calacitra

Vannak olyan filmek, mint amilyen ez itt, a Yaan, Ravi K. Chandran rendezése, amit lehet már bemutattak, de az is lehet, hogy még nem, csak annyi biztos, hogy majd látni kell. Mert a dél-indiai masalák továbbra is élen járnak, ha erről a műfajról, annak ígykészültjéről esik a szó. Baromi kedvcsináló az előzetes, Harris Jayaraj meg bár összepritamozta (lopkodta) a filmzenéinek felét, de ez így is kihagyhatatlan néznivaló jóságnak tűnik Jiiva, Thulasi Nair, Nassar, és Prakash Raj főszereplésében. Ja és mondtam már, hogy a dél-indiaiak eszik és iszák a maszalá készítést. Megfizethetetlen. 

Dhanush és Anirudh legújabb kollabirációja felülírja mindazt, amit korábban felülírtak. Eszméletlen jó a páros, olyan, mint a borsó meg a héja. Talán külön-külön nem is érnek annyit, mint együtt. Hiszen ekkor vannak igazán elemükben, és úgy érezni, hogy kifogyhatatlanok, nem lehet őket megállítani.

A Velai Illa Pattadhariban pedig ugyancsak ez történik. És ott folytatják, ahol a Moonu és az Ethir Neechal (két szám volt közös ott, de az háháhá) után elköszöntek egymástól.

Nem mellesleg Dhanush színészi karrierjének 25. filmje ez a VIP, amit úgy koronáz meg, ahogy azt a legnagyobb se szokták, és nem is tudják. Az Udhangada Sanguról persze tudtuk, hogy dalban simán ott a helye az idei felsőtíz tamil filmzenék krémjében, írtunk is róla, de hogy a hozzá készült betét minden képzeletet felülmúlóra terjesztik fel, azt nem láthattuk előre.

Talán jobb is. Mert így szem nem marad szárazon, nyelni is elfelejtesz, és már csak ebből akarsz csak többet. És ezt úgy, hogy akár te is kipróbálhatod otthon, csak pár haver meg egy tető kell hozzá, ahol szét lehet veretni a veretést, pasztmek.

A tamil hiphop él. Még akár örök is lehet. Ehhez Hiphop Tamizhanak még van és lehet beleszólása. Legyen is. Habár új dala első fülre nem lett a miénk teljesen.

Talán azért is, mert az ő hangja nekem valahogy jobban belesimul a még még még osztásba, abba, amit tényleg az Iraivaval is képviselt. Karcosság, kőkeménység, badass érzés. Jóllehet a VPV sem egy amolyan új fecske, csinált már hasonlót, ilyet pl, viszont tartom, hogy a helyes út az nem ez az út. 

Persze a dalüzenet, annak lényege és fontossága most sem szenved csorbát egy fabatkányit se, nem veszített értékéből a Vaadi Pulla Vaadira se. Ezt mindenképpen jó látni, hallani. De mainstreamebb már, sokkal, populárisabb az egész körítés, ami nem igazán tesz jót az új Hiphop Tamizha dallal.

Mégis ellenszegülni se lehet neki. Azt felelni rá, hogy hát minekvan. Mert azért szeretem, amit ez a srác egymaga (one-man show) a hátára vesz a tamil zeneéletben. Nem reformálva, de Anirudh nyomdokában, vagy már előtte is üde színt pumpál a szitárok és quawalik hazájába. Csak így tovább és előre!

Ezt csak azért, mert tamil, mert AR Murugadosstól érkezik, és mert lazán az év eddigi legjobb indiai filmplakátja. Ha tudják überelni, és fele annyira lesz az majd jó, mint ez, akkor már megérte elkészíteni. Persze az is sokat dob rajta, hogy Anirudh felelős a zenéért, akinek bár nincs rettenetesen kimagasló éve, de tudjuk, hogy elég csak egy kis heuréka tőle, és bármikor képes villantani, olyannal előrukkolni, aminek csodájára minden bw zenei rendező rájár majd. És elvileg már ma hallhatjuk is az első dalt a Kaththi lemezről.     

És akkor még szerencse, hogy Dhanush csak a filmben munkanélküli. Mert nélküle igen jóval szegényebb lenne úgy ánblok az indiai filmélet. Amire pont jó példa ez a Velai Illa Pattadhaari (kurvajó) előzetes. Hogy miért ő az, aki. Kollywood bw hercege, amolyan srk-aamir-salman egyveleg, de mégis olyan, amilyen egyik se.

Tavaly a Maryannal és a Raanjhanaaval (bw debüt pipa) is bizonyított, most meg a VIP talán még mind a kettőnél is extravagánsabb filmélményt hozhat el a mozikba.

Úgy, hogy egy egészen földhöz ragadt vezértémából építkezik, ahogy arra az első mondatban is utaltam. Hirtelen nem is tudom, mikor volt utoljára olyan indiai alkotás, ahol a munkanélküliséget akármilyen formában is, ennyire felhozták volna és foglalkoztak volna vele (nem ilyen doku stílusban, nagy bésen, prakash jhasan). De persze a VIP azért nem ennyire lesz fekete fehér, mint a való élet. Előkerülnek a rossz fiúk is a történetben, Amala Paul személyben pedig a szerelem is.

Érdekesség, hogy R Velraj rendezése Dhanush számára mérföldkő, hiszen ez már a 25. filmje. Ebből az alkalomból meg is lepte magát azzal, hogy a film zenéit maga írta és szerezte Anirudh Ravichander kézfogásával. És reméljük ez csak a kezdet. Must see.