calacitra

Túl az év felén, lassan már a célegyenesre fordulva, de még attól nagy messze itt az idő, hogy kileltározzuk a harmadik negyedév legévzenébb évzenéit #ohnofuckingway. Azokat, akikkel együtt már összesen 31 jelentkezőre bővül a 2013 legjobb filmzenéjére pályázó jelentkezők száma.

A verseny bár nem túl szoros, de annyit elárulhatok, hogy a mostani elmúlt háromhavi termésből vígan válogatva is akad olyan, akit szívesen látnánk majd az élmezőnyben, az elit, a felsőhárom tagjaként is akár. De rajta kívül is vannak, kerültek ki szép számmal az elmúlt, nevezett időszakból olyan filmzenék, akik meg odaérhetnek a legjobb 20 mezőnyébe, ami legalább akkora eredménynek számít szvsz.

És ha a tényeket nézem, a statsztikákat, akkor bizony minden esély megvan arra, hogy akár ennek a tizesnek itt ni köszönthetjük majd a legjobbakat a végső elszámolásnál. Hiszen babonák ide vagy oda, mégiscsak az elmúlt években a második, és a harmadik negyedév fej-fej mellett adták ki a legnívósabb, minőségibb dalokat, akik aztán nevetve ott találták magukat a dobogó legtetején.

Szóval ha a trend trend marad, és az átkot senki sem képes megtörni majd az utolsó három felvonásban, bizony előfordulhat, hogy most is, mint mindig, kulcsfontosságú a szerepe ezeknek a most következő, vigyázbaálló és felsorakozó dalkiválasztottaknak. Viszont azt is érdemes észben tartani, hogy a második negyedévhez hűen itt se igazán fürödtünk a jóban, és eresztettek-árasztottak el minket kiváló, csillogó zenecsodákkal a zenei rendezők. Sőt.

Némi javulást azért érezni lehetett, meg amúgy is nyár volt, ilyenkor az ember elnézőbb, nyitottabb, könnyebben emészti meg még a rossz dalokat is, mint pl. télen. De mégis hol van ez attól, amit az év elején kaptunk a fejünkhöz. Ami ehhez képest egy fülorgia volt, hozsanna, és évzenekavalkád, himnuszok kisnagy találkozója bw zenében kiporciózva.

Viszont azért ennek a nyári-őszi válogatásnak is megvan a maga szépsége, és vállalható, mitöbb szerethető muzsikái. Különben nem lennénk itt, és nem tudtunk volna 10 darab olyan zenét összemaszalázni a dragontape által, ami teljesen megérdemli szerintünk, hogy itt és most, és a későbbiekben is úgy tekintsünk rájuk, mint évzenegyanús kreditekre mindhalálig.

És mielőtt még ők lennének soron, vennék át a stafétabotot tőlem, meg a dalok kapnák meg a megérdemelt főszerepet, 30 és valahány perc hírnevet, azelőtt még egy gyors jelentés a harmadik negyedév legjobb filmzenei albumairól, akiket rongyosra lehetett játszani, mert nagy egészek voltak, komplettek az első számtól az utolsóig nincs vagy alig van gyengepontjuk.

Ilyen vanvoltlesz például top3 a Chennai Express, aminek csak sikerült nagy nehezen megszerettetnie magát velem, de sikerült. A top2 fokára a Ramaiya Vastavaiya ért be, aki talán az egyik legkiegyensúlyozotabb album címére simán pályázhatnak idén, miközben meg kiemelni belőle egyet maga volt a rezsiharc. Az első és egyetlen pedig, a top1 végül, nem is lehetett más, mint a Shuddh Desi Romance. Nehéz jelzőket ragozni rá, nem is tesszük. Csak annyit még, hogy azért az első két soundtrack a bizonyos Sachin-Jigar zenei rendező duó, páros gyümölcse, akik tehát kinőtték a kiskabátot, felnőttek, nekik már nagykabát is dukál a továbbiakban.          

Ennyit is akkor az albumokról. Ennyit. De még többet a zenékről. Ideje volt. Hát legyen. Iszkoljatok no ide, tapadjatok mint a dallam, szálljatok a dallal, megérkeztetek, aztán plébekeljetek, twisteljetek sokat. Ők úgyis bizonyítanak, nem ígérnek, innen már rajtatok a sor.

Azoknak, akik annyira hiányolták már Hrithik Roshant a Dhhomból, most örülhetnek. Itt van ugyanis a Krrish 3 legelső dalbetét promójában, ahol kellő eleganciával rúgja fel a már semmi sem a régi elhíresült, intézményesült gondolkodásunkat. Hiszen ő tényleg nem változott. Vagy csak annyit, hogy még jobban táncol most, mint táncolt korábban.

