calacitra

Keresve se találhattunk volna ennél megnyerőbb választást, hogy feltámasszuk az eyecandy rovatot, életet csiholjunk bele, mert igen csak lemaradt a többi posztcímkével szemben. De lárifári, most itt van az e havi FHM, címlaplányával: Esha Guptaval. Lapoznánk is. Többször. Képek meg vannak beljebb is, ha valakit (mindenkit) érdekelne.  

Nem mondok nagy újdonságot azzal, ha azt mondom, hogy lapoznám. Az újságot. Az Elle májusi számát, amiben Esha Gupta a címlaplány. Aki annyira eyecandy, annyira, hogy az már bűn. Kihagyhatatlan szemorgazmus. 

Egyre biztosabbá kezd válni, hogy a Vishal-Shekarék seggmazochisták lehetnek, és nagyon oda vannak érte, a sajátjukért, mindenkiért, mindketten. Másként, máskülönben, hogy fordulhatna elő rövid időn belül + meg egy korongon két olyan filmzene, ami refrénjében foglalkozik ilyen-olyan fordításban ezzel a testrésszel.

Ettől még persze, a Dhat Teri Ki is van akkor guilty pleasure, ahogy a Tooh is volt. Imádnivalóak, szerethetőek, fülbarátak, és tényleg lassan nehéz lesz választani majd egyet, egy évzenét a GTPM albumról. De oké, nem panaszkodom, inkább örülni kell, hogy az év végére is maradt legalább bennük muníció, és előhúzták a cilinderükből, hogy van itt még. Lett is. Igazuk van.

Bár ha valaki látta Punit Malhotra előző filmjét Imran Khannal, aki itt is szerepel, akkor neki biztosan nem kell bemutatni a mostanit se, mert igazából az IHLS címzene után ez dejavu. Nem olyan pepitában érzés az egész, meg unalmas, lerágott, hogy megint egy ilyen nesztek, hanem tök király, élvezni minden egyes másodpercét.

Esha Gupta lett ennek a dalbetétnek a sztárvendége. Talán item girlként is felvezethetnénk, így is írtunk róla korábban, de valamiért cameosabb az érzés, mint az előbbi. Nyilván Indiában ezt másként látják (Salman Khantól csak ezt látni, ő meg a nő felállásban), és igaz, ami igaz, annak készült, item numbernek, ami meg úgy jó ahogy van. Nem klasszikus, hagyományosos, amiért sokszor a szívem fáj, szemem sír utána, hanem táncparkettről induló meg oda való dalocska, de hát ez a műfaj is változik. Az én véleményem meg csak akkor, ha azt látom-hallom, hogy megérte ilyet (stílust, stb) csinálni.

És itt, ezt megérte, nagyon. Dalügyileg már körberajongtam, igen tapad, de Esha Gupta is sokkal szexisebb, mint Priyanka Chopra három item szereplése együtt. Pedig azokkal nagyobb volt a mellény, meg a hype is. Aztán mi lett vége! Az, pontosan, hogy a háromból vissza nem sírunk egyet se, míg a Dhat Teri Ki éppen ellenkezőleg hallgattatja magát, és úgy nézhető, hogy egy nagyon jól megkoreografált csomag. Amiben lehet, hogy Imran és Esha kémiája soha nem látott még kémiát, szembeszökően, viszont ezt is simán elbírja a dalbetét, mert néha még ez sem tud homokszem lenni a gépezetben, annyira magason van a léc.

Nem hiszitek el, mi. No tessék.

Én meg ha kérhetném, akkor Imran-Kareena filmeket minden évbre, évnek, évben, ha már ilyen jó dalokat kapnak mindig a szkript mellé, a seggük alá.

Színbűnözés. De legalább a sok másfajta példány mellett biztos felkapod rá a szemed. Lapoznám is.  

A helyszín: Bangkok. A dal: Merry Ellen Kirk Candyje. A magazin: Vogue - annak is az indiai kiadása. A címlaplány pedig: Esha Gupta. Ígykészült tehát, a videó ezt mutatja meg most neked. És közbe a színésznő is mesél magáról picit, a helyről, a fotózásról, úgy mindenről.

Aztán meg az egész végeredmény ilyen lett. Valamilyen szinten dühítő, hogy persze hogy a cover lett a legrosszabb mindközül, miért is ne. De a mögött szerencsére megbújik jó pár jól sikerült képkontent is a gyönyörű színésznőről.