Először is jó tudni azt, hogy Bollywood Hollywooddal szemben egy nem létező hely, hiába is szúrtam be pölö ezt a képet a múltkor, ilyen valójában nincs, nem létezik. De ha már itt tartok, akkor Bombay se Bombay ma már (ami bw B betűje ugye), mert a város nevét 1995-ben hivatalosan Mumbaira változtatták át - jóllehet ugyanazt jelenti, csak immáron a tartomány saját nyelvén, maráthin. Ez azonban mit sem számít, mert a több mint 300 éves név ma is tovább él a helyi és nemzetközi nyelvhasználatban, lásd a filmkészítők körében szinte kizárólag ezt a régit használják, amivel kihangsúlyozzák a város, és különösen az ottani filmgyártás sokszínű, sokvallású, kozmopolita jellegét. A Mumbaiit inkább főleg az indiai és nemzetközi média használja, valamint a hétköznapi nyelvben döntően így kerül szóba. Ez a kettőség azonban a mai filmekre is rányomja a bélyegét, amelyekben gyakran megfigyelhető, hogy Bombaynek nevezik a történetben az azóta már régóta átkeresztelt várost. (lásd Wake Up Sid vagy akár a Shaitan egy-egy film esete meg még száz másiké)

De nem csak és kizárólag a filmgyártó központ régi-új névhasználatán folyik a vita a mai napig, hanem maga az elnevezés Bollywood is két táborra osztja az indiai filmkészítőket, gyártókat, színészeket vagy akár csak az utca emberét. Erre van egy precedens a Luck by Chance (2009) című műalkotásban, ahol egy párbeszéd erejéig a filmkészítők között el-elhangzik a(z új) kifejezés, amire való reflektálásképpen az egyes színészek által megformált karakterek kikérik maguknak ezt a szókapcsolatot és inkább az Indiai filmipar, hindusztáni filmgyártók elnevezéssel illetik azt. Itt elsősorban az idősebb generációra kell gondolni, azokra, akik még a régi kor hindi filmjein nőttek fel. Hiszen a mai - akár indai, akár európai ember - csak ezt a nevet hallja, olvassa vissza akkor, amikor az ország filméletéről van szó.

Aztán fontos még, hogy a Bollywood kifejezés nem az egész indiai filmiparra vonatkozik. A fogalmat - gyakran - helytelenül az egész indiai filmgyártással azonosítják, pedig csak része az indiai filmiparnak. A bombayi filmgyártással és azzal általában szinonimaként használt Bollywooddal kapcsolatban széles körben még elterjedt téves adat az is, hogy évi 800-1000 filmet készítenek itt, így téve Indiát a világ legnagyobb filmgyártójává. Igaz ugyan, hogy India a világ összes filmgyártó nemzete közül az első helyen áll gyártott filmek számát tekintve, amiből évente átlagosan 150-200 bollywood darab készül (ez majdnem kétszerese a hollywoodi évi „termésnek”).

A filmgyártás Indiában mintegy 20 nyelven zajlik különböző filmgyártási központokban, s bár ezek közül a hindi az Indai Köztársaság első számú hivatalos nyelve, ennek is számtalan dialektusa létezik még az országban. Ez nem meglepő India területének nagyságát nézve, ami bizony azzal jár, hogy országon belül is feliratozzák a filmeket, illetve, hogy egy-egy sikeresebb darab adaptációja még ugyanabban az évben megszületik, csak éppen egy másik filmgyártó központban, vagyis egy másik nyelvterületen.

A hindi nyelvű, film – a relatíve alacsonyabb filmszám mellett is – azért tudta megtartani dominanciáját, mert nemzeti szinten és nemzetközileg is ez van leginkább jelen, minek következtében általában erre utalnak, amikor népszerű indai filmről beszélnek. Hindi nyelvű filmeket egyébként a három nagy filmgyártó központban (Bollywood, Haidarábád, Madrász) készítenek, s ezeken kívül további tartományokban is zajlik filmgyártás: Bengál, Kerala, Gudzsarát, Pandzsáb. A különféle nyelveken gyártott filmeknek saját rendezői, sztárjai, zenészei vannak – ami viszonylag elkülönült rendszerekké teszi azokat a gyártás, terjesztés és befogadás minden szintjét, viszont ezek közül az indiai filmek közül szinte csak a bollywoodi filmeket ismerik a nyugati világban.

Végezetül, ahogy azt Vincze Teréz pontosan minden tévhitet legyőzve megfogalmazza: „Bollywood kifejezéssel leírható jelenség egyszerre kötődik egy gyártási helyhez (Bombay), egy filmgyártási nyelvhez (hindi), és ugyanakkor egy sajátos filmkészítési stílushoz is (énekes-táncos jelenetekkel tűzdelt, látványos kiállítású filmek, melyek rendkívüli hangsúlyt fektetnek a sztárrendszerre). E három jelenséghez való aszimmetrikus kötődései teszik némiképp bonyolulttá a fogalmat, hiszen bollywood stílusú filmeket más filmgyártási központokban is készítenek, a hinditől eltérő nyelveken.”