calacitra

Nem lett szimpibb, még, most, se a Tiger fiú. De azért ez a Manj Musik (ez ki ez zenei rendező?) féle dalelőzetes még tehet róla, hogy az legyen. Közelebb hozzon minket egymáshoz. Azért nem annyira, hogy lelkesedni tudjak érte. Jaj. Viszont a filmzene a maga fütyüléses idegesítő módján még el is megy. Bemászik a fejedbe. Olyan rossz, hogy már jó a Whistle Baja. Egy próbát megér. 

Addig jó fiatalnak lenni, meg a fiatalság is őrültség, amíg Jimmy Sheirgill meg nem jelenik veled szemben, rendőrruhában. A Fuglys szerepők már csak tudják miről beszélek. Akik aztán ott találják magukat nyakig a várva nagyon nem várt hatványozottan bajos, zajos események forgatagában. Csak legyen hogyan kikerülni belőle, ez a terv. Kabir Sadanand filmje majdnem egy Fukrey kiköpött mása, ismeretlen arcokkal, ellenekkel az élen. De akár az Oh My Goddal való szerelemgyermeke is lehetne. Miután onnan jött, az Akshay féle produkcióban, ahonnan az is. Meglássuk.  

Hát ez tényleg szerelem első látásra. Mármint nem a trailer. Nem is a tenyérbemászó képű Tiger Shroff. Hanem Kriti Sanon, persze. Húha. És hát ennyiben ki is merült minden pozítiv dolog, amit mondani akartam a Heropantiról.

Mert egyrészt Sabbir Khan darabja olyan, olyan, olyan ismerős. Mintha láttuk volna már. A Heropanti így hátrányból kell, hogy induljon. Sokan kommentben már el is ásták jó mélyre, a gondolataikban, hogy valaha is látni kelljen ezt a mozit. A legkomolyabb mégis: 'Where is the hero!!???'

Elsőre az egész olyan, mintha sok déli filmet gyurmáztak volna össze ide. Amiben valahogy pont kimaradt a szórakoztatás, ami a legfontosabb egy bw fimben. Nem látom sehol ezt, se azt, hogy Tiger Shroff, Jackie után szabadon, annyira kéne, mint egy falat kenyér. Meg tényleg nem igazán szimpi az arc. Persze ez nem kívánságműsor, csak akkor Kritit kell néznem végig. Nem mintha szeretném megnézni.

Nem is nagyon hajt rá se az agyam, se a szívem. Húz oda felé. Kihagyható na. Még a zenék hozhatnak fényt az éjszakába. A Sajid Wajid lesznek a főfőfőfelelősek ezért.   

Ha sivatag, az ott az én helyem. És ahogy néztem ezt, mindjárt meg is jött a kedvem újranézni a Road, Moviet, ami a mai napig az egyik legalulértékeltebb, méltán elfeledett csizonyalatlan undergorund mozigyémántja bwnak.

Tehát valahol ott kezdtem el igazán rajongani azokért a hindi nyelvű filmekért, amik picit ki meg elszakadnak a színes mozgó, nyüzsgő nagyvárosokból és a kamerát, annak képét oda, egy olyan helyre fordítja, ami kevésbé filmközismert, találkozunk vele állandóan.

Szerencsére a Jal is ilyen, Girish Malik filmje, ahol a zord, és száraz környezet az felső tíz, az uralkodik, és szomjazhatunk rá, mint a főszereplők, akik ugyancsak ezt teszik, ezért minden egyes pillanatban arra várnak, hogy a vízet megtalálják nekik, ha már erre ott van ember, aki erre szakosodott. Persze a történet nem lesz ennyire egyszerű, mégis bw, jön a nő, meg a külföldiek vele együtt és még több cselekmény/szál.

Igazából nem is kell ennél több nekem. A fényképezés az azért mondjuk ki csodaklassznak meg szépnek tűnik, és hogy a főszerepben Purab Kohli lesz látható. Elvileg bemutatták már a hó elején, szóval talán nem kell sokat aludni, amíg mi is közelebbről jól szemügyre vehetjük maguknak.  

Azért vannak a jó barátok, de miért is? Ugyanis a BFF örök, halhatatlan, yolos intézményét mindig úgy mutatják be, mint valami szilárd alapokon nyugvó, megdönthetetlen fele királyságot, egészen addig, amíg egy nő nem kerül a képbe. Avagy a természet mindent felülír. Még a BBF-t is. Ergó megérkezett bwba, a Student of the Year kettőezertizenégyesített újracsomagolt, újracímkézett változata Tanushri Chattrji Bassu rendezésében. Szintúgy hasonló noname színészekkel a castjában, bár azt tényleg nem tudom, hogy itt akad e valaki aki valakinek a valakije megint, és szintúgy szép dalokkal, csak a sportot kikerülik, és nem azzal próbálnak a lány szívébe bújni. Mégis nézném. Május elsején úgy se kell dolgozni, irány a mozi.