calacitra

Még 3 nap! Anirudh kész, Anirduh vigyázz, Anirudh jön! Aki a Velai Illa Pattadhari filmzenékkel kezdi el ezt az évet. Amiben segítségére lesz Dhanush is. Fákje. A dalokat már ismerjük, ismerhetjük innen. Ki ne akarna VIP lenni? 

Ami Ágh a Vas Népének, az Anirudh nekünk. Detto. Mert ha csak tehetjük, akkor foglalkozunk vele. És tesszük is, erről pedig már ő tehet. Mármint ez utóbbi.

Aki bár még legújabb dalszerzeményeit nem osztotta meg a köz kívánatára, valamikor három hét múlva ilyenkor fognak nagyon durván elszabadulni az indulatok, és az Anirudh egy napra eső posztok száma, de szerencsére van kontent tőle, belőle, hogy addig se unatkozzunk különösöbben, vagy kellene hiányolnunk az életünkből. Nem mintha el telne nap nélküle, vagy akármelyik zenéje nélkül.

Egy a lényeg, Vivek Siva se bírt nyugton maradni a seggén, egy helyben ülni, miközben hallgatta ezeket a slágereket, azon belül is a Vanakkam Chennai filmzenéket (amiket mi egyesével másodpercről-másodpercre kielemeztünk becsesen), és összerántott a négyből egy mesápot, mert az és azt úgy illik hozzájuk, megérdemlik, meg miért ne, az úgyis sikk lett.

A végeredmény? Hát nem kérdőjelezem Vivek hozzá vagy nem hozzá értését ehhez a mashup szakmázáshoz, de hogy nem olvasta azt a könyvet, ami erről szól, arra mérget vennék. Legalábbis azt a fejezetet átugrotta, ahol a hogyan kezdjük el a mesápot témát boncolgatják, elég csak itt ebbe az első pár másodpercre belefülelni. Már-már szörnyű. Olyan, mintha el se kezdődne, vagy kezdődött volna igazán.

A folytatásban viszont egészen magára talál. Ergó ne hagyjátok annyiban, mert kezdi érezni az egésznek a miértjét. És mi is egyre jobban élvezzük. Persze ehhez a zenék is kellenek, amik olyanok, amilyenek. Anirudhosak, nagyon, jó értelemben naná. És a befejezésre meg már majdnem el is felejtjenénk honnan indult még anno, csak amikor újráznánk jövünk rá, hogy jaj.

Nem rossz szumma, de talán Higuainnak ajánljuk inkább, hátha akkor nem érzi egyedül magát, mert a Chievo elleni helyzete legalább akkora kihagyott ziccer volt és lett, mint amit Vivek bemutatott itt nekünk a Vanakkam Chennai mesáppal.  

Mert nem csak Anirudh indul Kollywoodban. Hiába toljuk fel a szivárványt a seggén, ahol és amikor csak tehetjük, hiszen azért a kollégák se ülnek ölbe tett kézzel a stúdióban a szitár előtt, hanem dalgyártanak amíg a csövön kifér. AR Rahmantól, Yuvan Shankar Rajan át, Harris Jayarajig bezárólag tényleg felsorolni is nehéz mennyi izgalmas, és szakértelemben, maszalázásban gazdag zenei rendező adja az áldást hiperszuper csudaklasszul tamil nyelven mostanság. Egy nap talán majd elfogynak, és mindenkire rákerül a sor, persze újak is vannak, voltak, lesznek. Aki még biztos kimaradt, vagy nem és akkor csak keveset beszéltünk róla, az G.V. Prakash Kumar, akinek tavaly egy pazar Raja Rani soundtracket köszönhettünk többek között. Erről is érkezik most a Hey Baby, de mondom a tesókat is érdemes megpróbálni, vannak ilyen jók, mint ez. Elég vegyes, színes, szagos, aki pedig látta a filmet az akár még nevetni is tud rajta egy nagyot, ha eszébe jutnak azok a képsorok, amik akkor pörögtekforogtak, mikor ez a dal ment a fülbe. Laza az egész, de szét nem esik. Dalmóka ez igaz? 

Ennek most már alig ha lesz jó vége. Dhanush 25. filmjében fog szerepelni, és ezt onnan tudjuk, hogy kiírják nekünk egy teaserben, csak, úgy, mert ő sztár. És tényleg az, emlékezzünk, a Raanjhanaat is úgy eladta, hogy az mással romantikus ömlengés lett volna, vele viszont klasszikus a javából. Bwba is tehát becsengetett, bekopogtatott a színész, de mégis a szíve a kollywoodi filmekhez húzza. Nem hiába, és nem érdemtelenül. Következő filmje is tamil nyelven forog majd, ez lesz - röviden csak - a VIP. Amihez már egy előtrailerrel is van dolgunk alant, és amiből az derül ki, azon felül, hogy Dhanush eszméletlen még mindig, hogy a zenét se akárki szerzi hozzá. Tessék letenni a levest, venni egy nagy levegőt, becsukni az ablakot, mert ez a személy Anirudh Ravichander lesz. Egy hónap múlva pedig már hallhatjuk is őket, azokat. Húha. A hét híre.

Lehetnénk most elfogultak, és mondhatnánk azt, hogy a bw filmzenék voltak az idén a leghangosabbak, a legnépszerűbbek, nem utolsó sorban a legjobbak is, de azért ennyire most se volt és mégse egyszerű a történet.

Mert, ahogy a filmek esetében el kell ismerni, hogy dél és más egyéb nyelven működő, régióhoz tartozó filmközpontok vitték el a pálmát, úgy a hallottak futottak még kategóriájában is volt szerencsénk találkozni az év folyamán nem egy és kettő igazán ütösebb, évzenébb daldarabbal, ami nem éppen volt hindi.

Ettől még imádnivaló marad bw, és tényleg nagyon sok jó zenét köszönhetünk neki 2013-ban (erről majd egy másik listakor), viszont neki is, nekünk is jobb, ha vannak még további indulók a szakmában, ahhoz közel, mert így az életben, évben legalább még több zseniális indiai muzsikára van esély. És lett is.

Egy top10 pont ki is lett centizve belőlük, bár volt eredetileg sokkal több is, ám a kedvencek ők itt, személyre szabottan. Meg is indokoljuk miért, és meg is mutatjuk, hogy a diszkók népe se keverje a szezont a fazonnal, bw-t valami mással. Ezek itt azok, a mások, hol kannadai, tamil, telugu, malayalam alkotások filmzenéi, vagy sorozatoké, rappköltemények társaságában. Fákje.

A lista tehát elég színes, vegyes meg unikum. Iszkoljatok, twisteljetek, rázzátok a tooht, vagy csak képedjetek el, dobjátok le a szempillákat, mert ennyi jó nem bw dalt hátán nem hordott idén az internet. Csak itt, csak most, csak úgy. Úgy van. Legyen.