calacitra

Ha valami színészérdekelt, rokon tart esküvőt akármikor az életben, akkor biztosan megáll az élet meg az idő bwban. Fakt.

Így volt ez most, Arpita Khan esküvőjén is. Mert aki csak tehette, vagy meghívták nem maradt le erről az eventről. Hydebarad pedig pár napig hírességek mekkája lett.

Akik aztán nem csak puszta jelenlétükkel emelték az esküvő est színvonalát, hanem kivették a részüket. Az alábbi videó pl azt rögzítette, amikor Salman Khan már nem bírja cérnával, jön Aamir Khan és a Jumme Ki Raatra, amit Mika szingel, annyit táncol, és olyat, amit tőle még soha se de nem láthattunk. 

Mi szóltunk. De reméljük lesz ez több is.

Annyira adja magát, hogy netto butaság lett volna ezt ki nem használni. Ahogy azt meg is tette a Happy Ending castja, amikor két forgtás között, vagy jelenet alatt, mellett készítettek egy mókás videót az elhíresült, picit már túl is használt Happy dalra. De így is funfunfunfun.

Igaz, ez ilyen félhivatalos, kiszivárgott, mert azóta már leszedték és privátba lehet csak befigyelni, de aki nem bírja kivárni a következő, már ofisöl világszintű megjelenést, az most és itt most betekintést nyerhet abba, hogy milyen az, amikor ők-színészek plusz cameosok elengedig magukat, és veretik csillionyiszor másodperc törtrésze alatt, nem pedig éppen Iszkaszentgyörgy. Happy---

Nem így kell évet elkezdeni. Remélem ez csak a kezdet, kedves 2015 meg bw. Nyilván nem is a Sajid-Wajidtól vártam a megváltást azonnal, de ez még alapozásnak se teszi meg. A Salman felé intézett himnuszuk Arjun Kapoor személyében és szájából erőtlennek tűnik, miközben lesüt róla, hogy ezt halálkomolyan kell venni. Ezek után sajnos sok jóval nem kecsegtet a többi zenetesó az albumról, de hosszú még az év, el se indult igazán. A supermanre meg akkor tekintsünk úgy, mintha meg se történt volna.

Vége az Arijit Singh elvonásnak és elnyomásnak, az énekes újra bizonyítja, hogy

 nem lehet egy fecnire írva elintézni 

Mert még mindig nagyon ért ahhoz, hogy csipogos-csöpögös romantikus melódiákat, balladákat magasabb szintre helyezzen, szimplán azzal a ténnyel, hogy elénekli őket. A Sharib Toshi is ebben az erőben gondolkodott, amikor a kezébe, a szájába (khm) adta a lehetőséget, hogy a Saanson Ko címre bélyegzett dalukból kihozza a maximumot.

És nem titok, ki is hozta. Amit tudott, és képes volt. Mert amúgy a Zid filmzene önmagában nem egetrengető, onnan is csillagokat lepotyogtató daldarab, vagy évzene-vetélytárs másoknak, de nem is kell feltétlenük a hibákat keresni benne, miért ilyen vagy olyan.

A filmben lesz helye. Azon kívül real life nem látok benne többet, olyan pillanatot, amikor elő kéne venni.       

Gulraj Singh nem zavarta fel az állóvízet a menetrendszerűen érkező romkomos dalok között, de szerencséjére nem is fulladt kudarcba érdeklődés hiányában. Mert hiába nem mond a neve sokat (??), attól még ez az Ugli filmzene a vállalható lécen is való túlugrás legjelesebb képviselője. Azaz, így kell a konvencionálisból kihozni még annál is többet. Szép volt. Meg lett. És legyen is.