calacitra

Messze van még az a novemberi bemutató, de a marketinget soha sem késő, vagy kora elkezdeni. A Krrishnél úgy voltak vele, most jött el az az idő, hogy rákapcsoljanak, megmutassák milyük van, és milyük lesz, ha lesz. Egyelőre a logót lőtték el, de ha minden pletyka igaz, akkor kapunk posztert is hamarosan mellé, alá, fölé. Meg bő egy hó múlva a Chennai Express premierjén már egy előzetessel is gazdagabbak leszünk.    

Cannesban mutatták be a Bombay Talkiest, ahol természetesen a készítők is megjelentek. Maguk a rendezők, szám szerint négyen -szkeccsfilmről lévén szó, Zoya Akhtar, Karan Johar, Anurag Kashyap, és Dibakar Banerjee. A kép pedig olyan mintha itt készült volna, azok a felhők, az ablakon kinézek ugyanilyenek.

Ők ketten, egymás mellett, ahogy megnyitották a Cannes-i filmfesztivált még pár nappal ezelőtt. Leo olyan amilyen, de Big B-t alias Amitabh Bachchant különösen nagyon jó volt ott látni és hallgatni. Az persze kár, hogy erre csak ritkán kerül sor (most is a szülinap miatt) a feszteken, de ennek is lehet örülni, meg kell is, hogy van bw jelenlét így vagy éppen filmeken keresztül. 

Még valamikor március derekán forgatták itt Aamirék a Dhoom harmadik részének egy részét. Katrinaval egyetemben.   

Az idén még a listázást is korábban kezdjük. Hiphiphurrá.

A cím úgy gondolom elárul mindent, amiről szólni fog, vagy akiktől lesz hangos ez a névsor, de ha röviden össze kéne maszalázni a célkítűzést, akkor most – kis csúszással – azokat a bw dalokat közöljük, akik az első 3 hónapban a legjobbak között is a legjobbak voltak.

Meg akik jelöltek, akarom mondani esélyesek lehetnek majd a nagy végelszámolásnál, tehát évzene-sanszosak, gyanúsak (lehet ott van közüttük az az egy?). Annak ellenére is, hogy nyilván az idő ellenük dolgozik, meg a sok film, ami jön még velük együtt a csilliónyi dallal. De azért egyáltalán nem vállalhatatlan mutatvány felkerülni rá, oda. Sőt. A most következő 12 filmzenének meg is van erre az egészséges esélye. Na jó ferdítek – az elfogultság beszél belőlem, hiszen az összesnek nem is sikerülhetne, annyi minden van még vissza az évből, írtam.

Ha azonban mégis most kéne dönteni, meghúzni a vonalat, hogy ez igen, ez nem, akkor nyugodt szívvel, kérdés és habozás nélkül 4 dalt terjesztenék fel évzenének, látnám örömmel akkor és ott szerepelni, egyúttal bwot képviselve, hogy lám milyen csudaklassz muzsikák kerülnek ki onnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi rossz lenne, és csak azért vannak ezen a listán, mert a 12 egy kétjegyű szám, és az és így szebben mutat. Na nem.

Hiszen mindegyik kedvenc személyre szabottan: valamiért, valaki miatt, valahogyan - a mai napig se tudom hogyan. Mindegyiknek jogos és bérelt a helye, még az eredeti tizes elképzelést is dobnom kellett, mert a maradék kettő hiányát nehezen viseltem (volna el, ha nem lennének most játszótársak). Akkor is ha tudom legbelül, hogy ez csak átmeneti, időszakos királyság tőlük, a számukra és, hogy a későbbiekben nem kell velük majd komolyan számolni. Ámde szépek, meg sok emlék (akár film, akár nem) köthető hozzájuk, amiért ide velük, érdemes volt beválogatni, és még érdemesebb lesz meghallgatni őket, ígérem.

Verdikt egy. Nincs sorrend, senki se helyezett, kidumálás sincs, ez még most nem arról szól. Egyszerűen csak van 12 minőségi dalunk, olyan, amire lehet büszkének lenni bwban, és a fanoknak is.

Verdik kettő. A legjobb soundtrackek, filmzenei korongok voltak ez idő alatt: Amit Triveditől a Kai Po Che, Pritam Race 2 dalai, és igen az I Me Aur Main a Sachin Jigartól, sokadik visszahallgatásra szerettem meg, nagyon, annyira, hogy ennyire. 

Verdikt három. 2013 tehát egyelőre jól indult, de ez nem csak a zenékre, hanem a (z eddig látott) mozikra is igaz. Remélem aztán tartja ezt a formáját és szokását bw a továbbiakban is vagy feljebb kapcsol és akkor azt se bánnánk túlzottan. Hajrá.

Most meg dragontape bekapcs, irány twistelni.