calacitra

Azt hiszem ez az a dal, aminek felesleges ígykészültet rendelni, mert pont, és csak így, sehogy máshogy képzelem el, ahogy a világra jött. Egymás mellett akusztikusan, ráénekelve, alápengetve, fújva mikor hogy és kész is lett. Rekha Bhardwaj belépői azért felteszik a pontot. A Sachin-Jigar visszatért, mint annak a rendje. 

Ha minden Action Jackson dalelőzetesben több Yami Gautam lenne, és kevesebb Ajay Devgn, se szó se beszéd ülnék ott premier előtt százezerért, mert van az a pénz. Kvázi a színésznő jelenléte nagyon sokat dob nem csak e dalbetét, hanem az egész film megítélésen, már ami engem illet. Hiányzott is nagyon, tökre jó volt látni újfent, fel is dobta, meg bearanyozta a napom. Amihez még hozzá adódik, hogy maga a Dhoom Dhaam se füllázító eredmény Himeshtől. Nagyon kilencvenes, oldszkul beütésű, ahogy a képek is ebbe az irányba mutatnak, de mégis jól áll neki. Tetszik.

Mindig sírunk, ha azt látjuk bw-tól, amit már láttunk korábban csillionyiszor. Most meg jön a Peekay a fene nagy másságával, furaságával, egyediségével, és ennek se tudunk örülni. Pedig ha valaki ért ehhez, az Rajkumar Hirani. Amivel nincs is semmi baj. Az ott kezdődik, ahol a dalok kerülnek a képbe. Mert ez a Liwot se képvisel magasabb szintet elődjénél, az első dalelőzetésnél. Bár a zenekreátor különböző, de ez se feltétlenül tesz jót neki. Igaz, hogy jó hallani Sonut, meg friss alapjáraton a fülnek, de a végén csak oda fut ki minden, hogy nem az igazi sajnos. A bájnál, a sebezhetőszerethetőségnél több kell. 

Emran az igazi csajmágnes. Az Ungliban pl. már másodszor fordul elő velő, hogy nem kell saját magával osztoznia a képernyőn, hanem a gyengébbik nem társaságban pozolgat (bárha jobban belegondolunk ez mindig is így volt). Shraddha Kapoor item szereplését feldolgozva a címzenében, annak dalelőzeteses, klippesített formátumában már hölgy koszorú fogja közre (mi lesz leközelebb???), akik nem sokáig öltözködtek, hogy így nézzenek ki. Nehéz is kitalálni ezek után, mégis kivel akarják eladni az Ungli Pe Nachaleint. Tippre nem Emrannal és az ő virtuoz tánctudásával, ennyit segítek.  

Azt már a teasernél is leszögeztük, hogy furán akar kedves lenni Rajkumar Hirani új mozija, és ebből következtetve a dalokat sem vártuk másképp. Mégis meglepő, hogy nem kedvesre, hanem kevésre sikeredett az első mindközül. Nyilván a bája ennek is megvan, mégha néha túl van húzva ilyen szempontból, viszont ez akkor sem magyarázat a sótlanságára. Mert a Tharki chokro az Ajay Atultól lehet bármennyire konszolidáltan rusztikus, a fül garantáltan száraz marad. Remélem tud feljebb kapcsolni a későbbiekben.