calacitra

Úgy fest Krrishnek bőven lesznek játszótársai a folytatásban is. Nem fog unatkozni, reméljük mi se nagyon. Legfeljebb a dalbetéteket átpörgetjük nagy jóindulattal, mintha ott se lennének. Mert akármilyen nagy volt a kezdeti lelkesedés iránta, a film iránt, személyre szabottan, annyira hidegen hagy mostanság már minden kontent, ami csak egy picit is kapcsolatos vele. Innen szép feljönni, meg nyerni, bár erőteljesen RaOne dejavum van tőle.  

Amennyire nem bírom a hirtelen jött hideget, esőt mindent, annál jobban várom a karácsonyt most már. Amúgy is best ünnep, de a Dhoom folytatás Aamirral az élen olyan szintre emeli, ahol a fadiszítés, a csillagszorozás smafunak tűnhet. Meg ki is maradhat a szokásból, hiszen képzeletben már mindenki jegyet váltott a mozira, így nem ér rá majd az üneppel foglalkozni. Ajándéknak pedig most ez az igazi ajándék, vagy az lenne, ha a film is rokkolna, szóval küldhettek nekem egy tiketet, korrumpálható vagyok ilyen téren, és még nem is kérek nokiásdobozt. Kicsi igények, nagy remények. Meg egy mozgó poszter. Velük. Tőlük. Nekünk. 

Azt már kidumáltuk, hogy a Krrish 3 filmzenék alapból és alapjáraton nem igazán tudnak érvényesülni egymagukban. Ami baj.

Meg nem is. Hiszen bw számtalanszor megmutatta, hogy képes feltámasztani vagy reinkarnálni egy lesajnált, alulértékelt, elfeledett darabot a dalbetétjeivel. Vagyis azzal, az által, hogy igazán pöpec, puccos hol táncos hol tánctalan snitteket, montázsokat készít el hozzájuk, amikkel együtt sokkal szerethetőbbé válik az egész történetcsomag.

Na a Dil Tu Hi Bataara ez pont nem igaz. Szóval felejtsétek is el, amit az előbb és fentebb írtam, mert ezt kimagyarázni, ami itt Krrish zenék körül forog nehezebb dió, mint a kokainozást letagadni, úgy, hogy közbe videóra vettek és világgá is kürtöltek.

Egyszóval csalódás. És még annál is nagyobb. Hrithik kockái meg lehetnek akárhányan, hisz a nyilvánvaló tényt, hibákat, és negatívumokat úgy se tudja elfeledni.

Sőt akkor még arról nem is beszéltünk, hogy itt aztán a Guzaarishtól a K3G filmzene betétekig (suraj hua madham) mindent láttunk már valamikor, valahol. Ami meg egy ilyen nagy csinadrattával bejelentett, felhájpolt, most már kimondom: túlértékelt kultikus filmfolytatás esetében igen csak öngólnak teszik lenni. Ehhez képest FBI-t játszani a helyi kocsmában menőség. Ez meg szégyen és gyalázat.       

Annál rosszabb kevés dolog van bwban, mint amikor az előzetesen kiadott filmzenék elméletben sehogy sem akarnak passzolni magához a filmhez. És hiába erőltetjük rá, keressük a linket közöttük, hogy ki lehet rakni ezt a két darabos puzzlet, mert az egyiknek a másik a párja, mégse illenek össze, teszem hozzá egyelőre.

Látatlanban persze nehéz vallani, viszont az az egy biztos, hogy sokan nem így képzelték el a Krrish 3 soundtracket. És én se. De annyira nem, hogy először el se hittem, hogy ezt a Salim-Sulaiman csinálta. Kiderült: nem is, csak közreműködtek, a háttérből, a háttérben segítettek. Viszont ettől még ez nagy katyvasz maradt. Aminek se eleje se vége. Rajesh Roshan ezt elszúrta. Nagyon benézte, pedig voltak ám óriási ígérgetések, hogy majd ilyen meg olyan lesz, de a padlás leszakadt, azokból meg semmi nem maradt.

Két dalra lehet még csak-csak bólintani (Raghupati, God Allah), nem elismerően, de valahogyan, hogy tetszetős darabok, viszont a többiről én per pillanat nem tudom eldönteni, hogy akarom-e hallani újra őket, bármikor is. Ehhez most számításaim szerint csodának kellene történnie. Amiből azért bw már sokat megélt, úgy, hogy a hallgathatatlant eladták képkockákkal, betétekkel, így már sokkal fogyaszhatóbb lett, és a fülünket sem zavarta tovább, mert a szemeink előtt történt minden. Szóval esély van, a labda ott pattog, azon a térfélen, de kezdésnek ez gáyszos-gyalázatos meg minden.     

Remélem tényleg annak lesz igaza, aki azt írja, hogy kit is érdekel ebben a zene, mert a film majd úgyis teszi a dolgát, és ledönt a lábainkról. Legyen úgy. Ezeket meg meg ne halljam többet, mert a legborzasztóbb az egészben, hogy egy ekkora volumenű, kultikus film folytatás kapott ilyen méltatlan dalválogatást maga mellé, amire kár is több szót pazarolni.   

Egészen megbarátkoztam már a dallal, no nem ennyire, de talán megmozdulna rá a jobb lábam, ha ez lenne a világ utolsó bw partyorientált filmzenéje. Máskülönben viszont Hrithik sokkal jobban táncol, mint ahogyan szól. Bár nem csoda, mármint az előbbi, hiszen volt kitől tanulnia. A koreográfia atyja ugyanis Remo volt, aki azért nem bánt vele kesztyűs kézzel. Hiába az aki, meg ez volt az álma(ofkorz), mégis először oktatta ki. És tanította meg azokra a mozdulategyüttesekre, úgy, hogy még Hrithik is azt mondta közbe, olyan az az érzése, mintha hét év után újra táncolna (aj). Több mint egy héten keresztül próbált is rá [a színész], ami nem akármi, hiszen tudvalevő, hogy kisujjában van a tánc művészete (az apja már csak tudja). De a tökéletes mozgásért bármit ugye. Amit még a tükrök előtt is lehetett gyakorolni, a nagy finálé előtt. Végül azonban minden nagyon popping lett, amiben tényleg nincs hiba. Most pedig meg is nézhetitek magatoknak, hogy nincs, mert így készült.