A Hum Tum (is) az egyik olyan film, amit időnként elő kell venni. Nem is porosodik sokat, mert néhány havonta mindig lekerül a polcról. Most is ez fog történni, azaz hogy megnézem ilyen és milyen volt az, amikor még Kunal Kohli nagyon értette a dolgát ebben a filmkészítésben, nem mint manapság ezekkel a Teri Meri Kahaanikkal.

De van még egy másik bigbigbig plusz oka az újranézésnek. Ez pedig a Jatin Lalit (zeneszerző/rendező). Akik miatt a mai napig fáj a szívem, hogy feloszlottak, felbomlottak, befejezték még akkor 2006-ban. Hiányoznak is na, hogy nincsenek. Úgy érzem, hogy velük sokkal szegényebb lett bw filmzenei paletta. És jó is lenne őket hallani megint. De nem.

A lényeg, hogy ez az egyik legfényesebb korongjuk. Amit bár nem díjaztak agyon és túl mint a többit (DDLJ, K2H2, Koi Mil.. stb), de nagyon szerethető, slágerdalokkal van telis-telepakolva. Pont olyanokkal, amik bárhol bármikor működnek. Ha vidám vagy, ha szomorú vagy ez itt a te helyed. Nem mellesleg iszonyat nyárkompatibilisek. De vége, nem ragozom, itt van ezekből egy, a címadó dal. Nesztek diszkóknépe, így kell csinálni.