És persze Shahid is nívós, ebben a tekintetben, egy elittáncos, olyan, akinek megint nem kell egy mozdulatcsomagot kétszer megmutatni, de Hrithiket bámulva mégis csak bámulni lehet, hogy húha. Miközben a színészi teljesítményére sem lehetett egy árva panaszunk eddig és reméljük ezután se lesz.

Valamint itt sem, a jelenben, ebben a sequelben, ahol sok minden fog a látványról szólni, na meg a látványról. De hát, ha SRK is ki tudott jönni belőle (lásd Ra One), és utána még alltime kasszasikert összematekozni, ám legyen, elviseljük akkor eztet is.

Amúgy ha itt tartunk, annál a bizonyos zárójeles filmnél, annyira férfi megérzésem támadt mikor néztem, mintha csak azt látnám újra. Hiszen ez a klubos, táncos, érdekes koreo's, fekete pákos cameos történet nagyon ismerős valahonnan. Erős dejavum volt, ti is jól tudjátok rá a választ, de én csak egyet kérek, azt, hogy ne legyen már a Krrish 3-ból egy RaOne 2. Légyszi.

Maga a dal catchy, bár annyira azért nem őrülök meg tőle, mint San Marinoi közönség a hazai gól láttán. Régi is, új is, ilyen hibrid elegy, keverék a Raghupati Raghav, ami szép és jó, de ennél viszont több kell, persze Hrithiken, vagy Priyankan ez nem múlik. Legközelebb legyen, hozza közelebb hozzám.       

A child of God am I...

Buta CGI, még butábban festő Abhishek Bachchan, vagy egy Katrina Kaif, de ebből akkor is kell még. Aki meg arra panaszkodik, hogy túldhoomos lett, az nem tudom mit is várt igazándiból, menjen gipsydangereket nézegetni na.

Jó persze vissza lehet keresni, én is írtam ilyet, hogy majd új irányba mennek el a dolgok. És ha nem nem, de hiszem, hogy fognak #whoknows. Meg btw, egy teaserből ezt nehéz kikövetkeztetni, jövőt latolgatni benne. Meg hello ébresztő gyerekek, szeptember van! A mozi december végén jön csak, számítani lehetett rá, hogy nem most lőnnek el minden puskaport.

Az meg teljesen korrekt, hogy azért a múltját se fogja letagadni amiért az, ami, amiért a Dhoom. Ez így van jól, tessék megrágni, befogadni, nem nehéz. Attól, hogy ki szerepel benne, hol játszódik, vagy mennyit írunk és mennyi belőle a nyugat hatása, attól még maradjon meg hamisitatlan dumácsálénak. Mondom ezt úgy, hogy alapból tényleg nem vagyok elvakult rajngója a franchisenak, de tiszteletbe tartom, hogy kultuszfilm, megértem az okát. 

Ami viszont most más, tessék felkötni a gatyót, az Aamir 'kalapos' Khan. Aki egyelőre badboyként fest. De nem vennék rá mérget, hogy ez a film végéig így is marad. Van egy sejtésem ugyanis, hogy másképp alakulnak majd a dolgok közbe, de lepjenek meg, és legyen csak Aamir a rosszfiú. Legyen, olyat még úgy se nagyon látott a világ, vagy csak keveset abból. Amúgy persze első blikkre idegen szerep ez neki, itt ebben látni, de nem hiszem, hogy annyira mellényúlt volna választásban, mint Ranbir egy Besharammal éppen. 

Bevallom, nekem tetszik. Nem tökéletes, látom a hibáit, de nem kell előre síratni a filmet. Meg leírni, hogy leszerepelt. Már csak Aamir miatt se. Akiről végszóval nem tudom eldönteni, hogy vagy azért van itt, mert jó pénz volt (bár nem így ismertük meg), vagy mert tényleg tetszett neki a szerep a szkripttel együtt? Talán majd erről is mesél a későbbiekben. 

Most másfél percnyi dhoomozás, Pritam hozza a David kiállás Guettaféle felturbozott témát, ami pedig a kezdő monológot, vagy a kamion alákerülését (1:10 körül) illeti abban, azokban nincs hiba. És ha ezeket veszem elő, akkor szerintem etetnek, és csak ezután jön a nagyobb durvulás...

A nyár az mindig valami más. Évszakonfelülálló. Amiben több van, mint a többiben. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ki hallott már téli zenékről, tavaszi zenékről, esetleg őszi zenékről, miközben a lehető legtermészetesebbnek vesszük azt, mi sem nyilvánvalóbb, kézenfekvőbb annál, mint amikor a nyári slágerekről beszélünk csak úgy.

