calacitra

A harmadik hármas hónapnak az az igazi rákfenéje, hogy a nyár 80%-ba esik bele, és mivel köztudottan a nagyobbnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítok az ebből a különidőszakból érkező egy szezonos daldaraboknak, így konstans fejvakarás a vége, ha aztán mérleget kell vonni meg számot kell adni a legjobbakból. De kell, mint most, amikor a harmadik negyedév bw filmzenéit vesszük gorcső alá, úgy menetrendszerűen, úgy kicsit megkésve azért.

Ez pedig legalább olyan embertpróbáló feladat, mint egyet felemelni, kiválasztani a Khoobsurat filmzenék közül. Hiszen ez utóbbiba simán beletört a bicskám mindközül, prokontra érvek-ellenérvek záporoztak sokáig, hol az egyik, másik, harmadik tűnt a tuti befutónak, végül csak letettem a voksomat. Ilyen az, amikor győz a szív. Avagy nem minden a mennyiség, és a minőséget se kell túlértékelni. Egyszerűen csak szeretni azt, aki a leginkább megfog...

Amúgy nem csak ezek a filmzenék mondatják velem, de eléggé elemükben voltak a maestrok, OR lehet csak a csillagok szerencsés állása eredményezi azt, de bizony a következő listából nem egy vagy két darabnak van esélye arra, hogy bekerüljön a végső, több mint egy hó múlva befutó 2014 évzenéi krémjének felsőtíz illusztris társaságába majd.

Mert jól szólnak, jól is áll nekik a fülközelség, tapadnak, veretésre adnak okot, yolopillanatokat potyogtatnak, meg szépek úgy palvinbarbisan. Talán ez is lett az az időszak, ismerve már nagyrészt az utolsó negyedév felhozatalát, ami miatt a leginkább lehet szeretni bw-t. Pedig, ha jól megvizsgálod, olyanok, mint az Entertainment vagy Singham Returns zenéi rá se fértek a fecnire, a legjobb 11 mellé, csak mögé, ott kullognak a futottak még kategóriában. Amire senki nem fog már emlékezni pár hónap múlva.

De ne is velük foglalkozzunk, inkább azok élvezzék az ismertséget, a közmeghallgatást, akiknek nem kell tolmács, hogy megértsük mit is akarnak tőlünk igazán. Ahogy és amikor ránk hatnak, mert tudnak, és képesek a kedvünkben járni, kedv csuda nagy forgalmat generálni, parkettre invájtolni, ott tartani, légplébekéneklést kicsikarni belőlünk, wannabe arijitsinghnek képzelni magunkat miatta, és folytathatnám.

Szóval ők azok dalbetételőzetesen egy dragontape erejéig összemaszalázva, hallgatást...

Mi sem szívmelengetőbb annál, mint amikor a nyugat keletben utazik. Mégis üröm az örömben, hogy a The 2nd Best Exotic Marigold Hotel pont nem hiányzott. Pláne, ha az elsőt vesszük alapul, ami arról szólt. Miről is? Na mindegy, mert a sequel több, több, és TÖBB lesz annál, kit érdekel hát mi volt a múltban. És lehet át is megy bw-ba, legalábbis az előzetes ezt kontrázza. Meg lesz egy Richard Gere, hogy oda rohanjatok. De szumma, aztán hiába

 ez az öregek emberek édes élete 

mégis megtekintésre több esély van nálam, mint egy hóembernek túlélni a sivatagban. 

Nem most jött el az ideje, már sokkal régebben, de azért a best of bw legjobb filmzenékkel foglalkozó különc sorozata mindig valami posztokonfelülálló, és magaskontent a bejegyzések cunamijában, szóval jöhet az bármikor, bárhol, bárhogyan. 

És ha az elsőt már jól megrágtuk, talán meg is untuk, mert annyiszor pörgettük vissza fejben, akkor tik-tak most vagy soha, indul a második menet. Tessék is a karfát nyugodtan elengedni, picit hátradőlni és fülzsírtépő akkordokat vizionálni, lesz belőle dögivel.

 10 dal a második negyedévből. sziasztok 

Ahol talán nem is a filmzenék voltak erősek, és kimagaslóak, hanem az albumok. Egy-kettő zenetestvértől ugyanis fájó szívvel kellett búcsút inteni, holott az is kiválóan produkálta magát a lejátszási összkreditek tekintében. Hallgattuk azokat is, szép számmal. 

Viszont igaz, hogy a másik szemünk meg nagyon nevet. Mert mégis, akik itt vannak, azok indokoltan és joggal teszik azt. Ők voltak, akik szerethetővé, eladhatóvá tették a filmeket, meg élhetővé az életet számunkra. Sőt önmagukban és dalbetétben is verhetetlenek lettek.

De vajon az évzene köztük van? Az év legjobb filmzenéje itt helyezkedik el, csak mi sem tudunk róla. Vagy igen, és nem áruljuk el. Vagy nem, és ez a tizes nem elég főnők ahhoz, hogy aztán az év végén nagy dolgokra legyen hivatott. Kérdőjel, kérdőjel.

Az biztos, hogy műfajban sem lesz hiány ez esetben sem. A dragontape segítségével egy olyan maszala mashupot sikerült kihozni, ami 30+fokok szállingózása alatt jó eséllyel majd komoly védőitalnak számítanak 1in1. 

