calacitra

Tudjátok, hogy a mai bw színésznők a világ közepei, de ilyenkor azért sok babér terem nekik. Mert jön Madhuri, a 'régi motoros', a díva, és úgy letáncolja őket a színpadról, hogy az már gyönyörű és egyben szomorú nézni. Ha sok fiatal így twistelni, rázná.

Meg is értem azokat, akik azt írják alant, kommentben, hogy hát tök jó nézni Katrinat a fiatalok közül, mert tényleg táncolni táncol, viszont ezzel, ezzel, ezzel itt még ő se tudja felvenni a kesztyűt.

Madhuri arcáról meg annyira lejön, hogy na ki a királynő. De nem úgy, hogy nesztek, és egoista lenne, hanem magabiztos és tudja, hogy tud. Nem él vissza vele, nem celebkedi túl, hanem a vérében van, olyan ez neki, mint nekem ezt, és erről posztolni. Élvezet. És élmény az egyben. Vicces is nézni azokat az arcokat.

És lassan úgy van vége, hogy azt mondom, damn, ő is bármit el tudna adni. Táncbetéteket, jobban is akár néhányat, mint ahogyan a mostaniak teszik. Nem is tudom mi lenne, ha Madhuri se ennyi lenne, hanem most 20. Vagy várj, az is. Legalábbis az embernek ez az érzése, mialatt nézi.  

Még egyszer mondom magabiztos, de varázslatos is, a fellépés minden egyes másodpercében tökéletes és azt már azt mondja kfielé neked, mit is, hogy dance with me. Na így kell fellépni. Az IIFA megkoronázása.      

Sharma itt azért örülhetett, mert már nyert, vagy tudta, hogy nyerni fog egy szobrot az IIFA legjobb női mellékszereplő kategóriában. Vagy mert minket olvasott és nekünk üzent ezzel. Nyilván ez utóbbi. Amúgy az IIFA nyertesek innen érhetőek el, ott mazsolázhattok kedvetekre, mi meg nem állunk le, gurulunk tovább. Miközbe új hét, új időjárás, de a calacitra örök. Ma trailercunamival indul az extravaganza, a heti móka-kacagás-fűszerezés. De, hogy himnuszunk is legyen, az se maradjon ki a sorból, nálam most a Laila pörögforog, hát akkor már nálatok se legyen másként. A Nasha albumról érkezik egyenesen, és ha fasza bw nyárzenéket akarnék összelistázni, akkor ennek bérelt helye lenne rajta. De tényleg akartam is, bár az már augusztus utolsó hetének a zenéje. A mostaninak azonban ez. Uh Laila. Uh Anushka. Uh.       

Az IIFA már csak ilyen. Túl vagyunk az év felén, de még ilyenkor ilyenkor is jelölik, díjazzák, ünneplik a tavalyi év legjobbjait. Utoljára, ha minden igaz, ez a legutolsó awards a sok közül, nem lesz több már. A következő az év végére datálódik, de az már az idei termésből mazsolázik.

Meg jut eszembe, el ne felejtsem, azért is különc a díjátadók közt az IIFA, mert mindig máshol hostol, tartják meg minden évben. Idén például meg se álltak Hong Kongig, (Macao) oda mentek, repültek el, hogy hatalmas show performanszcunami keretében emlékezzenek meg 2012-re, a legjobbakra. Az est házigazdái SRK és Shahid Kapor lesznek, míg biztosan fellép Deepika Padukone, akivel egy rövid interjút is készítettek a próba alatt. Mi most ezt nézhetjük meg magunknak. 

2:10. És ilyenkor, ezt látva, mindig elgondolkodom, hogyha én állnék ott a kérdező helyében hasonló mód nem tudnék figyelni, koncentrálni arra, amit mond. Deepika egészen gyönyörű evvan. Megértem a srácot, ha túljátszotta, ha nem.  

Táncban nagy. Mert nem túlzok, ha azt állítom, hogy bw egyik legjobb (színész)táncosa ad nekünk izelítőt abból, hogy milyen is az, ha ő tánccipelőt ragad. Gyerekek, ezt nevezem én előadásnak. A csúcspontja egyértelműen az volt, amikor Prabhu Deva is beállt danszolni Shahid mellé. Az tényleg olyan gyönyörű volt, hogy sírni lett volna kedvem azonnal, de még sokadszorra visszatekerve is a hatása alatt vagyok. Valaki szerint ez az a bizonyos performance, ami a legjobb, az év legjobbja. Kvázi hozzá hasonló szintben, minőségben, kreditben nincs-nem is lesz már többet idén. Meglátjuk. Bár ez örök marad, szerelem és kultság 2in1. Oda van téve, úgy mindenhogyan. És ilyenkor eszembe jut, na pont ezért imádom bwot. Kitkat.      

Mint kiderült, az általam tudni vélt vasárnap helyett már szombaton gazdára találtak a díjak és szobrok a 13. IIFA Awardson, Szingapúrban. Nagy meglepetés igazából nem volt az este, köbö a Filmfare díjazottjait díjazták itt is. Ilyenkor azért elgondolkodom, hát akkor mi a fenének is kell ennyi gála már? Nem unom, nem arról van szó, ők se unják - táncolnak és énekelnek, de simán találhatnának olyan filmeket a 354543. awardson ami az előtte ikszen nem volt. Hiszen jó lett volna a Shaitant, a Dhobi Ghatot, vagy akár a Shor in the Cityt látni elindulni legalább az esélytelenek nyugalmával (vannak olyan jók, tényleg). Tudom-tudom, túl sokat kérek. Ez bw.

No mindegy. Most egy ideig uborkaszezon lesz awardsok nélkül. 2011 legjobb filmjeit már agyondíjazták úgyis-úgyis, az idei évnek pedig még csak a fele telt el. Valahogy megleszünk. Túléljük. A tovább mögött egyébként bújnak meg azok a bizonyos iifa nyertesek. Kitkat.