calacitra

Nem írok semmit. Inkább csak hallgassátok.

A mindent vivő film.

A Zindagi Na Milegi Dobara. Ő tarolt, összesen 7 díjat kapott. Köztük ott van a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb dialogok, a legjobb koreográfia, és a többi leglegleg még. Nekem ebből a sokból külön öröm pl az, hogy Farhan Akhtar nyert, de igazából az összesnek csak örülni lehet, mert megérdemelten zsebelte be őket a ZNMD. Ja, hogy van valaki, aki még nem látta? Azonnal tessék nekiesni. Nem, nem csak azért, mert ennyi meg annyi díja van, hanem mert szimplán tényleg jó. Amíg nem ott volt ott a neve mellett ez a sok filmfare, addig is azt mondtuk róla, hogy az év filmje, de így talán most már sokkal jobban hihető a rajongásunk feléje.

Ami meglepetés volt.

A Dirty Picture buktája valamennyire ennek nevezhető. Főleg azok után, hogy a legtöbb eddig megrendezett awardsos eventnél elég sokat nyert. Vitte sorban haza a rendezésért, legjobb filmért a díjakat, a zenéről nem is beszélve. Most meg csak hármat. A legjobb színésznőit, bár azt nem is kaphatta más Vidyan kívül. Aztán a legjobb kosztüm díját, ez is jogos, de az év jelenetével nem tudok mit kezdeni. Bár ők inkább a zenei díjakkal, díjazottakkal vannak, lehettek így.

Akkor jöjjenek is a zenék.

A Rockstar 5 díjjal büszkélkedhet, főként a zenés kategóriákban vitt mindent, meg a legjobb férfi színészt adta Ranbir Kapoor személyében (kvázi nem láncoltam magam semmihez). Az igazság az, hogy azért itt is többre lehetett talán számítani, végül azonban "csupán" AR Rahman seggén tolták fel a szivárványt, pedig. A plébek énekeseknél Mohit Chauhan nyerése volt a biztos (Rockstar), bár nem a Sadda Haq-ért kapta a díjat, de most ezen nem veszünk össze. A női énekeseknél vártam a Saibot, de nem jött. Habár nem is gondoltam komolyan, hogy megkaphatja ezért Shreya Goshal, mégis tapsoltam volna örömömben, ha megkapta volna. Így se voltam szomorú, Shreya Goshal azonban az volt, fact. Nem az előbb említett zene vagy nem is az Oh la la Oh la la miatt (ez a The Dirty Pictureben hangzik el), amit ő énekel és már agyondíjazták mindenhol, hanem pl Teri Meri miatt, ami az év zenéi között szerepelt több listában is, erre boom goes the dynamite filmfare faktor bumm, és a győztes Usha Utup a Darling című dallal. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdemelte meg, mert jó szám az, szépen is énekli. Viszont meglepetés volt ez is.

Debüt kategória is van külön.

A Delhi Belly rendezője bizonyult a legjobbnak a jelöltek közül. Az megint más tészta, hogy Kiran Rao (Dhobi Ghat ) vagy Bejoy Nambiar (Shaitan) is megkaphatta volna, akár jelölve volt, akár nem. Delhi Belly egyébként ezenkívül még 3 díjat is összehozott, és így elég szépen zárta az évet, a filmfaret ebben a tekintetben. De azért nem érdemtelenül, mert sokan szeretik, szerették a darabot. Annak ellenére, hogy ez már csak képkockafoszlányaiban emlékeztet egy igazi bw darabra. A debüt színésznő Priyanka Chopra rokona lett, erre se kell rácsodálkozni nagyon. A férfit azonban a Force mozi egyik színésze kapta. Érdekes, de nem világmegváltó díjazás.

Fuckyeah mert sikerült nekik, és még ez sem elég

Akinek örülünk még Raninak a mellékért, és a Shaitannak de nagyon. Ez utóbbi simán megérdemelt volna többet is, de ne legyünk telhetetlenek. Ugye a Screenen már megmutatta magát, a Filmfaren meg csoda is lett volna a nyerése olyan kategóriában mint rendezés, zene, vagy operatőr, ilyen ez a bwilág na. De még így is sokkal, pozitívabb a kicsengése ennek az awardsnak, mint a röhejes oszkárnak a jelölésektől kezdve a díjazásig. Pedig lássuk be: azért Indiában a sztárok mellett még nehezebb befutni, díjig, díjakig vinni egy low budget filmnek, fiatal noname színésznek, ha senki nem karolja fel. Meg most is azok indultak, ahol a krém, a felső 10 vonult fel a filmekben, azokból vette ki a részét. Ám a lista még így is reálisabb, szimpatikusabb jóval egy oszkárénál. Talán mert tényleg a legjobbakról van szó. Nem a legcsöpögösebb, giccsesebb, modorosabb próbálkozásokról éppen. Na de hagyjuk a nyugatot, mert a kelet itt van, megérkezett.

Hova tűnt Damon Hill SRK?