Végezetül pedig hát megadjuk az engedélyt a soha ki nem fogyó twistelésre, tooh rázásra, dallamtapadásra. Meg fülorgazmusra felkészülni, mert ez most olyan lesz, amilyen még nem volt soha. Hiszen ebből is csak egy van, tessék okosan-ügyesen kihasználni.

2014. második negyedév. 10 ultimate epic bw filmzene. Érzitek?

Valaki mesápolta a szerinte legjobbakat, azokat amikért odavolt 2012-ben. Szép. A lista is, meg a kivitelezése is.

Miközbe néztem, azért irigykedtem picit, hogy ilyen Shahid, Peddlerseket de jó volna látni idehaza is már.   

Olvassuk el, újra, ezt a jó összefoglalót az item number intézményéről, amit valahol olvastam. Te nem tudod hol? Pedig egy király oldalon. Ja tudom, pontosan itt. Ha már nem érdekel, megvolt, ecete, hajtás után ott vannak a legjobbak.

Hatásvadász jelenetek, szexuálisan provokatív tartalmak, hiányosan suitupolt csillagok, amik olcsószerű izgalmakat keltenek fel a tömegben, azaz az item number koncepció, ahogy azt a bírálói látják elsősorban. Igen ők, de nem mi, mert mi az érem másik oldalán állunk, akik pont az előbb kiemelt dolgokért szeretik ezt az egészet, látni újra és újra más-más csomagolásban feltálalva. Azt tehát, hogy mik jellemzik fő vonalakban az item numbert (ami egyébként annyit jelent, hogy tételszám, de a továbbiakban az eredeti elnevezéshez tartom magam) azt leírtuk, de hogy pontosan mi is ez a valami, azt megfogalmazni már közel sem olyan egyszerű. Még bw királyának Shah Rukh Khannak se sikerült egy interjújában - választ adni erre, akit pont arról kérdeztek, hogy egy adott filmben (AKK) item boyként tűnik e fel, vagy sem? Erre reagált úgy, hogy nem igen tudja mi is ez az IN valójában, mi tekinthető annak, mi nem, és különben is ruha volt rajta. Hah(a). Ha neki nem megy, akkor rajtunk a sor.

Az item number egy zenei különszám, teljesítmény, produkció lehet az indiai (nemcsak bw) filmen belül. Mondom lehet, mert nem törvényszerű, kötelező az alkalmazása, sok esetben pl a büdzsé nem engedi, de van úgy, hogy nem is számolnak vele. Egy indiai filmsajátosság, eszköz, kellék talán, aminek nem kimondott előfeltétele az, hogy a film része legyen, a megértést szolgálja, a cselekményt vigye magával tovább. Összehasonlításképpen majdnem olyan, mint a táncos dalbetétek a filmekben, csak azoktól azért különböznek pár pontban. Az egyik ilyet a cselekményhez való nem kötödést említettem már, a másik ami a legfontosabb is, hogy egy olyan színész, énekes, modell, sztár szerepel ebben (jól alulöltözve igen), akinek amúgy annyi köze van hozzá, a filmhez, mint neked vagy nekem. Semmi. Ő csak (dansz) cameozik egyet, mint ha csak felszállna a vonatra, utazna egy megállót, és aztán leszállna. A lényeg azonban azon az időösszmennyiségen van, amíg jelen volt, hogy mennyire lett hatásos, észrevehető, miben tűnt ki az átlagostól, a szokásos módszertől.

Aztán. Ha nő a sztár, aki szerepel az item numberben akkor item girlnek hívjuk (ebből van több), ha az férfi akkor item boynak. Egy külön csoport a modellek, a képzett táncosok világa. Mert ők nem színészek amúgy, csak megjelennek benne, hogy hírnevet szerezhessenek vele, ezáltal. Tudunk olyanról, akinek egyre futotta, de olyanról is, akinek ez lett az élete. Ő lett a legmegbízhatóbb, sikeresebb item girl lány Indiában. Van ilyen...És ahogy neki fontos ez a megjelenés, úgy fontos még a filmnek ez az item number. Mert mint minden mögött, itt is a pénz az úr. Megnöveli a keresletet a film után, piacképesebbé teszi, pr eszköznek vagy marketingnek se utolsó, és az se kizárható, hogy valaki ez miatt, a sztárral készülő item number miatt várja az adott mozit annyira vagy ha azt nem, magát a tételt.

És akkor következzen a legjobb 9. Nem azért, mert nem akartunk többet, hanem mert nem volt még egy legjobb, ami olyan lett volna, hogy elfért volna ide. És ez sokat elárul az évről, az idei IN termésről. Na de nem panaszkodom. Így is volt szemorgazmus dögivel.

Ami meg a jövő évet illeti, fúha. Nem mondom, hogy jobb lesz, mint az idei, mert ez olyan, hogy mondani kell, pezsgőzni rá. De legyen benne meglepetés, több danszolás, csipetnyi régi bw, fülzsírtépő zenék, fiatal tehetségek, Khanharc, azaz egy olyan, ahol és ami nélkül bw már nem lenne bw. Szép volt 2012. És hajrá 2013! Jövőre ugyanitt (vagy nem) ugyanennyit, viszlát.