Túlzás lenne azt állítani, hogy pont ez hiányzott bwból, de mindig külön öröm, ha azt látjuk, mint amit a Mardaaniban. Nem is azt, hogy Rani Mukherji rendet rak.

  Hanem, hogy egy színészNŐ teszi ezt, akármilyen hero nélkül.  

Nyilván neki felvitte a Bhagwan a dolgát azzal, hogy hát Aditya Chopra ott van mellette, mögötte, akárhol. Van hátszélországa, viszont a tény tény marad. Mert ahogy Vidya Balan megmutatta lehet ezt így is csinálni (lásd Kahaani), úgy Raninak is meg van sansza erre. Deepikat direkt nem elítem, hiszen mindig ott van mellette valaki, egy Khan vagy Singh stb.

Szóval az indiai női Liam Neeson Pradeep Sarkar filmjében, a Mardaaniban (YRF) osztja az ellent kérdést meg választ nem tűrően. A sztori szerint a gyerekkereskedelembe veti bele magát, azután megy, és veszi fel a harcot a rossz fiúkkal, miután egy tizenéves lányt elrabolnak, meg csempésznek mindenhova. 

Rani pedig badass. Arról nem is beszélve, hogy mekkora felüdülés látni ezt, a csomó konvencionális rendőrfilm után, ami eddig a férfiak hazája és játszótere volt egyben.   Ha másért nem, ezért már megérte elkészíteni. Arra viszont már nem teszek egy rúpiát se, hogy ebből valami gigantikus blockbuster lesz. A YRF, a vezértéma, meg Rani eladhatja szó se róla. Nekem azért igen. Jelentkezem. Augusztus 22-én moziba menni ér.