Közel van, de még se annyira közel. Valahogy ez jutott eszembe akkor, amikor beszúrtam az uccsó 2K posztot. Mert hiába volt az a saga vagy most ez a sajátos, csak erre a nációra, annak filmgyártására vonatkozó úgynevezett kódrendszer leírás, egyszerűen ez még mind-mind kevés az élvezet átadásához. Csak karakterek vannak, azok mesélnek képkockák helyett, egy elméleti kimittud az egész, ami egy szint eléréséhez kiválóan megfelel. Többek között alaptudás elültetéséhez, megismeréshez, olyanokhoz, amiért a blog is megszületett, aka viziot kipipáló vállalkozás ez egyelőre. Viszont a filmek azok filmek, az más tészta. Már nagyon előreszaladtam, azt hiszem. Gyors' vissza.

Fontos megérteni mi miért az ami. A 2K erre hívta fel annak a csillionyi embernek a figyelmét, aki nem tud, vagy sötétségbe van bwt illetően. Nem csak nekik, jó lead volt ez a filmek előtt, hanem mindenkinek, hiszen azt megmutatta, hogy mindenki másképp csinálja, ha filmgyártásról, készítésről van szó. Ami meg nem annyira rossz, mint aminek a többség tartja, táncival, zenével, meg zenével és táncival. Például itt, bwben, a legnagyobb az egy filmre eső intertextuális vonatkozások száma. Sehol ilyen a világon nincs. Amerikában ezért mindenki pirospontot dobál, hogy jujdejó, mert volt egy jelenet, ami tiszteleg a másik nagy előtt, és ez beszarás. Ilyenkor mindig nevetni van kedvem. Öreg, hiszen bw ebben a mester, a tanító. Vagy ott van a hálivúdi tucattörmelékben egyre gyakrabban fel-felpislákoló zenés táncjelenetektől való elélvezés a plázamozizok körében. Nem egy és kettő film, sorozat volt mostanában, amiben akadt egy ilyen szkéna, és az mekkora hiphiphurrát váltott ki, úgy, hogy az nem musical alapvetően, műfajilag besorolva, sőt. Erre már tényleg nem kell kommentár.  

Van élet a megismerésen túl. De látni kell azt is, hogy a saga és/vagy a 2K nélkül egy bw-vel kapcsolatos blog nem indulhat el, csak úgy. Mondottam volt a feltáratlansága szembeszökő, ergo meg kell magyarázni olyan dolgokat, amik éppen hogy nincsenek megmagyarázva itt otthon. Aztán nem csak azokra kell építeni, akik ismerik, szeretik éppen, hanem a passzívakra is, adni nekik esélyt, még ha aztán ők  nem is élnek vele. A calacitra úgy gondolom a falra kiragasztott főcéljainak egy részét ezzel teljesítette is. Folytatás az lóg a levegőben, majd erre is sor kerül idővel. Most a Kuch Khaas hivatkozásjegyzéke következzen idealá tovább, olyan forrásokkal, amelyek segítettek létrehozni ezt a több mint 12 csápteres, megszámlálhatatlan bwsajátossággal bíró posztsorozatot.  

Felhasznált irodalom

Vincze Teréz: Felfedezőút a filmvilág szubkontinensén. In: Metropolis, 2007. no. 1. 

Bollywood. IN: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bollywood

Keller Millera: A bollywoodi reinkarnációs filmekről. In: http://www.filmtekercs.hu/jegyzet/a-bollywoodi-reinkarnacios-filmekrol

Varga Fanni: Bollywood - európai szemszögből. In: http://krono.inaplo.hu/index.php/intra/7-incult/628-bollywood-europai-szemszoegbl

Filmszínház az egész világ – I. rész – India. In: http://factory.freeblog.hu/archives/2010/09/04/Filmszinhaz_az_egesz_vilag_-_I_resz_-_India/

Jakab Kriszta: Istenek mozija. In: http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=2069

Vajdovich Györgyi: Műfajváltozat és műfaji keveredés. In: Metropolis, 2008. no. 3. 

Király Jenő: Mágikus mozi. Budapest: Korona, 1998.

Tejaswini Ganti: A hindi nyelvű közönségfilmek gyártása. In: Metropolis, 2007. no. 1. 

Rajindev Kumar Dudrah: Ének Indiáért. In. Metropolis, 2007. no. 1. 

Kristin Thompson - David Bordwell: A film története. Budapest: Platinus, 2006.

Rajinder Kumar Dudrah: Bollywood és Hollywood között, s azon túl. In: Metropolis, 2007. no. 1.