Ez az egy fontosabb téma maradt még meg az idei filmfare puttonyban. Azaz a király korona nélkül zárta a filmfaret ebben az évben. Szomorú szmájlik, wow, jaj. Pedig van benne valami, abban, hogy 2011 egyszerűen nem az övé volt, és ennyi. Lehet róla szólt, tőle volt hangos, de ez nem elég, sokszor. Ahogy most sem. A marketing nem minden, talán ebből is tanul valamit Sharukh. Ezek után hiába csinált bármit is ebben az évben, szuperhősös mozit (ra.one) vagy izgalmas folytatásost (don 2), mert filmként, és színészi alakításokban is láttunk jobbat nála ennél. A tavalyi után nem jött össze neki, Ranbir Kapoor alakításával megette reggelire Dont. A rocksztár meg legyőzte a királyt. A fura az lett volna, ha ez fordítva sül el. Még úgy is SRK jó színész, csak talán majd erről a következő Chopra filmben fog többet mutatni, olyat, aminél jobbat majd tényleg nem lehet találni az évben.

Végére egy érdekesség. Az idei filmfaren átadták a 2500. black ladyt, amit pont AR Rahman kapott a legjobb zenéért. Pont. Hogy véletlen? Költői. Jöjjön inkább a lista a tovább mögött.

Ismerős? Naná. Korábban volt ez a hét zenéje topikban is már. Vagy mégse? Mégse. Hiszen, míg az tamil nyelven szólalt meg, Anbil Avan néven, addig a Sunlo Zaara már hindin teszi. Hallod, jól hallod, ugyanaz, csak más nyelven.

Az okát megírtuk már. Ami röviden annyi, hogy a VTV tamil film nagy és indokolt sikerére való tekintettel a hindi változatát is elkészítették bwban (ez lesz Ek deewana tha), és ezt hamarosan (február) be is mutatják majd a moziszínházakban.

Új helyszínek, új színészek. De mi is van a zenékkel? A helyzet az, hogy AR Rahman nagyon nem nyúlt bele egyikbe sem. Jójó minek is tenné, hiszen mindegyik úgy tökéletes, ahogy van. Végül a szöveg megmaradt, csak a nyelvben, és vagy énekesekben van, történt változás a korábbiakhoz képest.

Ezek után, ezeket hallva, összehasonlítva mindenki önmérlegeljen, hogy melyik tetszik jobban a másiknál. Egyáltalán van e akkora különbség? Vagy nincs is? Mi már a Hosannanál jól megmondtuk, hogy az eredeti a legjobb. És ez erre a dalra is igaz, mint ahogy mindegyikre egyébként az Ek Deewana Tha soundtracken. Nem lettek rosszabbak, félreértés ne essék, csak magamat tudom idézni ez ügyben: tamilra írták direkt, és az volt az első szerelem, - szóval nehéz az útjába állni, helyére lépni, mert annyira berögzült az összes a fejbe. De azért csekk neki.

A szülinapja. A tiszteletére pedig már van is ilyen jukebox vagy mi. Egy fél órányi zenecsokor az egész jobbnál jobb zenékkel, de persze ez csak töredéke az eddigi munkásságának. Többek között ezzel itt kívávunk boldogot, hb-t mi is, salute. És ha lehet, akkor meg szerezzen még több zenét, mert az nem csak neki lesz jó, hanem nekünk is. Költői kérdés a végére: vajon ebben az évben mit fog alkotni a maestro?

AR Rahmannak volt egy terve. Külön erre az eventre kimondottan, ami szerint a Taj Mahal adott volna helyszínt a rendezvénynek. A világ nyolcadik csodája, a szerelem szimbóluma, ami hát tökéletes választás lett volna a film(et látva)re nézve. Lett volna igen, ha megadják az ehhez szükséges engedélyeket Rahmannak. De nem. Még neki se. Így aztán be kellett érnie egy hotellal, ahonnan azt mondták neki, hogy nagyon jó kilátás nyílik majd a Tajra.

Az oscar díjas zenei maestro végül a több mint a semmi alapon e mellett döntött, és hát milyen jól. Ezeket a videókat elnézve tényleg van benne valami szépség, ahogy a Taj a háttérben pózol, előtte meg az énekesek törik meg hangjukkal a csendet és töltik meg azt plusz érzelemmel. Nem bw hétköznapi music launc, az biztos, bár a filmhez valami ilyen dukált is.

Írtunk róla már, hogy remake lesz, aminek az eredetijét (tamil) annyira szeretjük, hogy csak egyszerűen az utóbbi idők legszebb és legjobb romantikus filmjének tartjuk. Most azonban jön ez a hindi feldolgozás is hozzá, de előtte még pár videó, az eventről, ahol elhangzik egy kettő három hindi nyelvbe átköltöztetett dal, köztük a Hosanna is. Várjuk a soundtracket nagyon, még úgy is, hogy legbelül tudjuk, érezzük, az eredeti tamil filmzenei korongot semmi sem fogja überelni, még ez se.