Már karácsony után, még szilveszter előtt, pont két ünnep között, mielőtt a nagyüzem itt a blogon (Best of Bollywood) is kezdetét venné, pihenjünk meg egy csöppet, hosszú év volt ez úgyis. Hallgassunk bele a nyár egyik legvarázslatosabb, gyerekzajosabb filmzenéjébe, csak most gyerekzajok nélkül. Ettől persze még ugyanolyan varázslatos marad, mint volt.

A titok nyitja nem is Arijit Singhben rejlik, hanem az akusztikusos előadásban. Abban, hogy másként kapjuk vissza azt, mint ahogy megszoktuk az albumról, Pritam zenei rendezésében. Nem jól, vagy jobban, erről szó sincs, meg hogy egyik üti a másikat, nono. Hanem más, egyedi, de szerethető csomagolásban. Csápolsz, a fejed rázod, kiugrasz a bőrődből a fotelodban, nagyon ki lett ez találva kérem szépen, ez is, így is. Mosolyra csal. Simán csak faszább kedved lesz tőle. Jóság.

Egy Arijit Singh koncertre meg el kell jutnom. Nincs mese. Értem én, hogy nem ő írja a dalokat meg ilyesmi, viszont mégis olyan. Mert mintha neki írták volna direktbe, rászabták volna, más ezt így eséytelen lenne elénekelni. Az ő éve. Az bizony.