Az jobb döntés, a Titli jobban teljesít. Nem utolsó sorban még a dalbetétje is királyabb.

De hiába tudom, hogy ez nagy helyzet, ez van, akkor is szívecskéket, több tucatot posztolnék ki most, akkor, amikor csak azt látom, hogy feketefeketébe #000000 öltözve az ősz hajnalán, a falevelek szakadatlan potyogása közben Dee és Srk táncolnak (1:25-27 BEST), OSO dejavut varázsolnak a képernyőre, amit nem lehet már se magyar, se india szavakkal leírni. Látni kell. Elolvadok. 

Egyébként meg nem tudom észrevettétek-e, de mindjárt itt augusztus 9. Pedig mintha csak tegnap láttam volna először a trailert. Hogy megy az idő...