Minden filmgyártó országnak, nemzetnek meg van a saját maga eszköztára, amiből dolgozik és amire építhet is akár éveken keresztül. Formai keretek alakulnak ki, határvonalak jönnek létre, s egy buborék képződik, amibe akarva-akaratlanul, szerencsésen-szerencsétlenül „beskatulyázzák” az adott náció filmkultúráját. Lehet pozitív, akár negatív oldaláról is vizsgálni a skatulyázást, de mégis csak egyedivé, mássá teszi a készült filmeket, a másik náció szemeiben. Véleményem szerint egyszerűen színessé varázsolja a világ filmtérképét. Egyrészt azáltal, hogy különböző elemeket (műfajügyileg, rendezésügyileg akárhogyan), új hagyományokat, impulzusokat ad más filmgyártó népeknek, másrészt, hogy szokatlan élményeket és ismeretlen helyeket mutat meg a képkockákon át a mozi széles közönségének. 

A hatás elérésére egy újfajta rendezői-operatőri fogás, egy színész felfutása vagy egy kultikussá váló mondat, jelenet is lehet alternatíva, de nem is kell olyan messzire menni, hisz olykor a film műfaja, szerkezeti felépítése már árulkodó lehet. S bár a filmtörténet adta differenciák adottak, a filmformalitás elsősorban a gyökereken (mind vallási, mind kulturális jellegűek) alapszik, abból eredeztethető le sok esetben. Ahogy Hollywoodban az életrajzi drámák, úgy Indiában, azon belül is Bollywoodban a mitológiai történetek, alakok, zenék, táncok, azaz a sok évezredes kultúra a befolyásoló és formáló tényező is egyben. Ez éppenséggel nem zárja ki a hozott anyagokból való feldolgozásokat, műalkotásokat sem. Különösen a keleti térség eme szegletében, ahol szívesen nyúlnak is vissza egy-egy sikeres amerikai mozihoz, hogy aztán abból a saját formai keretek között az ottani igényeknek megfelelő darabot készíthessenek el. S bár az ilyen típusú feldolgozások nagyon közkedveltek, Bollywood gyakran is él ezzel a lehetőséggel, de a klasszikus eszközökkel élő és játszó hindi mozira mindig nagyobb közösségek, közönségek látogatnak el.  

Az leszögezhető, hogy a hindi kulturális gyökerek (zene és tánc), hagyományok, mitológiák a bollywoodi történetekhez soha ki nem merülő forrást szolgáltatnak, úgy ahogy a vallási ellentétek, az ebből keletkezett viszályok, háborúk is. Ott van például, az ország (film)történetének szempontjából lényeges pakisztáni konfliktus, ami több filmnek az alaptörténetét adja meg. Gyakran utalnak rá filmekben, máskor kiindulópontját szolgáltatja a megszületendő alkotásoknak. Ez utóbbira kiváló példázat a Veer-Zaara (2004) romantikus drámája, a Main Hoon Na masalája (2004) vagy az újkor romantikus komédiája (romkom) a Dil Bole Hadippa (2009), de ezekről lesz szó majd, meg még többről más vezértémák szerint felosztva.

Egyelőre csak annyit elég tudni dióhéjba, amit már lehet is, hiszen a bollyszaganal említettem és vagy a rávezető posztnál plusz itten, hogy egy bw filmben mindennek megvan a helye, az értelme, egy mozdulatnak a táncban, egy viselkedésnek a szereplők részéről, vagy csak az alaptörténetnek, ami az első. Igen az első, a cselekmény, a szkript, ami meghatározza a filmet (oké ez sántít bwügyileg), de néha ezt leszámítva, nem szorosan ehhez kapcsolódva, ebből kiindulva is lehetnek egy modern, nem annyira klasszikus darabban ilyenolyan indiai szokások a 45435435-ből. De mondom nincs még a vége, közel se, mert ezeken túl más formális jegyekről is beszélhetünk akkor, amikor mint bollywoodi filmet deklarálunk. Ennek folytatása következik.