A Pee Loon dal (OUATIM), ha jól számolom már 2 éve szerelmem. Igaz akkor még nem volt a blog, de most van, így el is mondhatom a karaktermikrofonomba, hogy ez volt (és azóta is) 2010 egyik legjobb zenéje DTBHJ-vel karöltve. Fogalmam sincs azóta hányszor ment be már a fülemen, plébekeltem rá, és danszoltam, de khm úgy sokszor.

Amúgy jut eszembe, a zenék közül ez tényleg olyan volt, aminek az első hallgatását máris @szerelem követte. Ilyen is a/egy jó tökéletes zene, szerintem. Persze az is oké, lehet oké, ami sokadszorra adja meg magát, de az igazi az, amikor nem kell köröket futni utána. Hanem hegy jön hozzád személyre szabottan. 

Az énekest Mohit Chauhant nem kell bemutatni, inkább hallgatni kell. Míg Pritam meg, lehet ekézni, de amikor képes ilyen és ehhez hasonló hanggyöngyszemeket összepattogtatni, az valami egészen csodálatos.

Van benne némi Tere Bina dejavu, talán ezért is tapadt meg annyira, hogy ma is szívesen kapcsoljak rá, mint ha tök először hallanám. És ejtene rabul újra és újra. Valamennyire azért sad keanu vagyok, hogy az én történetem ezzel a zenével nem írható le így, ilyen szépen (mókás volt olvasni), de legalább a közös megvan bennünk.