Mitöbb listákat is kreálunk hozzá, és megmondjuk, hogy mi lesz a jó majd az év ezen szakaszában, mire érdemes odafülelni, és mitől lesz hangos a táncparkett, vagy akár csak az internet köre. Ha jól megfigyeltétek általában erről is szól a nyárkezdés, hogy mik lesznek azok a bizonyos slágerek, amikkel túl lehet majd élni a három hónapot, a meleget, a nyaralást, a semmittevést, az akármit. Ez eddig oké.

Most viszont jövünk mi és határozottan bontjuk az eddig megszokott formát, csavarunk rajta, és inkább arról témázgatunk, hogy mik voltak ezek.

Magyarul igen, szembemegyünk a trenddel, és arról seringelünk kontentot a nyár utolsó hivatalos napján, hogy mi volt az elején meg közbe. Helllllooooo, what the fish?

Nyilván ez utóbbi nem olyan szerencsés, és buzinagy látogatottságot generáló posztvállalkozás, tudom. Viszont az van, hogy...

Egyrészt bw miatt nehéz lett volna olyan zenékről írni, amik meg se jelentek. Hisz legidelálisabb esetben is az adott filmhez tartozó (film)zenék egy hónappal megjelenés előtt kerülnek csak polcokra.

Másrészt pedig amúgy se tartom hiperszuper ideának a kezdet kezdetén kinyilatkoztató puffogtatást. Már csak azért se, mert a közbe-közbe ismeretlenül nagyot szóló durranások kérdés nélkül felboríthatják a papírformát, amiről azt hittük korábban, hogy az winwin.

Tehát így állunk. Aki Thickeneket, meg Daft Punkokat akar, annak most jött meg, az elkattintási faktor, megengedem továbbmehet. Aki nem, és hezitál, mert valami desire vágyik, emlékezni arra, hogy miről is szólt a fáma, annak jelen pillanatban nincs és nem is lehet jobb választása nézegetni/olvasni,/hallgatnivalója ennél, arra a pár többszörös percre, ami az idei nyárból maradt még vissza.

Persze reklamációt akkor sem fogadunk, fogadhatunk el, ha később a későn érők végül itt és ebben találják meg majd az őszi, a téli zenéjüket. Ebben a szűkre szabott szubjektíven megálmodott tizesben, ahol egymást váltják majd a hindinél-tamilabb muzsikák.

Előjáróban annyit csak, hogy egy kis komment midegyikhez dukál, linkelve is vannak, a végén pedig már pluszba vizuálisan (dal és akár táncbetétek formájában, hol jobb, hol rosszabb minőségben, hol promóanyagban, hol végleges verziójában) tekinthetők meg a szeretett, közkedvelt dragontape alkalmazással összefűszerezve.

Azzal pedig gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy azért akadnak köztük olyanok, akik egy nyárra lettek tervezve, a garanciája addig tart, nemsokára le is jár. Viszont vannak akik mit sem törödve ezzel, tovább húzzák, nem állnak le ennyinél, és fittyet hányva beépülnek az őszi mindennapokba is, mert picit visszacsalják a nyári érzést és emlékeket, vagy mert egyszerűen annyira jók. Ezt már mindenki döntse el magában. Kezdünk. Kezdik. Nyári dallam égeti...

Így ennyire még soha nem jöttem zavarba csupasz férfi háttól, mint akkor amikor először megláttam a karácsonyra érkező Dhoom folytatás legelső (mozgó) poszterét. Sőt még egy Oh my fucking God is kicsúszott a kikerekedett szemeim társaságában.

Ergó nem tudtam hova-tovább türtőztetni magam már, elöjött belőlem is, feltörtek a régi emlékek, a franchise végigfutott rajtam, epik libabőrös lettem. Pedig ez csak egy poszter, gyerekek.

De ha már ennyire mondjátok, akkor is a sötét lovagé ehhez képest egy nyuszifüle. Ugyanis a denevérember közelébe se érhet Aamir Khannak, akin lehet hogy olyan ruha nincs, de kalap az van feljebb, így nyerő választás, kellő viselet ez annak, aki egy Dhoomban szerepelni akar már.

Arra pedig gondolni se merek, hogy a legutóbbi Hrithikes rész után hét évvel most mit is találtak ki a készítők. És ez csak jó lehet. Nekünk és nekik is az. Nyilván lesz Dhoooooooooooooooooooooooooooo­ooom machaleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee­eee, valahogy így, de biztosra veszem, hogy azért olyan irányt is vesznek majd a dhoom fejlemények, amire talán számítani se lehet, éppen Aamir miatt. 

Áppá, tudom mit kérek már karácsonyra!