A híres konferencia globális sorozat egyik állomásán beszélt - több mint fél éve - a bw indie, art részlegének rendezője Anurag Kashyap magáról, a filmes pályafutásáról, és arról, hogy mennyire nem mainstream az, amit ő csinál éppen Indiában. Bár ahogy mondta nem is akar olyat. Soha nem is akart. És nem is fog.

Lényegében ő képviseli a kortárs párhuzamos filmművészetet, annak az egyik ágát, ami már eu képkocka szabványokban gondolkodik és valósul meg. Kvázi, mellőzi a bw elemeket, még ha nem is 100 százalékosan, mert rájött, hogy anélkül nehéz. A zenét kihagyni pl nem lehet, az v-tech.

De nála már nem csak a romantikus sztorik indulnak. Ha fellapozzuk az imdb profilját, akkor szembeszökő, hogy mennyire másban utazik a hagyományos, klasszikus direktorokhoz képest. Ami lehet rossz és lehet jó. Erre is kitér a beszéde alatt.  

Érdekes is volt hallgatni, hogy milyen utat járt be, míg eljutott odáig egyáltalán, hogy ne csak feszteken és kalóz dévédékeen nézzék, hanem mozikban is a filmjeit, mert lehet és vetítik. Messziről indult, de mindenféle klisémaszlag nélkül ecseteli, hogy voltak nehéz pillanatok, amikor már alkoholista lett belőle, a felesége elhagyta, évekig készültek a filmjei, de akkor jött valami, vagy valaki, nevezetesen D. Boyle, aki kihúzta a szarból.

19 éve csinálja. De ahogy mondta ebből 16-ot le is tagadhatna azonnal, mert az utóbbi 3 év a gyümölcse mindannak, ami előtte volt. Amiért anno elindult, szeretett volna rendező lenni. Most se egyszerű a helyzete, vagy egyszerűbb, mert ő még mindig ugye a nehezebb utat választja (nagy sztárok, hősnők, zenék, híres zenei rendezők, táncok nélkül forgat), de neki így jó.

És igaza is van. Ne változzon meg azért. Ne legyen belőle pop előadó, énekes, ha előtte rapper volt. Közben mint mondja még nemzetközi vízekre is evez. Készülnek filmjei, amiket bár nem ő  készít, de ott van, mint író vagy producer. Ezekről jut eszembe, hogy de tényleg az utóbbi évekből lehet is mazsolázni hány és hány jó film köthető az ő nevéhez így vagy úgy. Teszem azt, a Shaitant is neki köszönhetjük, de az Udaant és az Aamirt is. Erős darabok, amik valahol a legjobbak szintjén mozognak, akár adott évekre lebontva, akár all time.

Ugye a GOW-val (szénmaffia) idén eljutott Cannesba is. Igazából csak kisCannesba, a rendezők kéthetére, de azért nagy dolog lehetett, és volt is ez a számára. Sőt, pár nappal ezelőtt a GOW még be is mutatkozott hazájában, egyenesen a mozikban debütálva. Apró örömök ez az életben vagy mi. Még akkor is, ha Anurag Kashyap tisztában van vele, hogy akármit is csinál az soha nem lesz blockbuster (soha ne mond...), mert azt kérem akárkivel kéne. De mondom ő is tudja, a legutóbbi interjújában úgy fogalmazott: "ha én csináltam volna a Rowdy Rathoret, akkor az nem lenne sikeres." Yep. 

Verdikt. Az elődást szerintem ajánlott szemügyre venni. Az is érdekes persze, amikor a régi,, tradicionális bw jön velünk szembe, hiszen az az igazi, de nem szabad ettől elvonatkoztatni, mintha nem is létezne ilyen az Indiai Cinemában. Különösen akkor nem, ha Anurag Kashyap és még sokan mások tudnak a GOW-hoz stb stb hasonló vállalható produktumokat készíteni (lásd SG Kahaanija), amik meg is érdemlik azt, hogy nézzék őket, még a határokon is túl. Ott is, hiszen valahol ezek az új korszakban (new age) legyártott munkadarabok már kompatibilisek az eus szemnek, jobban, mint a masalak éppen. Ebben előzhetik be az oldszkúlt, van némi előnyük. Már csak az lenne a fontos, hogy ezeknek a híre mindenhova eljusson. Ez a cél. Az, hogy Anurag itt előadást tartott, Cannesba eljutott, a Trishnanál közreműködött elég jó és szép ok arra, hogy felfigyeljenek rá és vigyék a hírét szerte a nagyvilágba.