calacitra

Aki erről a képről hiányzik, na az a filmből is. Itt ugyanis mindenki megvan, aki számít. Fel nem sorolom őket, de a címkék segítenek, hogy kik pontosan.  

A Cocktail marketingesek komolyan mintha olvasnának a gondolataimban. Mert pont akkor hoztak egy eszméletlen jó filgúd dalbetétet, amikor már alig maradt erőm bármit is csinálni egy ilyen hét után. Erre ők megmosolyogtatnak, megtáncoltatnak a székemben és még plébekelni is kedvem támad hirtelen. Egy nézés itt nem nézés. Gyors vissza is pörgetem.

Amúgy meg jó magasra feltették a lécet a Cocktailnél. Az összes eddig megjelent dalbetét, promó akármi bármi magas szinten és minőségben muzsikál. És a zene csak az egyik része, hiszen a látnivalók (színésztrió, rendező, operatőr nézőpont) is annyira rendben vannak, vagy még jobban és annál is jobban. Sőt, ha belegondolok, hogy micsoda filmzenékhez nem kaptuk betétet, akkor fáj csak igazán a szívem, és már a vágom is a centit, hogy de mikor lesz az a legközelebb. Egyelőre a Secon Hand Jawaani megy, szól konstans, amíg a szomszéd meg nem unja. Hello.      

Cocktailból sosem elég. Az jöhet és jöhet állandóan. Pláne, ha ilyenek futnak be, mint ez a Yaariyaan videó. Ahol Saif Ali Khan gitározik (tud?), miközben a sztoriról látunk bejátszásokat. Amúgy ezt a filmbe most hirtelen nem tudom elképzelni. Persze lehet helye, nem azt mondom, csak így, ilyen formában lenne érdekes. De lepjenek meg, komolyan.

A dalról meg vélemény?

Nem lett belőle igazán egy Ahaatein, az jobb ennél. Viszont, amikor a zene elcsöndesedik, a háttérbe vonul, és csak az énekes dalolászik (akusztikba) az egészen gyönyörű tud lenni. Ebből kellett volna több. Így el is árultam magam, hogy a dal nálam a hangszerelésnél csúszik el a banánhéjon, ebben az Aahatein, de még a Raabta is sokkal, de sokkal jobb volt. Fülbemászóbb.

Ja és Pritamnak kijár a taps. Fogalmam sincs honnan kopizta össze a tag a filmzenei korongot (egyre azé sikerült rátalálni), de kábé a nyár egyik legjobb albumát rakta rá szerintem minden második bw fan és indiai ember ipodjára. Vagy ha oda nem, akkor a rádiókba. Mérget eszek-veszek rá, hogy mindenhonnan ez fog szólni. Nem lett tökéletes a korong, de erről majd később a kiértékelésnél. Most ezt tessék betenni.         

Engedelmetekkel most nem sorolnám fel miért is éri meg megnézni (újra és újra) ezt az előzetest, hiszen arra ott van a TDH öt darab oka, hogy mennyire és annyira szerethető az egész. Meg aztán úgy igazán amúgy se érek rá, nyomom konstans a replayeket, hogy még még még, ennyi nem elég.