calacitra

A Krrish példát vehetne, Anirudh felkötheti, a csütörtök pedig az új péntek. Ablakot be, fülest fel, a Stylish Thamizhachi megérkezett.

Az Ajith Kumar féle (akit imádunk: Billa1&2, Mankatha) Arrambam egyik legkarcosabb filmzenéjét köszönhetjük a személyében. Szerezte Yuvan Shankar Raja, és még sokan mások. Akik amúgy már anno tamilföldön a híres Billa film dalain is együtt komponálgattak. Most meg visszatértek közösen, hogy feje tetejére állítsák (újra) a dél és indiai zenevilágot. És, ha így folytatják még sikerül is nekik.

Jóllehet a Billat nem éri fel az album, viszont ahhoz képest másabb is, stílusban, különlegesebb, érdekesebb. Van azért gyengepontja, de mégis az utóbbi idők egyik legkirályabb indiai filmzene albuma. Amiről ez az egyik elitharcos, olyan, amilyet már biztosan hallottál (nyugatabbról), de a raprész, a szöveg, a zenekód annyira kick-ass, hogy nehéz nem fülbe másznia. Tele van energiával, intenzitásgazdag, ringatóbomba, amiben Rubba Bend teljesítménye koronáznivaló.

Ő az aki a repprészét viszi. És nő. Zseniális. Meg is szavazzuk, válasszuk a HipHopT' Adhi gyengébbik nem megfelelőjének. Lenyűgöző de halálkomolyan. Ha lehet ezt mondani ellopja a showt Yuvan elől, meg a korongon található többi klassz (ilyen) dal elől. Super starse 'swag' hero vana rockeeeee. Hallgassuk csak meg közelebbről! A nap, a hét, a hónap himnusza lányok, all-in.  

Végezetül egy kérésem van csak, a dalbetétet ne aprózzák el neki, ha lehet. Mert úgy, azzal, ez igazán nagy av-orgia lenne, yep, nyami.      

Na megint egy kitűnő példra arra, hogy Kollywood még nagy dolgokra hivatott. 

Selvaraghavan mozija pedig pont egy olyan mozi lehet, annak tűnik, amivel jól fenékbe lehet rúgni bwot, hogy mi ilyet is tudunk, ti meg nem. Mert amíg ott, a hindi nyelvű filmek hazájában senkinek nem jutott eszébe ilyen és valami ehhez hasonló concept, addig a tamil nyelvűeknél már igen.

Itt van ugyanis az Irandam Ulagam előzetese, ami talán Avatar, talán nem, de hogy ilyet indiai filmtől nem nagyon láttunk, láthattunk az szinte biztos. Harris Jayaraj zenéje pedig már csak a pontot teszi fel az i-re (Dhanush vagy SPB is énekel az albumon!). Epik.

Miközben nem 3 perc, és egy árva szót nem ejtenek el benne. A dalbetéteket is ügyesen kikerülik, egyszóval mindenben azt szeretnék a néző tudtára adni, hogy ez egy nem hétköznapi, konvencionális indiai film lesz, hanem valami egészen más.

Már látom is magam előtt, ahogy bw ráharap és már csak azon megy a vita, veszekszenek, hogy kié legyen a feldogozás joga.

Kötelező képkockalátnivaló.         

Már csak fütyülök a melegre. Meg erre a dalra. Ami a Kadhalil Sodhappuvadhu Yeppadi kollywoodi filmből csöppent át ide, és vette magára a mostani hétkezdő himnusz szerepkörét, hogy vele induljon jól a hét, ami persze látom ám: javában tart. De ha eddig elviselhetetlennek éreztétek, az pont ezért volt, mert nélkülünk indult el, most viszont hello sziasztok, már velünk lesz élménygazdagabb és indiamámorosabb. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hónapot is váltunk közbe.      

Amúgy egyedül csak az a bosszantó ebben, - a dalbetétben, hogy még mindig nem láttam magát a filmet. Amiben meg még az a bosszantóbb, hogy ki tudja mikor fogom. De a leglegelegbosszantóbb az egészben, hogy nem is rajtam múlik, hanem azon, hogy semmilyen vállalható felirat (gondolni angol) nem készült hozzá még most se. Márpedig a hétfőnél, a szilvásgomboconál, és az AC Milannal csak egy dolgot utálok jobban, hát ezt. Hogy egy indiai filmhez nincs idegen nyelvű felirat, vagyis olyan amit értenék. Nyilván egy teluguval, vagy egy hindivel se lennék most beljebb. Szóval akinek van, vagy tudja, hogy van, vagy tudja is hol van, hol található, az ne tartsa magában, mint a hétpecsétes titkot.

Extravaganza háj!

Ha a bw mashup már nem nagyon mozgatja meg az olvasótábor nagyérdemű közönség fantáziáját, akkor itt és most, van valami egészen más cucc, mégpedig egy kollywoodihoz készített, tamil nyelvű filmzenékből való zenemaszalázás.

A film nem más, mint az év egyik legjobban várt dél-indiai filmje, a Maryan (ma vetítették először), amihez a zenéket AR Rahman szerezte. És ezekből legózik össze egy mesápra valót a jól ismert Kiran Kamath dj-énk. Aki az utóbbi időben eléggé adós maradt a jóval a jóból. Nem is igen nagyon jött össze neki semmi, már leírtuk, hogy kifulladt, ennyi volt, nem több.

De akkor feljött a nap, és mára virradóra reggel azzal keltünk, ébredtünk, hogy megszólalt a fülbe a Maryanhoz legyártott legújabb ilyen próbálkozása, annak a is az előelőzetese. Ami minden nem létező várakozásunkat (ha lett volna) felülmúlta, és tényleg azt picsogtuk el a végére érve: így kell ezt, ez fasza volt, hol a többi, hol?

Első fülre ez nagyon epik, persze az alap a forrásnyag sem csúnya. Egyrészről nagyon várom a teljes, a végleges verziót, másrészt rohadtul parázok azon, hogy nem fog klappolni majd. Inkább meg se hallgatom azt. Maradok ennél, leragadok itt, annyira bwáááh, áfriká. Kurvajó na, csak ki mondtam végre. Az bizony. 

Most mi történt Indiával? Egyre-másra csinálja a jobbnál-szebb előzeteseket. Ugye ott volt a Mariyan, már attól is lehidaltunk, aztán jött a D-Day, amit azóta se felejtünk, most meg az Endrendum Punnagai kapott olyan egypercest - a három órájából, hogy öröm nézni. FUN. Az egészben pedig az a legszebb, hogy teljesen véletlenül pattant elém, és az égvilágon semmit nem tudok róla. Na jó ez hazugság, mert ebből kiderül, hogy tamil nyelvű mozi lesz, meg az is, hogy ki rendezi, kik a színészek, a zenét ki szerzi, de a történetről sok minden nem derül ki. Bár tudjátok mit, nem is érdekel. Mert ha a romkom, a bromance és Kollywood összetalálkozik, akkor nekem ott bérelt helyem van. Tipikus nyárimozi, és én imádom az ilyet.